vissza a cimoldalra
2021-09-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (2456)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5114)
Kedvenc művek (144)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62716)
Kedvenc előadók (2871)
Momus társalgó (6360)
Milyen zenét hallgatsz most? (25095)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2378)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc felvételek (150)

Olvasói levelek (11804)
A csapos közbeszól (98)

Franz Schmidt (4012)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2280)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3089)
Erkel Színház (10907)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4892)
Társművészetek (2456)
Simándy József - az örök tenor (695)
Marton Éva (838)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5242)
Lehár Ferenc (773)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5114)
Balett-, és Táncművészet (6122)
Pantheon (2951)
Lisztről emelkedetten (1147)
A MET felvételei (1599)
Egyházi zene (233)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Arisztid és Tasziló (Barokk operák a Warnertől)
Balázs Miklós, 2012-07-05 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

HÄNDEL: Acis & Galatea
François Piolino, Joseph Cornwell, Alan Ewing, Paul Agnew, Sophie Daneman
Les Arts Florissants
William Christie
Warner
2 CD
2564659887

Acis & Galatea
RAMEAU: Hippolyte et Aricie
Eirian James, Laurent Naouri, Lorraine Hunt, Anna Maria Panzarella, Mark Padmore
Les Arts Florissants
William Christie
Warner
3 CD
2564663052
Hippolyte et Aricie

*

Odakint harmincnyolc fok van, idebent, a panelban negyvenkettő – mivel a Nap egész délután egyebet sem tesz, csak a szobám falát hevíti. Az is hülye, aki ilyenkor barokk operát hallgat. (Mások szerint aki barokk operát hallgat, máskor is az, de ők nem ezt a lapot olvassák.) Szóval négy és fél órányi tömény rokokó fülledtség idebent, ha amúgy nem lenne elég, amit az éghajlat ránk oktrojál. Az Acis and Galatea, valamint a Hippolyte et Aricie az e hétre rendelt zsolozsmák. Nagy nevek, bizonyosan, mert muszáj a lexikonokba túrnom miattuk.

Valahonnan a régi epopeiákból vagy mythodeiákból szökhettek meg, hogy Händel és Rameau keze által egészen a jelenig sikítsanak fontoskodva. De akinek nincs jobb dolga a júliusi hőségben, mint rég elhalt mitikus hősök után kutatni, annak úgy kell. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy itt is ott is az egyik szereplő nagyon szerelmes a másikba, a másik meg szintén nagyon szerelmes az egyikbe, de lehet, hogy nem. Ahogyan ez az operákban lenni szokott. (Oké, a Händelé inkább oratórium, de ezen most ne akadjunk fenn.) Innen, a budai társasház betonjából elnézve ezek a nevek nem mondanak többet, mint Leo és Fred, vagy Bob és Bobek, Lolka és Bolka és így tovább. (Zsenge gyermekkoromban a Philemon és Baucisról is azt hittem, egy csehszlovák rajzfilm. Tényleg.) Vagy az arisztokrata viccek állandó szereplői, Arisztid és Tasziló, ki tudja, azok mifélék, de az ő nevük is nagyon viccesen hangzik.

Mindenesetre lemezkommentár az lesz – már meg is van belőle két bekezdés – ha másért nem, hogy bizonyítsuk: a Café Momus időjárástól függetlenül is volt, van és lesz. És tájékoztatja a Nyájas Olvasót, hogy a kilencvenes évek két jelentős barokk zenei lemezének lebutított (értsd: szövegkönyvet nem tartalmazó) másodkiadása ismét kapható a hazai piacon is, méghozzá igen kedvező áron. Ha jól számolom, úgy két strandbelépő árából kijön az egyik. A másik egy közepes méretű úszógumi értékével viaskodik.

William Christie és a Les Arts Florissants fénykorából valók ezek a felvételek. Az amerikai karmester és muzsikusai azóta nem lettek se jobbak, se rosszabbak. Ahogyan a barokk operajátszás sem ugrott nagyot az elmúlt tizenöt esztendőben. Úgy fest, ma sem tudunk lényegesen többet a korszak előadói hagyományairól, vagy legalábbis nem tudjuk szignifikánsan jobban (esetleg máshogyan) előadni a műveket, mint akkoriban tudtuk. Finom, érzékeny és puhán játszó zenekar ez, nem olyan szenvedélyes mint Marc Minkowskié, nem olyan karakteres, mint Paul McCreeshé, de például Rameau-ban ma sem lelni párját a Les Arts Florissants rugalmas, elegáns, mégis feszes és pontos előadásmódjának. Az énekesek ugyancsak élvonalbeliek: Sophie Daneman az Acisban, Lorraine Hunt (akkor még nem Hunt Lieberson) a Hippolyte-ban magason tartja a lécet. Olyan nevek, mint Patricia Petibon és Paul Agnew még csak az epizodisták kategóriájába sorolódnak ebben az „antik” gárdában.

A mitikus hősök meg valahogyan csak kiélik-kiéneklik a szenvedélyeiket az ékes francia és az angol nyelvek jótékony homályában, mert, hogy épp miről énekelnek, nem mindig tudom, ugyanis a szövegkönyv kinyomtatásával nem vesződöm, a finom pianókat meg elnyomja a ventillátor zümmögése. Ha akad mégis, akit a fentiek nem elégítettek ki, s okvetlenül szakavatott lemezkritikát kívánnak olvasni e darabokról, annak hadd javasoljam Vashegyi Györgynek a Gramofon magazinban megjelent írásait (1997/6. 16 p. és 1999/11. 22. p.). Ő ilyen szavakat használ bennük, mint „ragyogó”, meg „briliáns”, meg „meghatározó értékű”. Biztos igaza van, ő állítólag tudja, mit beszél.
Az én merevlemezem viszont kezd túlhevülni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Erkel Színház

Ádám Zsuzsanna, Rost Andrea, Létay Kiss Gabriella, Miksch Adrienn, Váradi Zita, Bátori Éva, Szabóki Tünde, Kriszta Kinga, Szemere Zita, Bakonyi Anikó, Sáfár Orsolya, Rőser Orsolya Hajnalka, Lukács Gyöngyi, Farkasréti Mária, Boross Csilla, Kolonits Klára - ének
Doman Katalin, Hidegkuti Pálma, Jean Klára - zongora

Térj vissza győztesen!
A mai nap
történt:
1809 • Megnyílt a Royal Opera House Londonban
született:
1587 • Francesca Caccini, zeneszerző († kb. 1640)
1916 • Simándy József, énekes († 1997)
1971 • Anna Netrebko, énekes
elhunyt:
2008 • Maurizio Kagel, zeneszerző (sz. 1931)