vissza a cimoldalra
2022-10-02
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5700)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63749)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7723)
Opernglas, avagy operai távcső... (21499)
Milyen zenét hallgatsz most? (25127)
Kedvenc felvételek (699)
Kedvenc előadók (2933)
Társművészetek (2575)
Momus társalgó (6406)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2407)
Haladjunk tovább... (237)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Digitális kerekasztal (128)

Olvasói levelek (11891)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Házy Erzsébet művészete és pályája (5396)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5221)
Erkel Színház (11301)
Operett, mint színpadi műfaj (5229)
Kedvenc magyar operaelőadók (1248)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3272)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3178)
A nap képe (2338)
Ilosfalvy Róbert (1004)
Pantheon (3145)
Jonas Kaufmann (2527)
Bánk bán (3031)
Kolonits Klára (1224)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (482)
A Zeneakadémián uralkodó áldatlan állapotokról... (715)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1567)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Ettől rettegett egész Róma? – Verdi Attilája a Margitszigeten
- zéta -, 2022-08-15 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Verdi Attilája a Margitszigeten 2022. augusztus 14.
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

VERDI: Attila

Attila: Bretz Gábor
Odabella: Maria Agresta
Ezio: Haja Zsolt
Foresto: Pataki Adorján
I. Leó pápa: Gábor Géza
Uldino: Somogyi Balázs

km. a Magyar Állami Operaház zenekara és kórusa
Feledi Projekt Táncegyüttes
vez. Dénes István

Ahogy a zenekar belekezdett az Attila előjátékába, azonmód hasított belém a felismerés, kihagytam a múltkori szegedi Traviata szabadtéri beszámolójából egy fontos momentumot, a hangosítást (azóta már pótoltam). A hangtechnika ugyanis a Margitszigeten (Szegeddel ellentétben) túlontúl rátelepedett az előadásra. Túlvezérelt volt, már az alapzaja is zavaróan hatott. Ezen nem segített, hogy a különböző hangszercsoportok közti arányok nagyjából rendben voltak. Egészében volt sok, nagyon sok.

Az Attila visszatérően része a Margitszigeti Szabadtér Színpad repertoárjának. Azt nem tudni biztosan, hogy 1972-ben az akkori vezetés milyen megfontolásból vette műsorra Verdi szabadtéren addig sosem játszott darabját, de Lamberto Gardelli neve akkoriban minden kétséget kizáróan igazolhatta a döntést. Később (2004-ben) pedig az aktuális debreceni produkció került ugyanitt bemutatásra Alföldi Róbert rendezésében.

A gályarabság éveiben születtek”, mondta az idősödő komponista kicsit lemondóan az 1845-48 közötti időszakban keletkezett műveiről. Kétségtelenül egyik opera a másik sarkába ért, a Milánó- Nápoly-Velence-Firenze-London-Párizs-Trieszt tengely mentén egymást érték premierjei, az említett négy év alatt szám szerint hét. Meg kellett élni, magyarázta később a Maestro. Nem volt ez idegen a korszakban, láthattuk ezt már másoknál is. Ahogy az eredményt is: Rossini megcsömörlött a zeneszerzéstől, Donizetti tébolydában végezte, talán egyedül Verdi tudott sikeresen túllépni ezen a gályarabságos időszakon, melynek eklatáns példája az Attila.

A mű nem mentes a korabeli operai sablonoktól, mi több, hemzseg a dramaturgiai abszurditásoktól. Mégis remekmű, mert a nagyszerű komponista elképesztően hatásos jeleneteket alkotott benne, akkor is, ha nem tudta pontosan összefércelni őket. Ezt igazolhatja, hogy menet közben cserélt librettistát, bár a munkát Piave kezdte, befejezését Solerára bízta. Az eredmény még így sem hibátlan. De elhihetjük a Maestrónak, hogy 6-8 évvel később, a Rigoletto-Trubadúr-Traviata idején, vagy azt követően, hosszabb alkotói időszakkal számolva fölényesen megoldotta volna.

A hazai szabadtéri színpadok a helyszín optimális kihasználása miatt érdekeltek az egyszerűbb rendezésekben, illetve a már kész produkciókban (ilyen volt a legutóbbi Tosca), ami jelentősen lerövidítheti a próbák időszakát. Különösen igaz ez akkor, amikor a főszereplők egynémelyike (mint esetünkben is) még néhány nappal korábban egy másik fesztivál illusztris vendégeként lép fel. A rövid próbaidőszak viszont fenyeget a sablonos, túlzottan leegyszerűsítő megoldásokkal. Ezt történt most is.

