Nem mese ez, gyermek! (Két opera-mesekönyvről)

Mesék a zene birodalmából - A bűvös vadász; A varázsfuvola
48 / 48 oldal
2490 Ft (/db)
Papirusz Duola kiadó
2004

Nem a legszerencsésebb - bár szükségszerű - megoldás, hogy gyerekeknek szóló terméket felnőttek minősítenek. Így van ez most, a Papirusz Duola kiadó két opera-mesekönyvének esetében is. Egy tervezett sorozat első két, már megjelent példányát kaptuk kézhez: A bűvös vadász és A varázsfuvola alapján készített könyveket.

Nehezíti helyzetünket, hogy semmilyen utalás nincs arra nézve, hogy ezek a könyvek tulajdonképpen mekkora gyerekeknek szólnak. Rajzos-díszes, ugyanakkor \"szövegtengeres\" kiadványok, tehát elvileg minden korcsoport szóba jöhet. És itt kezdődnek a problémák, mert úgy tűnik, a képi és a szöveges világ némiképp üti egymást.

A hosszú, tagolatlan textúra már olvasni tudó, hosszú szövegben elmélyedni képes célközönséget feltételez. Az illusztrációk (Szalma Edit munkái) viszont \"mesésebbek\", mintha inkább a még csak vizuális világban élő és gondolkodó gyerekeknek készültek volna. Mindemellett a rajzok elég statikusak - általában egy-két szereplő ácsorog rajtuk, mintegy csak bemutatva, \"hogy néz ki\" Pamina vagy Gáspár (és ráadásul nem is készült minden főbb szereplőről portré). A varázsfuvolában például az a legmozgalmasabb kép, amikor Sarastro megérkezik. Pedig az operában valamivel több \"akció\" is felfedezhető lenne. A bűvös vadászban is csak a mondabeli és a dráma végi bűvös lövés, valamint a golyóöntés ábrázolása jelent üdítő kivételt.

A képi világ másik hátránya, hogy gyakorta ismétlődnek a rajzok - például ugyanaz a Papageno négyszer bukkan fel, hol szólóban, hol színes háttérbe és udvarhölgyek közé rakva, hol jobbról-balra (vagy balról jobbra?) tükrözve.

Lényegesen jobb a helyzet magát a történetmesélést illetően. A szöveg gördülékeny, jól olvasható, nem fárasztják feleslegesen sem a \"mesemondót\", sem a hallgatót. A dráma jól követhető, a szereplők bemutatására, a környezet ábrázolására megfelelő időt/teret enged. S bár a mese mindkét esetben az operaszövegkönyv alapján készült, kellő mennyiségű \"háttér-információt\" is tartalmaz. Az újramesélés Gáspár Ágota (A bűvös vadász) és Lázár Zsófia (A varázsfuvola) jó arányérzékét, mesélő vénáját dicséri.

Egyedül talán a blokkokra tagolást hiányolhatjuk, de azt is csak praktikus szülői megfontolásból; hiszen lényegesen könnyebb egy gyermeket rávenni a folytatásos mesélésre olyan könyv esetében, melyet eleve fejezetekre, nagyobb, és a gyerek számára is világos egységekre bontottak.

Egészében véve tehát alapvetően jó vállalkozás szemtanúi lehetünk. Az operák ebben a korban még a történetükkel fogják meg a gyerekeket. Ehhez lehet(ne) segítség a változatosabb képi világ, mely rögtön több korosztály számára is értékes és érdekes könyvvé válhatna: a rövidebb szövegrészek önálló olvasáskor és meséléskor is hasznosabbak, a több rajz ugyanakkor jobban lekötné a kicsiket, míg a mozgalmasabb képek a nagyobbaknak adnának pluszt a szöveg mellé.

Az opera megismerése tehát a történettel kezdődik, a rajzok hasznosak lehetnek - de egy ilyen kiadvány semmiképpen nem lehet meg ZENE nélkül. Ebben a műfajban ez egész egyszerűen kötelező. Nyilván senki nem gondolja, hogy egy teljes, majd\' háromórás operamelléklettel kellene kiadni ezeket a könyveket, de némi illusztráció mindenképpen jólesne.
Biztató, hogy a kiadó a tervek szerint a következő kötetet már CD-vel együtt jelenteti meg.

Mint tudjuk: \"mit ér egy nagymama unokák nélkül?\", vagyis nincs mesekönyv gyerekek nélkül. A két kiadványt gyermekeinkkel teszteltettük. Három fiú, három korosztály.
A 3 éves nem sokkal járult hozzá recenziónkhoz: igazán csak Papageno szájlakatolásának mikéntje és főleg: miértje izgatta (mert ugye nem csak madarászok füllentenek és beszélnek mindenfélét össze-vissza…), viszont izgatottan kiáltott fel az öreg pap láttán: Mikulás!!!
A hat és nyolcévesek a történetek konfliktusaira reagáltak erőteljesebben. Az aránylag kevés visszakérdezés azt mutatja, hogy neveik alapján relatíve gyorsan beazonosították a szereplőket, és követni tudták a történéseket.

Nem mehetünk el szótlanul az árak mellett sem: a tíz forint híján 2500 egész egyszerűen sok egyetlen meséért.