vissza a cimoldalra
2021-07-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11690)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (4192)
Régizene (7440)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5189)
Jacques Offenbach (490)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4780)
Franz Schmidt (3886)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2252)
Bartók Rádió (794)
Wagner-felvételek (308)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62685)
A MET felvételei (1524)
Palcsó Sándor (348)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1484)
Opernglas, avagy operai távcső... (21041)
Ilosfalvy Róbert (970)
Help me! (1158)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

„Mint száműzött…” – Vajda János új operája az Eiffel Műhelyházban
- zéta -, 2020-11-11 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Vajda János új operája az Eiffel Műhelyházban 2020. november 7.
Eiffel Műhelyház, Bánffy terem

VAJDA JÁNOS: A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása

Molière / Argan - Hábetler András
Béline - Wiedemann Bernadett
Angelika - Horti Lilla
Cléante - Hanczár György
Toinette - Bátori Éva
Dr. Purgó - Rácz István
Teofil - Biri Gergely
XIV. Lajos - Ókovács Szilveszter

a Magyar Állami Operaház Zenekara
vez. Kovács János

November 7-e, Erkel Ferenc születésnapja a Magyar Opera Napja. Így az előadás úgy indul, hogy Kovács János bekúszik (bocsánat, nincs rá ünnepélyesebb kifejezés) a zenekari árokba és a zenekar eljátssza Bánk bán nagyáriájának zenekari kíséretét („Mint száműzött, ki vándorol…”), míg a vetítővásznon szépen egymás után sorjáznak az elmúlt idők magyar operacímei. Közben, az ajtón kívül (tényleg, volt ilyen operánk is) valaki Méltán Száműzött felismeri a soha vissza nem térő lehetőséget, és ha kissé bizonytalan magasságokkal is, de önszorgalomból beküldi a Nagyérdeműnek az énekszólamot, ahogy dukálna. Karnagy Úr résen van, de hiába gyorsít a végére, hiába húzza fel az orkesztert, az elcsukló bé csak beszüremkedik a réseken. Utólag úgy gondolom, az egész este rezüméjét megkaptuk előre abban a három percben.


Vajda János jelentős operakomponista.

A Mario és a varázsló két operaházi rendezése száz körüli előadásban ment eddig (ami hatalmas szám, gondoljunk csak bele: a nemzedékkel korábbi Vérnász és a C’est la guerre együttesen nem tart itt), de jelentős sikert aratott dalszínházunkban a Leonce és Léna, valamint a Karnyóné is. A hetedik X-et nemrég töltött alkotó most újabb opusszal jelentkezett.

„Hivatalosan” Molière A képzelt beteg és Bulgakov Őfelsége komédiása című darabjából gyúrták össze Várady Szabolcs szövegíróval (Vajda bevált librettistája) az alapot, de ez az információ így könnyen tévútra vezeti a gyanútlan operabarátot. Ugyanis az előadás kb. 90 %-át adja A képzelt beteg, s mindössze négy nyúlfarknyi jelenet képviseli Bulgakovot. Az előadást végignézve számomra kérdés, hogy jó arány-e ez így, volt-e egyáltalán bármi mondanivalójuk az Alkotóknak azzal a néhány pármondatos epizóddal?

Mert azokból csak az jött át, hogy a hatalmasokkal vigyázni kell, könnyen pofára eshet az ember, ha keresztezi útjukat. Ennél azért jóval összetettebb darab az Őfelsége komédiása, de akár Molière, akár Bulgakov puszta életrajza is sokkal többet elárul fenti témában. Arra meg gondolni sem merek, hogy az Alkotókat valamiféle aktuálpolitikai áthallások vezették (mint például Bulgakovot), mert annak nyomát sem érezni a darabban. Szóval, némi zökkenőkkel végignéztük operaként A képzelt beteget!

Vajdára mindig is jellemző volt az erős karakterizálás, most is előszeretettel élt vele. Hőseit és szituációit nem vezérmotívumokhoz, hanem vezérzenékhez kötötte. Idézet idézet hátán, mi meg amolyan kinyermás hangulatban találgatjuk az ősforrásokat. Ennek során azután bevet apait-anyait-nagyapait-nagyanyait. A részletek ügyesen, kellő stílusismerettel összefércelve követik egymást a preklasszikusoktól egészen, mondjuk Scott Joplinig. A szünetben valaki el is sütötte az elhíresült mondás kifacsart helyi változatát: „Az már kiderült, milyen Bach/Haydn/Mozart/stb.-zenét komponál Vajda, de az még nem, hogy milyen Vajda-zenét?”

Erre egészen a harmadik bulgakovos közjátékig várnunk kellett. Ez az a jelenet, amikor a főhős, Molière szembesül kegyvesztettségével. És váratlanul az addig idézőjelbe tett, s ettől némileg felületes, távolságtartó előadás néhány percre felforrósodik. Kár, hogy csak ennyi.

