Bejelentkezés Regisztráció

Opera

Kovács, Neralić, Matačić – Richard Wagner: Die Walküre I & III act

2017-12-27 17:51:51 - zéta -

Richard Wagner: Die Walküre I & III act Richard Wagner: Die Walküre I & III act

Siegmund - Hermin Esser
Hunding - Franjo Petrušanec
Wotan - Tomislav Neralić
Sieglinde - Božena Ruk-Fočić
Brünnhilde - Eszter Kovács
Gerhilde - Elena Hristova
Ortlinde - Branka Beretovac
Waltraute - Veselinka Ančevska
Schwertleite - Gordana Marić-Šir
Helmwige - Blaženka Milić
Siegrune - Dubravka Zubović
Grimgerde - Jasna Podolšak
Rossweisse - Nina Čangalović

Zagreb Philharmonic Orchestra
vez. Lovro von Matačić

CANTUS
98905203062

A kultúra 50 %-a maga az alkotás, a teremtés, azaz a létrehozás, a másik 50 % viszont a fenntartás, a megőrzés, azaz az ápolás. Mert mit érnénk a festmények és szobrok puszta létezésével, ha nem láthatnánk újra és újra őket? Mi értelme lenne az irodalmi alkotások létrehozásának, ha nem tudnánk folytonosan reprodukálni őket egy-egy könyv olvasásával vagy színmű megtekintésével? Mi maradna az utókornak egy hegedűversenyből vagy operából, ha azokat nem játszanánk rendszeresen?

Az előadó-művészet sokáig tétován állt ebben a nagy tolongásban, mert, ahogy Jászai Mari mondta, „a színész, ha lemegy a színpadról, olyan, mint a tavalyi hó…” A hang- és képfelvételek létrejöttével azonban valami változott, bár a megőrzés, a megtartás, azaz a reprodukció még a mai napig erősen függ attól, aki az élmény rögzítésére és „újrahasznosítására” utasítást ad(hat).

Jutott mindez eszembe Lovro Matačić Alapítvány kiadványát forgatva. A dupla CD és a vaskos kísérő booklet (nem is füzet, tényleg inkább könyv) az 1985-ben elhunyt jeles karmester pályaképét vázolja fel. Gyakorlatilag bejárta a világot, Bayreuth-tól Londonig, Bécstől Buenos Airesig, Milánótól Berlinig mindenütt ünnepelték, de mégis mindvégig megmaradt horvát (és nem jugoszláv!) művésznek, aki gondosan ápolta zágrábi kapcsolatait, s rengeteg időt töltött hazájában. Számos honfitársát juttatta el a nagyvilág zenei pódiumaira, s nagyszámú világsztárt csábított horvátországi koncertjeire. (Még egy gondolat motoszkált bennem: mi magyarok szintén rendelkeztünk egy Matačić-csal majdnem párhuzamos – egyszerre nemzetközi és magyar – pályát befutó, hasonló kvalitású magyar dirigenssel, vajon ápoljuk-e úgy az emlékét és a hagyatékát, mint a horvátok?)

Az említett dupla CD pedig Richard Wagner Walkürjének (helyesebben annak két felvonásának) 1974-es zágrábi előadásának hangfelvétele. Kicsit sajnálhatjuk, hogy a koncertszerű produkció csak a zenedráma első és harmadik felvonását tartalmazta, de így is fantasztikus látlelet.

Első helyen mindjárt a karmestert, Lovro von Matačić-ot kell említeni. Elképesztően mai értelmezést hallunk. Nem a korszakban megszokott grandiózus építkezést, hanem a nagyon is kifinomult, érzéki muzsikálást, amit a wagneri köztudatba a Matačić-nál bő három évtizeddel fiatalabb Carlos Kleiber hozott be. (A horvát Maestro életkorban pont Karl Böhm és Herbert von Karajan között volt félúton, a koncert idején éppen elhagyta a háromnegyed évszázadot.) Valami élményszerű szenvedéllyel száguld át az első felvonáson, de időnként szinte megállítja az időt. Ez a felvonás egyébként minden általam ismert felvételnél rövidebb a maga 58:36 percével, de mégsem érezzük egy pillanatig sem sietősnek a tempót. Nem tudjuk, mennyit próbáltak az előadásra, de a Zágrábi Filharmonikusok a legnagyobbakkal versenyben vannak a hangzás pontosságát és kifinomultságát illetően. A harmadik felvonásra Matačić érezhetően csökkent a tempón, ami elsősorban Wotan jeleneteihez kötődik. Itt helyenként szándékoltan extrém lassúságot is választott (pl. Wotan búcsújánál) a kifejezés szolgálatában.