Aczél András kapta feladatul a produkció rendezését. Tevékenysége leginkább az ’itt jössz be, ott mész ki’ egyeztetésére korlátozódott, mélyebb koncepciót nem lehetett felfedezni. A háttér, Madarász János „Madár” világítás – és látványtervező munkája szinte hibátlanul elvitte az előadást, mégha helyenként gagyinak is minősült. Persze, így maradtak hiányosságok jócskán, de a látványosan mozgó dekoratív háttér többnyire lekötötte a nagyérdeműt. Amolyan filmes mesekönyvet kaptunk, korrekt és hatásos jelmezekkel (tervezőjük Kentaur volt). A dalmű mélyebb értelmezéséhez legtöbbet Feledi János koreográfiájától kaptunk, melyet saját együttese, a Feledi Projekt Táncegyüttes mutatott be, kivétel nélkül a szituációk pontos interpretálásával.

Az énekes szólisták pedig többnyire hozták a saját formájukat.

Bretz Gáborról sejthető volt, hogy impozáns megjelenése és nagyszerű színpadi készségei folytán hatásos lesz Attila szerepében. Valószínűleg segített a microport is, így minden értelemben nagyformátumú alakítást kaptunk. Attila Bretznél nemcsak megjelenésében grandiózus hős, ezúttal hangi produkciója is hatásos volt. Minden ambitusban kiegyenlítetten szólt, kifejező szövegmondással segítette figura megjelenítését.

Minden korábbi negatív tapasztalatom ellenére impozáns produkciót hallhattunk a Forestót alakító Pataki Adorjántól. A mindig is értékes, de korábban sokszor sérülékenynek tűnő voce teljes fényben ragyogott. Áriája kiegyenlített formálással, biztos magasságokkal méltán aratta az est talán legnagyobb sikerét. Ez a hosszabb távon reményt keltő alakítás remélhetően egy új szakasz kezdetét jelenti tenoristánk szakmai életében.

Az est mérhetetlen csalódása Maria Agresta Odabella-alakítása. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az (amúgy fiatal) énekesnő budapesti bemutatkozása a művésznő hangi hanyatlása idején következett be. Agreste már a darab eleji áriáját (Santo di patria) is szokatlan keményen, intonációs problémákkal terhelve, magasságokat kihagyva szólaltatta meg. A helyzet később fokozatosan romlott, a lírai románcot az I. felvonásban már kifejezetten hamisan intonálta, a darab végére gyakorlatilag a magasabb hangok folyamatosan alacsonyan szólaltak meg. Ilyen hangi produkció mellett alakításról felesleges is beszélni.

Haja Zsolt felléptetése Ezio hősbariton szerepében súlyos tévedés, az első hangtól kezdődően világos, majdhogynem tenor hangszínnel énekelt. A dallamíveket nem tudta kitölteni, Verdi egyik legizgalmasabb baritonáriája paródiába fulladt. Az énekes is inkább karikatúrára vehette a feladatot, amit hadvezértől szokatlan testtartása és mozgása is megerősített.

Az egykori debreceni Attila, Gábor Géza I. Leó pápaként is rendkívül hatásos jelenségnek bizonyult, s meggyőző volt Somogyi Balázs Uldino nem kicsit ellentmondásos szerepében.

A Magyar Állami Operaház Kórusa hangban helyenként soványnak tűnt, ez az érzet vélhetően az alacsonyabb létszám és az említett hangosítási anomália miatt alakulhatott így. A Magyar Állami Operaház Zenekara viszont árnyalt játékkal, kiegyensúlyozott produkcióval, dinamikailag sokszínűen közreműködött. Az előadás biztos pontját jelentette Dénes István igényes vezénylése, aki pompásan kísérte változatos minőségű énekeseit és hatásosan vázolta fel a dalmű szélsőséges emberi kapcsolatait. Az én ízlésemet kissé zavaróan vezényelt a közönségnek, de a nagy többség ezt díjazta.

