Északi fény...

MUSSORGSKY: PICTURES AT AN EXHIBITION Oslo Philharmonic Orchestra Mariss Jansons (EMI CDC 7 49797 2)

Képzeljék el a következőket:
Bemennek egy lemezboltba, azzal a határozott szándékkal, hogy Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című, Ravel által meghangszerelt zongorasorozatát megvásárolják. Az eladó minden jó szándéka ellenére sem tud mást ajánlani ebben a tárgykörben, mint az Oslo-i Filharmonikusok lemezét. Önök megvennék? Gondolják meg! Ez lesz otthon a következo 30 évben „a” Kiállítás képei. Nem a New-Yorkiak, nem a Berliniek, nem a Londoniak. Még csak nem is Bernstein vagy Karajan. Mariss Jansons. Szóval? Megvennék? Nem?

Persze, hogy rosszul döntöttek.

Ez egy kimondottan jó lemez. Ezért nehéz írni róla. Mariss Jansons mindenesetre nem kezdő ebben a szakmában. Legfeljebb kívül esik azon a nyolc-tíz unalomig ismert néven, akit minden koncertre járó kívülről fúj.

1979- óta, amikor is átvette a zenekart elődjétől, hatalmas utat tettek meg. Egy többé-kevésbé névtelen északi szimfonikus zenekarból a salzburgi-, az edinburghi-, vagy a lucerni fesztivál visszatérő, szívesen látott vendégei lettek. Jansons megfordult már karmesterként szinte minden valamit is magára adó zenekarnál.

A felvételt összehasonlítottam egy ősrégi Richter lemezzel. Így is állja a versenyt. Sőt, az első Promenade visszafogott tempója szimpatikusabb, mint Richter szószerint értelmezett allegro-ja. A Bydlo talán nem elég súlyos… De mit kötekedek itt? Nehezemre esik valakiről jót írni?

Kidolgozott hangszínek, biztos formálás. Ennyi.

Aki megveszi ezt a lemezt, ráadásként megkapja az Éj a kopár hegyent és a Hovanscsina előjátékot is. Ugyanilyen remek előadásban.

Egyszóval, ha legközelebb betérnek abba a bizonyos lemezboltba…

Kétszer ne döntsenek rosszul!