Etűdök gépzongorára

Earwitness Transcriptions 1923 digital technology meets 1997 digital technology Paderewski, Busoni, Cortot, Saint-Saëns etc. D.W. Fostle Recordings www.madrigal.com

Vajon hogyan játszotta Bach a saját műveit? Hogyan improvizált Mozart vagy Beethoven? Lisztről, Paganiniről már nem is beszélve. Önök még sosem gondoltak rá, hogy kicsit túl későn találták fel a hangrögzítést? Persze a hangzó anyag hiánya sokaknak kedvez/het. Lehet, hogy csalódnánk a nagy legendákban. De egy próbát azért megérne. Mit tennének önök, ha találnának néhány 1930 előtt készült gépzongora-tekercset? Esetleg a zongorista által szignáltat? S ha ez a szignó egy bizonyos Paderewskié? Nos néhány megszállott nem sokat töprengett, hanem sok százórás kutatómunkába fogott. Először is kiderítették, hogy milyen zongorán készülhettek a felvételek, és hogyan szólhattak. Majd nekiálltak, hogy mindenidők leghíresebb Steinway modelljét az 1923 Astoria DR 215329-es modellt, a hatalmas koncertzongorát egy romos példányból újra megépítsék. A munkát nehezítette, hogy ebből a modellből már annak idején is csak 10 darab készült, s mára jó, ha egy-két darab maradt. Ára persze a csillagos ég. A zongora mindenesetre elkészült, kerestek hozzá egy századfordulós csendes kápolnát, otthonosan berendezték szecessziós stílusban, s már csak a felvételi technológiát kellet megálmodni. Na de kik is játszanak ebben a képzeletbeli szalonban? A társaság elég vegyes. Vannak itt néhányan a lengyel Theodore Leschetizky iskolájából: Paderwski, aki közel tízmilliót zongorázott össze dollárban s ép bőrrel úszta meg a politikai kitérőt is, a tragikus véget ért, zeneszerzőként is jeleskedő Friedman, az orosz csodagyerek Hambourg, aki meglehetősen szabadon értelmezte a nyomtatott kottát, és Mark Twain veje Gabrilowitsch, akit karmesterként is számon tartottak. Nem hiányozhatnak Liszt növendékei sem. Mindjárt az első, a kedvenc; d’Albert, a Beethoven specialista, Rubinstein bálványa, aki mellesleg 27 operát és hat feleséget is a magáénak mondhatott. Itt hallható a másik növendék a belga de Greef is, aki Liszt, Grieg és Saint-Saens barátjaként műveik ihletett és elismert tolmácsolója volt, s persze a személyi titkár Friedheim is helyet kapott két felvétel erejéig. A krakkói születésű Hofmann, Anton Rubinstein egyetlen magánnövendéke korának sokak szerint legnagyobb zongoristája volt. Hihetetlenül gyorsan és emberfeletti precizitással játszott. ő barátját Racmaninoffot tartotta a legtöbbre, Rachmaninoff viszont őt. A hat rövid tekercs legalábbis nem mond ellent ennek. Hofmann is magával hozta a tanítványát, Cherkassky-t. Igazi kelet-európai történet: Egy lengyel és egy orosz találkozása Philadelphiában. Itt van a nagy átiratkészítő Busoni is és tanítványa Grainger, akit Grieg a legnagyobbak közül is kiemelkedőnek nevezett. Ez még az a kor volt, amikor egy zeneszerző, ha nem is játszott három-négy hangszeren, mint száz évvel előbbi elődei, de zongorázni átlagon felül tudott. Grieg, Prokofjev és Saint-Saens nem is okoznak csalódást, ellenben Stravinsky Tűzmadár átiratának tolmácsolása arról győz meg, hogy a mester nagyobb hangszerelő volt, mint zongorista. Azért ez még nem olyan nagy tragédia. Hogy a felvételeket mennyire fogadhatjuk el autentikusnak azt nem tudom, de az biztos, hogy a tekercseket az előadók visszahallgatták és a legtöbb esetben szignálták: tehát a sajátjukként ismerték el. Persze akkor is voltak trükkök. Leragasztották a nem kívánt perforációt, esetleg új lukat vágtak a megfelelő helyen, de ezek még mindig kegyesebb csalások, mint amit manapság végeznek akármelyik stúdióban, akármelyik CD felvétele kapcsán. A két lemez több mint kuriózum. Jó hallgatni. És nem ez a legtöbb?