Verdi Attilája a Margitszigeten
fotó:© Éder Vera

Műsorajánló
Mai ajánlat:
13:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Erkel Ferenc: Bánk bán

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

MOZART: Figaro házassága (Szcenírozott koncert zongorával)
PályaStart Mesterkurzus Zárókoncert
Almaviva gróf: Antóni Norbert/Cser Ágoston
Figaro: Borbély Lehel Tihamér/Kereszturi Gergely
Bartolo: Czinke László/Havalda Balázs
Barbarina: Csörgeő Luca/Pusztai Hajnalka/Janovics Gréta
Susanna: Faragó Dóra/Dros Enikő
Almaviva grófné: Farkas-Varga Anna
Basilio: Leszkó Balázs
Cherubino: Ortan Vivienne
Zongorán közreműködik: Harazdy Miklós, Thiago Bertoldi
Rendező: Béres Attila

18:00 : Budapest
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Horti Lilla, Schöck Atala, Szappanos Tibor, Haja Zsolt
Ruskó Rózsa (fuvola), Schunk Franciska (hárfa)
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd)
Szent István Király Oratóriumkórus (karigazgató: Záborszky Kálmán)
Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Fúvószenekara (karnagy: Makovecz Pál)
Vezényel: Antal Mátyás
Mozart: Szöktetés a szerájból, K. 384 - nyitány
Mozart: C-dúr versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, K. 299
Mahler: Das klagende Lied (A panaszos dal). „Mese kórusra, szólistákra és zenekarra” - a háromtételes eredeti változat magyarországi bemutatója
- I. Erdei mese
- II. A vándormuzsikus
- III. Lakodalom

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Népzene Tanszék 15"
Magyarpéterlaki táncdallamok
Rostás Áron (cimbalom), Nagy Zsolt (brácsa), Bálint Domonkos (nagybőgő)
Szentesi dallamok Váczi József repertoárjából
Horváth Marcell (tekerő), Félegyházi Miklós (duda), Tulipán Zsombor (klarinét)
Karácsonyi énekek és boricák Hétfaluból
Nádasdy Fanni (ének), Várai Áron (ének), Csenki-Túri Luca (hegedű), Csenki Zalán (koboz)
Diákdalok 18. század végi sárospataki melodiáriumokból
Hegedűs István, Horváth Bálint, Csörsz Rumen István, Félegyházi Miklós, Gubinecz Ákos, Gárgyán Zoltán (ének)
Kolovođa – Dráva menti horvát tamburazene Vujicsics Tihamér gyűjtéséből
A Vujicsics Együttes tagjai, valamint a tanszék jelenlegi és egykori hangszeres és énekes hallgatói, tanárai
Malo kolo – kolófüzér Vujicsics Tihamér, Bartók Béla és saját gyűjtésű motívumok felhasználásával
A tanszék jelenlegi és egykori tambura, harmonika és fúvós szakos hallgatói, tanárai
Kalino oro és Čarlama – makedón és szerb táncdallamok
A Vujicsics Együttes tagjai, valamint a tanszék jelenlegi és egykori tambura, harmonika és fúvós szakirányos hallgatói, tanárai
Szünet
Válogatás Bartók Béla és Kodály Zoltán Ipoly menti gyűjtéseiből
Avas Bendegúz, Tóth Zsombor (duda)
Moldvától Bácskáig
Berta Alexandra (citera, ének), Csenki Zalán (koboz), Horváth Bálint (basszprímtambura)
Szentes környéki dallamok Szenyéri Dániel repertoárjából
Buglyó Petra (ének), Tulipán Zsombor (klarinét), Horváth Marcell (tekerő), Félegyházi Miklós (duda)
Messzi tájak hangjai – népdalok Bartók Béla törökországi (1936) és algériai (1913) gyűjtéséből
Boros-Guessous Majda Mária (ének), Szlama László (furulya, koboz), Boros Gerzson Dávid (davul, darabuka), Saïd Tichiti (guembri), Smuk Tamás (darabuka)
Magyarszováti keserves és csárdás
Buglyó Petra (ének), Tulipán Zsombor (furulya)
Magyar tánc és összerázás Magyarszovátról
Gombai Tamás, Nyitrai Tamás, Takács Borbála (hegedű), Árendás Péter, Szilágyi Szabolcs (kontra), Bálint Domonkos (nagybőgő), Nyitrai Marianna, Zolnai Sára (ének)

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Hegedűs Endre (zongora)
Beethoven: c-moll „Pathétique”-szonáta, op. 13
Beethoven: f-moll “Appassionata” szonáta, op. 57
Bach-Busoni: d-moll chaconne
Chopin: Esz-dúr keringő, op. 18
Wagner-Liszt: 2 átirat a Tannhäuser c. operából
– Wolfram románca az Esthajnal csillaghoz
– A vendégek bevonulása

20:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Giacomo Puccini: Tosca
A mai nap
született:
1908 • Bartha Dénes, zenetörténész († 1993)
elhunyt:
1920 • Max Bruch, zeneszerző, karmester (sz. 1838)
2016 • Sir Neville Marriner (sz. 1924)