vissza a cimoldalra
2021-01-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11567)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (5853)
musical (199)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (104)
Média, zene, ízlés (117)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4928)
Társművészetek (2210)
Lehár Ferenc (740)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (185)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4340)
Kimernya? (3919)
Momus-játék (5985)
A MET felvételei (1351)
TOP 10 - Kedvenc énekesek (293)
Kocsis Zoltán (675)
Kedvenc magyar operaelőadók (1197)
Pantheon (2807)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Takács Vonósnégyes hangversenye
-té.pé-, 2003-05-14 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Takács Vonósnégyes
Zeneakadémia
2003. május 12.

Angyal szállt el felettünk

Hihetetlenül gazdag ország a miénk. Mutassanak még egy koncerttermet a világban, ahol délután hatkor Rosztropovics tépi a húrokat, s alig másfél óra múlva a világ egyik legjobb vonósnégyese ad koncertet!
(Amikor ezeket gondoltam, még nem tudtam, hogy a nagy orosz végül is nem vette a kezébe a vonót, alig múlt fél nyolc, s a képzeletbeli hőmérő sem mutatott 30 foknál többet.)

A nemrégiben Grammy-díjat nyert kvartett Mozart 1790-ben - valószínűleg II. Frigyes Vilmos király csellószólójára számítva - komponált B-dúr (K. 589.) úgynevezett "porosz" vonósnégyesével nyitott. Az első bizonytalankodó ütemek után egyértelművé tették, hogy ma este szó sem lesz klasszikus/unalmas kamarazenélésről. A tökéletes intonációval párosult intenzív játékuk szó szerint életre keltette a holt kottafejeket. A kvartett hangzása bársonyosan meleg, együttjátékuk hihetetlen mű ismeretről árulkodik. Ahogy egymásra figyelnek játék közben, azt pedig egyszerűen tanítani kellene. A gyorstételek könnyed virtuozitásukkal és magától értetődő formálásukkal ragadtak meg, míg a lassú tétel a hangzás végtelen finomságával szorította a székbe a hallgatót. Ekkor negyven fok lehetett.

Merész vállalkozásnak tűnt a Mozart kvartett után műsorra tűzni Bartók 1934-ben komponált V. vonósnégyesét, de a közönségreakciók cáfolták aggodalmamat. Egy jó előadás esetén senkit sem érdekel, hogy két megszólaló mű keletkezése között hány száz év telt el. És itt több, mint jó előadást hallhattunk. Sőt. Bizton állíthatom, hogy ilyen ihletett előadásban még soha nem hallottam ezt a remekművet.

Az első tétel mindent elsöprő "harapós" hangzása után olyan kongeniális másodikat produkáltak, hogy még a tételszünetben rendszeresen köhögőrohamot kapó publikum is abbahagyta önmaga legyezgetését. Az az 56 ütem, a maga hihetetlen egyszerűségével többet mond értelemről és érzelemről, életről-halálról, emberségről, mint a zeneirodalom szószátyár nagyobbik fele együttvéve. A bolgárritmusos őrületes scherzo aztán visszatérített mindenkit a földre, de csak addig, míg a negyedik tétel földöntúli pizzicatói, glissandói újra el nem varázsoltak. Végül, ha már azt hittük, hogy mindez fokozhatatlan, a fináléban újra csak kiderült, hogy mindannyian tévedtünk. Tökéletes technikai és stiláris biztonság, emberfeletti vitalitás jellemezte a rondót. Aztán az utolsó taktusok előtt, mintegy húsz ütem erejéig Bartók szarkasztikus humorát is élvezhettük. Katartikus élmény volt. S legfeljebb 45 fok.

A szünetben arról beszélgettünk egy barátommal, hogy akár haza is mehetnénk. Ezek után mit mondhat még egy Brahms mű? Az 1873-ban keletkezett három vonósnégyes közül az első (c-moll Op. 51/1) nem volt könnyű helyzetben. S ha alul is maradt a remekművek közötti nemes - és képzeletbeli - csatában, az nem a kvalitásait kérdőjelezi meg, hanem a Bartók opuszt emeli egy fokkal magasabbra a nem létező piedesztálon. S bár gyönyörű pillanatoknak most sem voltunk híján, az igazi reveláció mégiscsak a ráadásként játszott Beethoven B-dúr op. 130-as vonósnégyes Cavatinája volt. Ugyanaz az elképzelhetetlenül finom, idegremegésig visszatartott hangzás, ugyanaz a hihetetlen belső lüktetés, mint a Bartók kvartett második tételében.

A Takács vonósnégyest ma a világ legjobbjai közt jegyzik. Ennek ellenére három éve játszottak utoljára itthon. Legközelebb talán két év múlva jönnek. Ezek az ünnepi alkalmak nem biztos, hogy csak a sűrű időbeosztásuk miatt alakultak ilyen hézagosra.
Mondom, gazdag ország vagyunk.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1994 • Róna Viktor, balettművész (sz.1936)
2005 • Victoria de los Ángeles, énekes (sz. 1923)