Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

És most mi lesz velünk - Hangverseny Kocsis Zoltán emlékére

2016-12-11 23:36:35 - dni -

Hangverseny Kocsis Zoltán emlékére 2016. december 10.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Hangverseny Kocsis Zoltán emlékére

Horváth István (tenor), Sebestyén Miklós (bariton)
Perényi Miklós (cselló), Kocsis Krisztián (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
vez.: Eötvös Péter, Kovács János, Somos Csaba

Mozart: Requiem, K. 626 - Confutatis és Lacrimosa
Mozart: d-moll zongoraverseny, K. 466
Rachmaninov-Kocsis: Vocalise
Rachmaninov: Vesperás – részletek
Bartók: Cantata profana, Sz. 94, BB 100
Bartók: Négy zenekari darab, op. 12, Sz. 51, BB 64 - Gyászinduló

Megígértem, hogy egy sort se fogok írni erről a koncertről - és természetesen tartom a szavam! Ez egy búcsú-hangverseny, ami már önmagában felfoghatatlan esemény, és még valószínűtlenebb a látvány: Kocsis Zoltán fekete-fehér fotója az orgonakarzatra kiakasztva – Ott ahol fesztiválok, emlékkoncertek, vagy maratonok alkalmával Mahler, vagy éppen Bartók képe szokott díszelegni.

Ez most külön fáj. A hiányt nem akkor kezdi felfogni és megérezni az ember, amikor felhívják a hírrel. Hanem később, például mostanában, amikor lassan újra esedékes lenne olyan hangversenyre menni, amit ő vezényel. A kiakasztott képen Kocsis mozdulatlanra fagyott arca, az örökre rögzült pillantása kíméletlenül emlékeztet rá, hogy olyan alkalom többé nem lesz.

Nem illik, de értelme sincs ilyen emlékhangversenyről írni. Még beszámolót sem, kritikát pedig végképp.

De talán segíthet feldolgozni a veszteséget, ha a koncert apropóján beszélgetünk például arról, hogy most mi lesz mondjuk az Bartók Új Sorozattal? A legutóbb megjelent a cappella kórusműveket – némi meglepetésre – Kocsis maga vezényelte, most ki kapja majd a pálcát az ezután esedékes Cantata Profanához?

Ezt a művet és a Négy zenekari darab gyászindulóját ma Eötvös Péter vezényli – megjegyzem: történetesen pálca nélkül – és nagyon szépen…

Tetszik, amit hallok, de Kocsis nem csak vezényelte a CD-sorozat zenekari darabjait, hanem egyfajta supervisor is volt. És ebben pótolni őt sokkal nehezebb lesz. Össze kéne szedni, hogy a Bartók összkiadás végül is most hol tart pontosan. Mik jelentek már meg és mi van még hátra, ígérem, hogy erre nemsoká visszatérünk.

És mi lesz most a Nemzeti Filharmonikusokkal: Kocsis főzeneigazgatóként majdnem húsz évet töltött az élükön, és ez idő alatt nagyon komoly fejlődésen mentek keresztül. Igen, amilyen idős vagyok, én emlékszem Ferencsikre és én is tiszteltem művészetét. De zeneiségén kívül legendás volt az is, hogy nem igazán szeretett próbálni. Nagy élmény volt a hetvenes évek derekán a zeneakadémiai orgona-ülésről szemből figyelni a mestert, ahogy egy szemhunyorítással „büntette” az elő-előforduló pontatlan belépést, a hamis hangot, a gikszert…

Kocsis ennél sokkal szigorúbb volt, és igen sokat dolgozott. A zenei élményeket pusztán emlékezet alapján nagyon nehéz megbecsülni, de az kétségtelen – és ez a búcsúkoncert is bizonyította - a mostani Nemzeti Filharmonikusok nagyságrenddel jobb állapotban van, mint a régi Állami Hangversenyzenekar valaha is volt.

De ki tudná folytatni ezt a munkát?

Ha a ma esti közreműködők névsorát nézem, lehetséges, hogy a menedzsment megosztott feladatokban és többszereplős zenei vezetésben gondolkodik? Egy átmeneti időre akár jó megoldás lehet. Az újratervezés elkerülhetetlen, mert bárki is lesz az utód, az más lesz, másképp fog dolgozni, mások lesznek az erényei és hibái, mint amikkel Kocsis bírt.

És mi lesz velünk? Mi lesz a közönséggel?

Egy barátom csak annyit mondott, hogy „ezentúl évente öt-hat koncerttel kevesebb lesz Budapesten, amire érdemes lesz elmenni.” Szerintem azért nagyobb horderejű a kérdés. Tény, hogy viszonylag gyakran jönnek sztárvendégek és „csúcs” együttesek, és az itthoniak között is több olyan zenekar van, akikre érdemes odafigyelni. De egy Fesztiválzenekarnak – hogy rögtön a legjobbakkal kezdjem – egy fesztiválzenekarnak való repertoárt kell játszania, és a számottevő vidékieknek is a saját közönségük nevelését és kiszolgálását kell szem előtt tartaniuk.

Viszont akárhogy igyekeznek manapság a „Nemzeti” jelzőt tönkretenni azzal, hogy mindenféle, kulturális tartalmat nem hordozó intézményre, feladatkörre, vagy konkrét marhaságokra aggatják, ne felejtsük, hogy az NFZ nevében ennek a szónak nagyon komoly jelentése, sőt jelentősége van. Ennek az együttesnek kötelessége és privilégiuma, hogy repertoáron tartsa legfontosabb szerzőinket, hogy megszólaltassa a kortársainkat, hogy támogassa a magyar zene ügyét!

Tudjuk, hogy akár több éves türelemre is szükségünk lesz, míg felismerhető lesz egy hosszú távú és megbízható trend. Nem fog egyhamar eldőlni, hogy milyen lesz , és hogy ki, vagy kik tudják majd megvalósítani.

Mi, a közönség csak annyit tudunk megígérni, hogy odafigyelünk és kitartunk türelmesen. Mert nagyon-nagy szükségünk van egy jó Nemzeti Filharmonikus Zenekarra.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.