Bejelentkezés Regisztráció

Nagy zeneszerzők

Shake it, baby, shake! - Ronald McDonald

2004-08-13 08:12:00 - kegy -

\"Nagy Megoszlanak a vélemények Ronald McDonald munkásságával kapcsolatban. Egyesek szerint művei egészségtelenek, hizlalnak, mások szerint tökéletesen alkalmasak arra, hogy az örökös időhiányban szenvedő modern ember kulturált körülmények között vehesse magához a napi zeneadagját.

Old McDonald had a farm - meséli a ma már világszerte ismert dal. És valóban, Ronald McDonald senior farmerként tevékenykedett Alabamában. Az ifjabb Ronald már gyerekként gyűlölte a tanyasi munkát. Reggelente, amikor anyjával együtt álmosan fejni indult, emígyen szólt a vétlen tehenekhez: \"átkozott dögök, egyszer majd úgyis beraklak benneteket két fél zsömle közé\", vagy \"ne mocorogj, Rosey (= Riska), mert leöntelek valami szósszal\".

Állatkínzásra azonban nem vetemedett, inkább afroamerikai nagyanyja megnyugtató szájharmonikázását hallgatta a nyári kandalló mellett ülve, és közben a falra akasztott családi címert leste, amely Holstein-tehénnel átmetszett bikkmakkot ábrázolt.

A zene nagyon elbűvölte. Kivéve, ha művelt és művészetpártoló szülei elcipelték a városi katolikus templomba, ahol terjengős barokk passiókat kellett meghallgatnia húsvét közeledtén, karácsonykor nagyszabású oratóriumokat, évközben pedig nagyívű orgonahangversenyeket. Miért ne lehetne a zene gyors, egyszerű, rövid idő alatt beszerezhető, mint a nagymama szájharmonikázása? - töprengett el Ronald (barátainak már akkor is csak Meki).

Az iskolából kikerülvén épp azon tanakodott, mihez kezdjen magával. Hamburgi és kölni tanácsadókkal is tárgyalt, de az illatszeripar nem vonzotta, így a hamburgi tanácsot fontolta meg: zenét adni az embereknek, de könnyen fogyasztható, egyszerű formában, minden teketória és puccosság nélkül.

Így alapította meg az első McDonald\'s zenei gyorskiszolgálót. Aki ide betért, mindössze fél perc alatt hozzájuthatott egy-egy ízletes kantátához, vonósnégyeshez, dalhoz. Az egyik legsikeresebb termék ötletét a családi címerben rejlő bikkmakk adta. Ronald Big Macnek nevezte el, és a lényege az volt, hogy egy borítóba két zeneművet rejtettek.

Az ötlet akkora sikert aratott, hogy hamarosan az egész Egyesült Államok telis tele volt McDonald\'s zenei gyorskiszolgálókkal. Az új találmány a menü volt. Ha a vevő például Karajannal rendelte a Mozart Requiemet, akkor ajándék Bécsi Filharmonikusokat kapott hozzá, sőt egy kis, műanyagból készült, színes hegedűt is hazavihetett ajándékba a gyerekeknek.

Legalább ekkora sikert aratott a McDrive névre hallgató újítás. A vevő megállt az autójával a zenei gyorskiszolgáló ablaka előtt, bemondta egy mikrofonba, mit kér, és a választott operarészletet útközben, a kocsiban hallgathatta meg.

Ezek a zseniális újítások hamarosan az egész világon sikert arattak a zenekedvelők körében. Ma már el sem tudnánk képzelni a világot ezek nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a McDonald\'s zenei gyorskiszolgálók a munkanélküliség rémét is segítenek távol tartani, hiszen friss diplomás bölcsészek tömegeit foglalkoztatják.

Az alapító Ronald McDonald a gyerekek között is kultikus figurává vált, hiszen az ő ötletéből egy új, elsősorban a fiatal zenekedvelők számára fontos kultúra jött létre. Az ő számukra készült a nagy sikerű cseh rajzfilm (amerikai pénzből és disztribúcióval), a Mekdonác és az arany embetű.

Lehet ellene hadakozni, lehet sznob módon ódzkodni tőle, de nem tagadhatjuk el Ronald McDonaldtől a \"korszakalkotó\" címet. És - higgyék el! - legalább olykor-olykor jól esik csak úgy, útközben meghallgatni valamit gyorsan.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.