Vajda egyébként feladta a leckét az előadóknak a zeneileg összetett szövésű folyamattal, kényes ritmikai feladványaival. Néhányan hallhatóan küzdöttek az indokolatlanul vastagon hangszerelt zenekarral is, s nem mindig sikerrel.

Szabó Máté rendező azt hiszem, nem nagyon tudott mit kezdeni Vajda idézetgyűjteményével, igyekezett egyedül A képzelt betegre koncentrálni. Sokáig úgy tűnt, mérsékelten konvencionális előadást kapunk, de Szabó a végét túlságosan szívszorítóra tervezte, azaz túltervezte. Molière színpadi halálához valódi mentőautót élesített ki, bár azt hiszem, az igyekezet visszaütött. A drámaíró-színész nyíltszíni haláltusája és elmúlása nemcsak indokolatlanul groteszkre sikeredett, hanem kellően elidegenítőre is. Mivel nem tudtunk kellően részesei lenni a főhős küzdelmeinek, halála is csak egy szimpla (és üres) színpadi aktus maradt.

Az Operaház legjobb erőit próbálta koncentrálni az előadásra. Sajnos, vagy a járványhelyzet miatti próbaszám volt kevés, vagy a darab zenei igénye lépte túl a helyben szokásos tanulási fázist, a produkció mind zenei, mind színpadi értelemben nem érte el az olajozottságnak azt a fokát, ami egy kortárs darab üzembiztos előadásához szükséges. Ahhoz képest, hogy a harmadik előadásnál jártunk, még mindig volt valami átható fésületlenség. Talán az ideális szereposztás sem jött minden ponton össze.

Vajda János: A képzelt beteg...

Argan és Molière kettős szerepét Hábetler András keltette életre. A figura rendben volt, de sajnos Hábetlert hangi adottságai nem igazán predesztinálják ilyen súlyú szerepekre. A hang fénytelen, csak bizonyos típusú karakterizálásra alkalmas. Bármily sok munkája lehetett ezzel a feladattal, az nem feledteti a sovány hangi élményt.

Toinette amolyan igazi játékmesteri szerep, talán a Cosi Despinájához tudnám hasonlítani. Bátori Éva nagy rutinnal és nagy akarással játssza, de sajnos a szólam nagy része eltűnik a súlyosabb zenekari függöny mögött.

Ilyen problémája nincs az Argan lányát, Angelikát alakító Horti Lillának, de van más. Mind játéka, mind hangja szárnyal, viszont riasztóan torzulnak a magasságai, pedig a szólam nem álltja az előadót emberfeletti teljesítmények elé. Korosztálya egy legtehetségesebb szopránja, ha ezt a technikai problémát nem tudja kiküszöbölni belátható időn belül, az a karrierjét veszélyeztetheti.

A szerelmét, Cléantét játszó Hanczár György esete tipikus szereposztási tévedés. A könnyű bel canto tenor számára ez a szólam szinte végig viaskodás a zenekari hangorkánnal. Énekes ebből a szituációból nem jöhet jól ki.

Wiedemann Bernadett viszont lubickol Argan kétszínű hitvese, Béline szerepében. Kicsit az is az érzésünk, Vajda eleve ráírta (a kiváló mezzoszoprán már a Karnyónéban is remekelt). Remekül csapkodja le a feladott labdákat, igazi ziccerszerepet formál meg – pompásan.

Purgó doktor figuráját mind hangban, mind játékban nagyszerűen formálta meg Rácz István. Fiát, az ütődött Teofilt remek karikatúraként és meglepően imponáló hangi teljesítménnyel ábrázolta Biri Gergely.

A bő héttel korábbi premier idején XIV. Lajos prózai alakítóját, Ókovács Szilvesztert ágynak döntötte a koronavírus. A beszámolók szerint a Napkirály szövege hangfelvételről hangzott el. Kifejezetten tetszett a megoldás, mert talán lehetőséget adott a rémképeivel, a főnöki elvárások fikcióival viaskodó művész bemutatására. Nos, mire jelen sorok írója eljutott az előadásra, Ókovács Szilveszter felgyógyult (e helyről is jó egészséget), ami a szépen elképzelt ötletet lerángatta a földre. A megoldás rettenetesen szimpla és lebutított lett, amin a Főigazgató mérsékelt prózai színházi rutinja sem segített.

A darab kifejezetten jó helyen volt a lelkes Kovács János kezében. Ami kevésbé sikerült, arról nem Ő tehetett.

A Bánffy terem harmadháznyi teltháza lelkesen tapsolt, bár ebben jelen sorok írója csak mérsékelten vette ki részét, inkább száműzöttként haza indult.

Vajda János: A képzelt beteg...
fotó:© Berecz Valér

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1877 • Dohnányi Ernő, zeneszerző, karmester († 1960)
1907 • Sárdy János, énekes († 1969)
1915 • Mario Del Monaco, énekes († 1982)
1950 • Kelen Péter, operaénekes
elhunyt:
1924 • Ferruccio Busoni, zongorista (sz. 1866)