Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

A vajda tornya

2003-04-29 14:45:00 -tépé-

Dohnányi Ernő: A vajda tornya
Erkel Színház
2003. április 22.

Nem tudom elképzelni, hogy mi vihette rá az operaház vezetőit, hogy akár egyetlen fillért is költsenek erre a méltán elfeledett opuszra. A nyolcvan éve porosodó kotta legadekvátabb tartózkodási helye - minden túlzás nélkül állíthatom - a Dohnányi emlékmúzeum.

Minimál történetet láthatunk minimál előadásban. A közismert Kőmíves Kelemen ballada háromórásra duzzasztott későromantikus színpadi víziója láttán nehéz eldönteni, hogy \"ez most valami, vagy csak megyen valahová\".
Az ember - ha nem volna olyan átkozottul jól nevelt - előbb csak halkan kuncogna, később vad röhögésbe fogna, mígnem a sírógörcs lenne úrrá rajta. Így aztán kínjában - s hogy meg ne zavarja a nyugdíjas bérlet csendesen szunyókáló tagjait - összeszorított fogakkal megpróbál túlélni.

Nem az a baj, hogy egyes szereplőket példának okáért Turkevinek, Talabérnek, vagy Orbóknak hívnak - ami már önmagában is alkalmas lehetne a komikumra -, hanem az a határtalan dilettantizmus, ami átjárja az egész álszékely, álmagyar, álromantikus áloperát.

A díszlet (Csikós Attila) primitív és csúnya, a jelmezek (Rátkai Erzsébet) nevetségesek, és valószínűleg melegek, a rendezés (Nagy Viktor), mint olyan, legfeljebb pillanatokra észlelhető az előadás folyamán.

Bándi János (Tarján) és Massányi Viktor (Kund) megpróbál tisztességgel helytállni, Balatoni Évának (Emilia) és Frankó Tündének (Iva) többnyire sikerül is. Gerdesits Ferenc (Turkevi) és Airizer Csaba (Orbók) küszködnek az elfogadhatóért, de Hantos Balázs (Dömölk) menthetetlenül a darabbal bukik.
Dénes István egész testével vezényelve sikertelenül próbálta meg életre kelteni az Erkel Színház unalomba és rosszkedvbe fulladt zenekarát.

Dohnányi Ernő 125 éve született. Nem hiszem, hogy ez a produkció méltó ehhez a kiemelkedően nagyformátumú muzsikushoz.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.