Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Pótcselekvés – (A Rusalka Prágában)

2018-03-12 17:07:01 Heiner Lajos

A Rusalka Prágában 2018. február 5.
Prágai Nemzeti Színház/Karlin Zenei Színház

Dvořák: Rusalka

Rusalka: Pavla Vykopalová
Herceg: Peter Berger
Vízimanó: Zdeňek Plech
Boszorkány: Veronika Hajnová
Idegen Hercegnő: Jitka Svobodová

Állami Operaház ének- és zenekara
vez. Andreas Sebastian Weiser
Díszlet: Milan Ferenčik
Rendező: Zdenĕk Troška

Legkedvesebb íróm Bohumil Hrabal. Életem egyik nagy-nagy élménye volt, amikor a nyolcvanharmadik évében járó Mesterrel kezet foghattam Prágában, az Arany Tigrisben.

Határozott, erős kézfogása volt, noha tizenhetedik sörét itta (Csehországban mind a mai napig a legtöbb helyen egy, az asztalra tett papíron jelzik a konzumált sörök mennyiségét, vonás a korsó, „x” a pohár, ötösével áthúzzák, könnyű volt lelesni).

Érthető, mennyire megörültem, amikor megtudtam, hogy egy kortárs cseh zeneszerző, Miloš Orson Štĕdroň kamaraoperát írt Don Hrabal címmel.

A darab négyszereplős. Hrabal mellett feltűnik Hrabal édesanyja, felesége, Pipsi, és a Múzsa – akit a zeneszerző nem nevez néven, de nyilvánvaló, hogy Aprilkáról, az amerikai diáklányról, Hrabal utolsó fellángolásának tárgyáról van szó. A Prágai Nemzeti Színház négy előadást tervezett, az utolsóra sikerült sajtójegyet kapnom. Vonatjegyet vettem, szállást foglaltam – hogy az előadás napján ott várjon az „elmarad” kiírás...

Úgy gondolom, elkeseredettségem érthető.

Maradt a Rusalka. Erről a rendezésről egyszer már írtam röviden (Egy hölgy és egy úr Prágában)Troška elsősorban filmrendező, ebben a produkcióban is számos filmbetét szerepelt. Meseszerű, szinte giccsbe hajló munka – de a „Naplemente a Balatonon” is giccsbe hajló, valahogy mégis kedveljük.

Sajnos, az előadás zeneileg legfeljebb közepes volt. Amikor 1984-ben először jártam Prágában, a Rusalka volt a második opera, amit láttam (Az eladott menyasszony az első). Bizonyos Josef Kuchynka dirigált akkor, és még vagy húsz évig az „övé” volt a darab (Prágában nagyon sokszor egy operát éveken keresztül ugyanaz a karmester vezette, ma már ez nem egészen így van). Emlékszem, amikor Jezibaba első megszólalásakor először lép be a teljes zenekar, Kuchynka csak ránézett a rezekre. Be se intette őket, csak kinézett jobbra. És úgy szólaltak meg, hogy azt hittem, összedől a Narodni épülete. (Pár évvel később, szintén Ruszalka és szintén ő dirigált, előadás után beültem a Tigrisbe – megjelent a zenekar négy kürtöse és pilseni kóstolgatása mellett koncertet rögtönöztek).

Andreas Sebastian Weiser 2016. szeptembere óta a Prágai Állami Operaház zeneigazgatója. Korrekt, unalmas dirigensnek tűnik – de az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy a Karlin Zenei Színház, ahol most a társulat kényszerből játszik, messze nem kedvez operaelőadásoknak, sem a színpad méreteit, sem az akusztikát illetően. (Jól halad az Opera épületének felújítása, 2020 szeptemberében szeretne ismét beköltözni a társulat.)

Nem voltam különösképpen elragadtatva a szólistáktól sem. Vykopalová korrektül elénekele a címszerepet – de hol van egy Kaupovától?

Hercegként Peter Berger, sokkal jobb hangi kondícióban, mint legutóbb hallottam. Európa számos második vonalbeli operaházában énekel, leginkább cseh repertoárt.

Hajnová ugyanolyan tisztességes és unalmas énekesiparos, mint Vykopalová.

Plech testsúlya konstans gyarapodást mutat, jelenleg. kb. egy háromajtós szekrényt tesz ki. A gond az, hogy a hang inkább mély bariton, vagy basszbariton. Két, valóban vodniki hangú énekest hallottam hosszú, hosszú évek alatt, Peter Mikulast és Štefan Kocánt (megjegyzem: a csehek legendás basszistája, Eduard Haken, akit még sikerült színpadon elcsípnem, sőt, telefonon is beszéltem vele, se volt igazi basso profundo).

Az Idegen Hercegnőt alakító (nem merném azt írni, éneklő) művésznő valaha (nem mostanában volt) szoprán lehetett, most inkább az Operai Hangok Roncsderbijén léphetne fel.

Az előadás számomra, minden fenti nyafogás dacára, élményt jelentett – de főleg azért, mert a Falstaff után, valóban fej-fej mellett a Ruszalka és a Jenufa a kedvenc operáim – talán nincs még egy olyan poetikusan szomorú operafinálé, mint a Ruszalkaé.

S ha már nem tudtam beszámolni a Don Hrabal előadásáról, kompenzációképpen álljon itt néhány rövid idézet a hrabali oeuvre-ből:

„Nekem emberemlékezet óta a kocsma a második otthonom.”
„Ami egy jó katolikusnak Róma, ami egy jó kommunistának Moszkva, az egy jó serivónak Pilsen.”
„A szélvihar és a felhőszakadás elegendő tanúbizonysága Isten részegségének.”
„Valaha úgy képzeltem el a mennyországot, hogy macskák is vannak ott.”
„Néha mosolygok mintha megütöttem volna a milliós főnyereményt, aztán meg órákon keresztül olyan vagyok, mint aki szart szopogat.”
„Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak, csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze.”

Pótcselekvés – (A Rusalka Prágában)

Köszönetünket fejezzük ki Mag. Kateřina Motlovának a beszámoló megírásához nyújtott segítségéért.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.