Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Aki mindig csak adott a többieknek – Requiem 9895 fontos bejegyzésért

2021-02-19 22:11:40 - zéta -

Ladislav Kusnyér Különös játéka a Sorsnak, ahogyan keveri a lapjainkat, egymás mellé sodorva életeket akár egészen a világ széleiről ebben a Café Momusnak nevezett, általunk nagyon szeretett társasjátékban.

Olykor egészen családias a viszony, persze, a legjobb családban is előfordulnak összezördülések, mint ahogyan könnyes nyakbaborulós békülések. Szinte már családiasan tudjuk egymás hibáit, erényeit, hobbiját, kényszerképzeteit, ahogy zenei kedvenceit vagy utáltjait is.

Néha azt képzelem, hogy van egy leosztás közöttünk, mint egy igazi nagycsaládban, ahol van egy állandó szeretnivaló rosszcsont, egy harcias békétlen, egy monomániás, egy mindenkinek mindent megbocsájtó anyuka vagy egy bölcs nagypapa, és így tovább. És van olyan ebben a családban, aki mindig csak adott a többieknek. És most rettentő nehezen esik leírni ezt a múlt időt…

2020 augusztus 15-én a finnországi Salo-Halikkóban 64 éves korában elhunyt Ladislav Kusnyér mérnök, szabadalmi ügyvivő, lelkes környezetvédő, költő ... és a Café Momus egyik legaktívabb és egyik legszeretnivalóbb fórumozója. Aki mindig csak adott a többieknek.

Akkor már néhány hónapja hiányoltuk Őt, remélve mielőbbi aktív visszatértét, ami valahogy csak nem érkezett el. (https://www.momus.hu/forum.php?act=thread&forumcat=411&follow=8533) Majd, mintegy erre reflektálva nagysokára jött egy üzenet Héterő Fórumtárson keresztül, akit felesége, Hanka értesített a szomorú valóságról.

Haandel-nicknév alatt írt (Ha, mint Hanka and el, mint Lacus), összesen 9895 bejegyzést készített nekünk. Ez a kilencezernyolcszázkilencvenöt fórumbejegyzés elképesztő szám (jelen sorok írója szerkesztőként a felénél sem tart). 2007-ben csatlakozott hozzánk és már az első itt töltött évben megtalálta azt a területet, amiben a legtöbbet tudott segíteni nekünk. Az általa alapított „Élő közvetítések” motorjaként naprakészen tudósított a nagyvilágban elérhető zenei csemegékről. Sok ezer koncertre és operaelőadásra hívta fel figyelmünket az elmúlt 13 év során. Amolyan megkerülhetetlen forrás lett. Nagytekintélyű Kossuth-díjas karmester mesélte pár éve, ha van egy szabad estéje, csak bekukkant és megnézi Haandel ajánlatát, már tudja is, ki hol tart a nagyvilágban.

Pedig Haandel nem itthonról követte az eseményeket.

Hankától tudjuk, hogy magyar származású fórumtársunk a kassai műszaki egyetem elvégzését követően egy szlovák társaságnál dolgozott, majd rövid ideig Prágában a Hewlett-Packard munkatársa lett. A legnagyobb felfutás idején, 2000-ben lépett át a finn Nokiához. Amikor a Microsoft megvette a céget, Laco folytatta náluk.

A Nokiánál és a Microsoftnál az Intellectual Property Rights [Szellemi Tulajdon Joga] területén dolgozott szabadalmi mérnökként és elemzőként, valamint a szabadalom-bejegyzés területén. Végül a Microsoft úgy döntött, hogy elhagyja Finnországot, ekkor Laconak felajánlottak egy állást Seattle-ben, az amerikai központban.

Visszautasította, "...mert ebben a korban már nem akart a világ másik végére költözni. Vettünk egy kis házat, ahol nyugdíjas korunkat és öregségünket szerettük volna eltölteni. Nem adatott meg addig élnie, hogy lássa és élvezhesse. Nem öregedett meg, nem hízott el, nem őszült meg, nem kopaszodott és nem lett ráncos.

