Halhatatlanok klubja - A Vietórisz-kézirat
Dalok és táncok a Vietórisz-kéziratból
Hungaroton
HCD 32133
Van a magyar zenei életben egy olyan figura, akit csak nagyon szeretni vagy nagyon nem szeretni lehet (bár el nem tudom képzelni, hogy bárki is a második kategóriába tartozna!).
Aki egyszerre érdeklődik minden új és minden régi iránt.
Akinek munkabírása, zeneszeretete legendás.
Aki elképesztő tárgyi tudással képes egy pillanat alatt történelmi hátteret
vázolni egy-egy zenemű előadásához.
Aki a jazz-t épp úgy magáénak érzi, mint az ötszáz évvel ezelőtti
muzsikát.
Aki csalhatatlan ízléssel - természetesen improvizálva - díszíti a
barokk zenét.
Akinek magától értetődő, hogy egyik hangszerről néhány pillanat
alatt egy másikra vált. Nála ugyanis nem technikai kérdés a zene.
Aki kutat, hangszerel, kottákat ad ki. Népszerűsíti a régi zenét. Ami neki egy
pillanatig sem régi. Csak zene. Szeretni való, játszani való, tanítani
való.
Aki legendás bőkezűséggel osztogatja tudását, tehetségét,
tapasztalatait és nem utolsósorban kottatárát.
Mondjanak még egy muzsikust, aki össze tud hozni egyetlen lemezre olyan - egyenként is kiváló zenészeket -, akik külön-külön talán soha nem találkoznának...
A Vietórisz-kéziratból válogatott, hangszerelt nyolcvan percnyi zene az imént némi barokkos cikornyázással körülírt Czidra Lászlónak állít emléket.
A húsz-harminc éves felvételek változatos hangszerelésben,
egészen kiváló előadásban szólalnak meg.
Néhány név - csupán ízelítőül - a
közreműködők hosszú sorából: Rolla János, Pertis Zsuzsa,
Varasdi Frigyes, Maros Éva, Benkő Dániel, Fábián
Márta, Vajda József. És persze a Camerata
Hungarica.
Mindenki addig él, amíg emlékeznek rá.
Czidra idén lenne
hatvan éves.
És máris halhatatlan.