Az énekesek közül a négy főszereplő nemzetközi minőség, bár nem ugyanazon a szinten. Hermin Esser a kor egyik vezető Wagner-tenorja volt (épp a Windgassen-korszak után vagyunk). A szólamot rettentő drámaian indítja, igen, valahogy így énekelhette volna Mario Del Monaco Bayreuthban Siegmundot, ha elvállalja (de nem vállalta). Azután, ahogy telik az idő, Esser fokozatosan fárad, a nagymonológra („Ein Schwert verhiessmir der Vater”) már csak annyi ereje marad, hogy korrektül teljesítse a szólamot. Kár érte!

Sieglinde szólamát a horvát Božena Ruk-Fočić énekli. Szép és kifejező deklamációval, de sajnos már hallhatóan túl a pálya csúcsán (bár akkor még csak a negyvenes évei közepén járt), elsősorban a mélyebb régióban volt zavaró a voce kopottassága. Ezt ellensúlyozza a drámaiság, ami az énekesnő produkcióját oly élővé teszi.

Wotan szerepét szintén horvát énekes alakította, Tomislav Neralić – lenyűgöző összetettséggel. A hang bámulatosan fiatalnak tűnik, ami azért is érdekes, mert az énekes 1974-ben már erősen közeledett a hatodik x-hez. (Neralić szép, hosszú nemzetközi pályát futott be, a második világháború idején már a bécsi Staatsoper tagja volt, utána a világ legnagyobb helyein lépett fel és még 70 éves kori felvételébe is belebotlottam, tavaly hunyt el 99 éves korában.) Wotanja egyfelől ellenmondást nem ismerő, félelmetes és mennydörgő főisten, másik oldalról meg nagyon is esendő és gyenge ember, aki éppen elveszíti egyetlen szeme fényét, a lányát. Az énekes nem riadt vissza a szélsőséges megnyilvánulásoktól sem, Wotan búcsúját még sosem hallottam ennyire gyöngéd, lágy és könnyesen megható előadásban, nyilván ezért is tudta Matačić annyira lelassítani a zenekart a jelenetben. Nincs mit szépíteni, a CD meghallgatása óta Tomislav Neralić nagy rajongója lettem, szerencsére az archívumok mélyén sok szép felvétel maradt utána.

Az előadás másik igen nagy értéke Kovács Eszter Brünnhildéje. Kovács a felvétel idején a Magyar Állami Operaház tagja, számos főszerep gazdája volt, a hazai Walkűr-előadásokon viszont Sieglindét énekelt. Ha lehet így fogalmazni, korai visszavonulása a magyar operaélet egyik legnagyobb vesztesége volt. Ő sem a szokványos „heroina-megoldások” felől közelít. Brünnhildéje gyengéd és törékeny, de mégis kitartóan szívós. Súlyos hangon érzékelteti a drámát, isten-mivoltának elvesztését, de mégis a gyengédséget érzem a meghatározónak. A voce nemes csengésű, gyakorlatilag minden érzés közvetítésére alkalmas. A zárójelenetben egyszerre drámai, mély és érzelemben gazdag.

Rögzíteném, hogy a koncert második fele tehát Kovács, Neralić és Matačić jóvoltából a zeneirodalom ritka csillagos órája volt. Az első felvonásban Franjo Petrušanec személyében grandiózus, egy tömbből faragott Hunding állt rendelkezésre, s a walkürlányok híres jelenete is homogén előadásban szólalt meg. Minden Wagner-rajongónak szívből ajánlom ezt a felvételt!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.