Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Valami más – Dvořak Stabat Matere halottak napja előestéjén

2017-11-06 08:34:39 - vape -

Dvořak Stabat Matere halottak napja előestéjén 2017. november 1.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Dvořak: Stabat Mater

Anasztazja Scsegoljeva – szoprán
Vörös Szilvia – mezzoszoprán
Paolo Fanale – tenor
Liang Li – basszus
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

vez.: Riccardo Frizza

Jó választás volt a szervező Művészetek Palotája részéről, hogy nem az évente amúgy is több alkalommal elhangzó rekviemek valamelyikét tűzte műsorra az ország reprezentatív hangversenytermében Halottak Napja alkalmából. Dvořák Stabat materének megkomponálásában személyes indíttatás játszott szerepet, három gyermeke elvesztése felett érzett gyászát dolgozta fel benne a zeneszerző. Nagyszabású mű, nem tűr meg maga mellett mást, a koncert – szünet nélküli – nyolcvan percét egymagában töltötte ki.

Nagyzenekar, nagy kórus osztott szóalmokkal is, négy énekes szólista: mindezeknek egysége csak akkor szólal meg igazán, ha mindenki a helyén van. A szólistakvartett nemzetközi társaság volt, képességeik, tudásuk vegyes, de mindegyikük benne maradt abban a körben, amit a stílus megkívánt, és abban a körben is, amit az előadók összessége alkotott.

A szoprán le sem tagadhatta volna, orosz nemzetiségét, nyilván az ottani iskola hatása is volt, hogy hangszíne itt-ott Nyetrebkójéra ütött, Vörös Szilvia pedig jól helyt állt. Az olasz tenor túlzó vibrátója volt kissé zavaró, a kínai basszista volt a szólisták között a legfigyelemreméltóbb, sem hanganyaga, sem előadásmódja nem hagyott maga után kívánni valót, nem véletlenül énekel Jansons felvételén is.

A zenekar szépen játszott, kifejezetten jó volt hallani, tudása megalapozott, ennek többször bizonyságát adta az elmúlt években, lényegében karmesterfüggő, hogy mennyire tudnak a napi átlag fölé emelkedni. Ricardo Frizza kitűnő karmester, a művet stílusosan megformálta, azzal egy azonban adós maradt, hogy a legapróbb részletekig menő pontosságot mutattasson fel az együttesekkel.

Mindazonáltal a kórus rendkívüli színvonalon szólalt meg. A közel hetven énekes hangja bőven betöltötte a teret, a nagy tuttikban, fortékban sem vált harsánnyá a hangzás. Ott pedig, ahol csak a női vagy a férfikar énekelt, különösen jól lehetett hallani, nem rínak ki egyéni hangok, alaposan kidolgozott egységes hangzása van a szólamoknak. Ritkán hallani ilyet. A végén a közönség hosszasan ünnepelte az egész produkciót, a bravózásokat megérdemelten kapta az énekkar.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.