Szabad és elemző szelleme ösztökélésére mindig szívesen tanult valami újat. Bennem is tudatosan élesztette mindent megelőzve a folytonos tanulás vágyát. Rendkívül kreatív, átgondolt és találékony volt, bár gyakran kételkedett magában. Körülbelül 70 varázsos költeményt [illetve megzenésített dalt] szerzett, több mint 300 szakcikket közölt szakmai folyóiratokban, 2005-ben pedig elnyerte a Nokia Venture Challenge fődíját. Bár szakmája szerint nem szabadalmak kidolgozója, hanem elemzője volt, van néhány elismert szabadalma a szakterületén. Betegsége alatt is dolgozott a Helsinki Energy Challenge magánprojekten [karbonsemlegesség, klímavédelem]. Ez a terület volt a szíve vágya, így nem volt autónk soha, és később sem akartunk vásárolni.

Az utolsó leheletéig megmaradt kisfiús arca. Feltehetően a gyalog, kerékpárral, sífutólécen a Tátrában vagy az Alpokban leküzdött rengeteg, végeláthatatlan emelkedőnek köszönhetően. Noha a világ számos részét bejárta időnként elvállalt üzleti útjain, szívesebben időzött otthon vagy a természet ölén. Nagyon szerény volt önmagával, de nagylelkű mások iránt.

Amikor elkezdett írni a Café Momusra, úgy tűnt, hogy feléled. Talán a magyar anyanyelv, amit sokáig nem használt; vagy talán a klasszikus zenét kedvelő emberekkel való kommunikáció révén az az érzés, hogy mások örömére fordíthatja zenei rajongását és műszaki tudását? – az új társaság új életkedvet öntött belé."

Mi mindebből csak a személyes vitákat mindig elkerülő társat láttuk-éreztük, aki mindig higgadt és tárgyilagos volt, s ahogy felesége írta, mindig nagylelkű mások iránt.

Őrizzük meg emlékét, ápoljuk az Élő közvetítéseket és maradjon emlékezetünkben Laco-Haandel igaz, felejthetetlen családtagként.

Ladislav Kusnyér:

Načo pôjdem do divadla

Načo pôjdem do divadla
keď nádej moja zrazu zvädla.
Keď sa opona najbližšie zdvihne
topiť sa budem vo víne.

Lebo do jedného sme na vine,
že už aj vo svätyni krochkajú divé svine,
že už aj tam syčia jedovaté zmije.
Bože, čo len z nás tú hanbu zmyje?

Že kol-dokola všetko hnije,
že každý si len svoj venček vije
ale nepoškvrniteľný si svoj batôžtek zvinie
a hrdo sa miestnym tmárom vyhne.

Načo pôjdem do divadla
len čo si zarosím dívadlá
keď sa opona opäť zdvihne
a krásnej víly nebude nikde.

Košice, 16.12.1984

Ford. Jánszky Lengyel Jenő (2021. február)

Menjek színházba?

Menjek színházba, jó nekem?
Oly hamar enyészett el reményem!
Amint a függöny fölmegy újra,
befullasztom a búmat borba.

Talán mindnyájunknak felróható,
hogy már szentélyben is horkant a vaddisznó,
hogy már ott is szisszent a mérgező kígyó.
Mi óv e szégyentől, Mindenható?

Hiszen köröttünk minden rothad,
hiszen babért csupán maguknak fonnak;
ha ép a lelked, fogd a hátizsákodat,
büszkén ints pát a helyi hátramozdítóknak.

Menjek színházba? Jó nekem,
hogy könnybe lábadjon szemem,
amint a függöny nyit megint
– és a szép tündérnek híre sincs?

Kassa, 1984.12.16.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.