Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Misszió (Cecilia Bartoli Steffani-lemeze)

2013-04-26 10:06:56 Johanna

Cecilia Bartoli – Mission Cecilia Bartoli – Mission
Részletek Agostino Steffani operáiból

Cecilia Bartoli, Philippe Jaroussky – ének
Il Barocchisti
Diego Fasolis

Universal / Decca
478 3542

Agostino Steffani neve ismeretlenül csenghet még a megszállott zenekedvelők számára is. Pedig műveit hallgatva nagyon hamar egyértelművé válik, hogy a Monteverdi és Vivaldi közötti korszak egyik legnagyobb olasz származású zeneszerzőjével van dolgunk.
Élete nagy részét Németországban töltötte, de a francia stílust például Párizsban sajátította el. Zenéje pedig egy egészen elbűvölő ötvözete e három ország zenei stílusának.

Zenei pályáját kóristafiúként kezdte Páduában. Tizenegy évesen már szólót énekelt a Velencei Opera színpadán. Egy év múlva Münchenbe került, a választófejedelem udvarába. Zeneszerzés- és orgonaórákat vett, majd római tanulmányútra is elküldték. 1674-ben udvari orgonistává nevezték ki. 1678-ban egy évre Párizsba ment, ahol megismerte többek között Lully művészetét is.

Termékeny komponista volt. Rengeteg kamaraművet, kantátát írt, és 1685-ben öt operája is elkészült. 1688 és 1703 között Hannoverben élt, ahol ez idő alatt újabb hat operát komponált. Ezeket német nyelvre is lefordították és előadták Hamburgban. A kottakiadásnak és a nagy sikerű hamburgi előadásoknak köszönhetően Steffani operái széles körben elterjedtek, és hatalmas érdeklődést váltottak ki az olasz opera iránt.

1690-ben diplomáciai megbízást kapott és Brüsszelbe került. Emiatt némiképp megrekedt zeneszerzői pályafutása, de diplomataként is igen sikeresnek bizonyult. Később azonban 1702-ben mégis visszatért Hannoverbe, és átmenetileg folytatta a komponálást. 1708-ban Rómába került és 1709-ben már püspök volt. Később ismét visszatért Hannoverbe, és élete végéig ott élt. Utolsó éveiben komponálta Stabat Materét, amelyet legfontosabb művének nevezett.

Steffani zenéje rendkívül invenciózus. Gyönyörű, a legkevésbé sem megszokott dallamok, leleményesen szőtt kíséret, erős érzelmek jellemzik. A kíséretekben gyakorta használ furulyákat, oboát, fagottot, trombitát és dobokat a vonós és pengetős hangszerek mellett.

A lemezen Steffani operáiból hallhatunk részleteket. Az előadás nemes egyszerűséggel tökéletesnek nevezhető. Az I Barocchisti együttes Diego Fasolis vezetésével maradéktalanul szolgálja mind a szólisták, mind pedig a zene érdekeit. Különösen lényegesnek érzem megemlíteni a lant és a csembaló kiválóságát és a mélyvonósok puhaságát, bár jószerével tényleg minden hangszerjátékost kiemelhetnék.

Cecilia Bartolit lehet szeretni, vagy nem szeretni, de semmiképp nem lehet elvitatni teljes mértékű barokkzene-kompetenciáját, aminek természetesen része az a lenyűgöző bel canto énektechnika is, amit gyakorlatilag tökéletesen birtokol. Virtuozitásához sem fér semmi kétség, bár a magam részéről sokkal jobban kedvelem művészetét a kevésbé bravúros, lassúbb, gyengédebb, kifejezőbb áriák esetében. És az már tényleg csak hab a tortán, hogy néhány operarészletben Philppe Jarousskyt is hallhatjuk énekelni a felvételen.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.