Bejelentkezés Regisztráció

Dalolj nekem

Dalolj nekem! - CCLVI / XIII.

2006-06-24 08:27:00 Kerékgyártó György - Szűcs József

Bevezető Ki kicsoda? Az előző részek tartalma Az előző részek

\"Dalolj A Santo Quasimodói kórház elitül luxus folyosója. Gloria ajtajával szemben a kávéautomata megnyugtatóan zümmögi az előző részben már legendássá vált ciszt. Egy beteg, aki egyik kezében a Santo Quasimodói Cserkészek Napi Harsonáját szorongatja, a másik kezével ügyesen vásárol egy olyan kávét, amilyen majd a reklámban is látható lesz.

Alejandro érkezik, kezében ismét jókora csokor. Belép, Gloria ágya mellett a szokásokhoz híven már egy másik hatalmas virágkompozíció, El Fanatico névvel a kártyán. Alejandro nem kérdezősködik, leteszi a virágot, és az ágy mellé ül.
    - Oh, Gloria - mondja -, ön olyan csodálatosan színlelt a legutóbb is! Micsoda élethűség! De ne aggódjon, a narancsdzsemes túrótorta nem is volt olyan jó.
    - Alejandro! - integet teljesen elgyengülve Gloria.
    - Oh, segítek, csak szóljon! - előzékenykedik Alejandro. - Esetleg egy pohár vizet parancsol? - Gloria megrázza a fejét. - Akkor igazítsam el a párnáját? - A lány kétségbeesetten rázza a fejét. - Hívjam a nővért? - A lány nemet int a fejével, és nagyon erőtlenül jelez a fiatal férfinak, hogy elitül és luxusul hajoljon közelebb.

    Alejandro illedelmesen a lány ajkai elé tartja a fülét, mire Gloria halkan, nagyon gyengén belesuttog:
    - Naponta ötször hányok a lavór mellé, és mindig a papucsomra, érti? Ne mondja nekem még egyszer, hogy jól színlelek!
    - Istenem, csak nem beteg?! - kiált fel Alejandro. - Ez szörnyesztő! De végül is így mégiscsak időt nyertünk, elhalasztódik az esküvőnk!
    Kis híján táncra perdül, de aztán megregulázza magát, és megkérdi:
    - Nincs szüksége esetleg orvosra?

    - (Reklám) -

Az Esperanza-ház. Don Rafael az asztalnál ül, kezét az arcába temeti. Ebben a pillanatban lép be donna Maria, dühösen egy jegyzéket csap az asztalra.
    - Tessék! Öt üveg narancsdzsem hiányzik! Öt üveg. - Föltekint a szoba sarka felé. - És tessék, Lope de Vega is milyen szörnyű állapotban van! Milyen fonnyadt a hálója! Nem lehet bízni már a cselédségben.
    - Isten büntetése! - zokog fel don Rafael.
    - Ne temesd az arcod a kezedbe, mert nem értem, amit mondasz - torkollja le donna Maria.
    - Isten büntetése! - ismétli meg don Rafael az asztalra borulva.
    - Dehogy! Egyszerűen rosszak a cselédek.
    - Én, csakis én tehetek róla, hogy Gloria beteg! - zokog a családfő. - Nem elég, hogy csődbe mentünk, a legnagyobb hitelezőm don Diego! Amint értesült az eseményekről, megzsarolt: csak úgy engedi el a tartozásaimat, ha Gloria feleségül megy Alejandróhoz. És én odaígértem a lányom kezét. Istenem, micsoda csapás! Kislányom, édes kicsi lányom!
    Donna Maria döbbenten tekint férjére, majd zavarában csak ennyit tud kimondani:
    - És akkor tessék, ilyen cselédséget! Még szégyenben maradok a nászom előtt.

    - (Társadalmi célú hirdetés) -

A kórház folyosója, nem sokkal azután, hogy Alejandro távozott. Don Diego Aranzabal elitül luxus testtartásban áll a ciszt duruzsoló automata mellett, a folyosó másik vége felől pedig a főorvos közeleg.
    - Bocsásson meg, hogy megvárakoztattam - alázatoskodik az orvos. - Egy betegemnek épp most lyukadt ki a gyomra, és nem volt más, aki elvégezze a műtétet. Le vagyunk terhelve. Nem is csodálom a szerencsétlent: díszpiranákkal kereskedik. Pang az üzlet a piranaiparban.
    - Az ördögbe is, ember, de azért már jól van? - fakad fel valami nagyon régről ott maradt emberbaráti érzés don Diego elitül luxus szívének valamelyik rejtett csücskéből.
    - Köszönöm, most már jól vagyok - hajolgat az orvos. - Miben lehetek a szolgálatára?

    Ebben a pillanatban egy virágfutár áll meg mellettük, kezében malomkeréknyi csokor.
    - Vihetem, főorvos úr? - kérdi vigyorogva.
    - Vigye - int az orvos, majd rögvest tájékoztatja is a dont. - Gloria Esperanza kap virágot minden nap. Van, amikor többször is.
    - Kitől? - háborodik fel don Diego.
    - A kártyán csak annyi áll, hogy El Fanatico.
    - Majd utánanézünk - bólint a don nagyon határozottan. - Nos, fiam, itt az ideje, hogy hazaengedje az Esperanza lányt. Elég volt a bohóckodásból.
    - Attól tartok, don Diego - kezd összemenni a főorvos -, hogy ez teljességgel lehetetlen.

    - Lehetetlen? - vonja fel a szemöldökét don Diego.
    - Igen. Gloria ugyanis… hogy is fejezzem ki magam egészen pontosan…: beteg.
    - Beteg? - A don egészen el van képedve. - Hogy képzeli ezt? És mégis, meddig tart ez? Glorának sürgős házasodnivalója lenne!
    - Nézze - kezdi az orvos. - A művésznő banalis enteralis infekció miatt került kórházunkba. Ez a világ bármelyik operaházában előfordulhat, például romlott ételtől. Azonnal elkezdtük lege artis kezelését. Sajnos nem várt szövődmény lépett fel, igen súlyos gyógyszerallergia, amiért is tracheotomiát és infúziós kezelést kényszerültünk alkalmazni. Ezt követően szepszis lépett fel.* Azt hiszem, ezek után megérti, hogy szükség van még néhány vizsgálatra. Holnap tudom tájékoztatni.
    Don Diego néhány pillanatig olyan tekintettel szemléli az orvost, mintha azt méregetné, hogy ugratják-e, aztán sarkon fordul, és csak annyit mond:
    - Most dolgom van, fiam. Legkésőbb holnap értesítsen!

Vége a CCLVI / XIII. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)


  * A szerzők ezúton mondanak köszönetet Heiner Lajosnak az epizód írása során nyújtott orvosi segítségért.




A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.