Operarelikviák – I. (A MÁO 1958-as moszkvai turnéja)
1958 szeptemberének első két hetében zajlott le a Magyar Állami Operaház működésének egyik legnagyszabásúbb vendégjátéka. Szinte a teljes zenekar és kórus utazott, igen népes szereplőgárdával. A helyszín pedig Moszkva, a híres Bolsoj Színház volt.
A két hét alatt összesen 15 előadásunk került színre a szovjet fővárosban. Írásunk alapja az eseményre készült 36 oldalas, abban az időszakban kifejezetten elegánsnak minősíthető, rengeteg képpel díszített orosz nyelvű műsorfüzet, melyet az ottani publikum 4 rubelért vásárolhatott meg.
A két hét alatt egyetlen hétfői szünnap beiktatásával gyakorlatilag minden napon volt előadás, vasárnaponként kettő is. Az előadások az alábbiak szerint alakultak:
- Szeptember 1. – Bánk bán
- Szeptember 2. – Bánk bán
- Szeptember 3. – Don Carlos
- Szeptember 4. – Don Carlos
- Szeptember 5. – Hoffmann meséi
- Szeptember 6. – Hoffmann meséi
- Szeptember 7., délelőtt – Don Carlos
- Szeptember 7., este – Háry János
- Szeptember 9. – Háry János
- Szeptember 10. – A kékszakállú herceg vára / Székely fonó
- Szeptember 11. – Hoffmann meséi
- Szeptember 12. – Don Carlos
- Szeptember 13. – A kékszakállú herceg vára / Székely fonó
- Szeptember 14., délelőtt – Hoffmann meséi
- Szeptember 14., este – Bánk bán
A darabok összesítve az alábbi eloszlásban kerültek színre:
- Bánk bán – 3 előadás
- Don Carlos – 4 előadás
- Háry János – 2 előadás
- Hoffmann meséi – 4 előadás
- A kékszakállú herceg vára / Székely fonó – 2 előadás
A vendégjáték egyik alapvető célja a speciális magyar operarepertoár megismertetése lehetett. Ezt bizonyítja, hogy az öt produkcióból három magyar művekre épült. A fesztivál protokolláris szerepét a Bánk bán tölthette be a vendégjáték nyitó- illetve záróelőadása kapcsán. Mivel Moszkvában Bartók és Kodály alkotásai kevésbé lehettek ismertek, ezen műveket csak 2-2 alkalommal adták elő.
Hoffmann meséi Orosz Júlia, Ilosfalvy Róbert |
A vendégjátékon a Magyar Állami Operaház ugyanis a legjobb csapatát állította ki, sőt helyenként még annál is jobbat. Erre remek példa, hogy kizárólag erre a moszkvai vendégjátékra tanulta meg Ottó kényes szólamát Ilosfalvy Róbert, így – tudomásunk szerint – az ottani két produkció volt az egyetlen, amelyen a XX. század két vezető magyar tenoristája, Simándy József és Ilosfalvy ugyanazon előadásban szerepelt. Szintén ebben a produkcióban II. Endre rövid szerepét felváltva énekelte Faragó András és Jámbor László, ami ugyancsak a rendkívüli alkalomnak szólt. A régi nagy nevek közül Rösler Endre mindössze Ebelasztin lovag és a Gazdag legény karakterszerepében lépett fel, míg Udvardy Tibor a Fiatal legény szólamát énekelte egyedül. Szilvássy Margit a Háryban a Császárné, Lendvai Andor Ferenc császár szerepét, Maleczky Oszkár Marci kocsist alakította. A intézmény akkori igazgatója, Palló Imre mindössze kétszer lépett fel a Háry János címszerepében. A füzetből – vélhetően nyomdahiba okán – kimaradt a Főinkvizítor szerepe, melyet a képillusztráció, illetve a fennmaradt hangfelvétel alapján Faragó András alakított.
Igen tanulságos, ha egy statisztikában végignézzük a legfőbb szerepek alakítóit, mert pontosan jelzi a színház belső erőviszonyait:
- Melis György – 9 előadás (Biberach 3, Napóleon 2, Kérő 2, Posa 2)
- Mátyás Mária – 6 előadás (Melinda 1, Fiatal lány 1, Erzsébet 2, Giulietta 2)
- Szőnyi Olga – 6 előadás (Eboli 2, Miklós 4)
- Jámbor László – 5 előadás (II. Endre 1, Petúr 1, Posa 2, Lindorf/Coppelius/Dapertutto/Miracle 1)
- Losonczy György – 5 előadás (Petur 1, Tiborc 1, Lindorf/Coppelius/Dapertutto/Miracle 3)
- Simándy József – 5 előadás (Bánk 2, Don Carlos 3)
- Ágai Karola – 4 előadás (Olympia)
- Delly Rózsi – 4 előadás (Gertrúd 1, Judit 1, Eboli 2)
- Fodor János – 4 előadás (Petúr 1, Kékszakállú 1, II. Fülöp 2)
- Ilosfalvy Róbert – 4 előadás (Ottó 2, Hoffmann 2)
- Orosz Júlia – 4 előadás (Antónia)
- Osváth Júlia – 4 előadás (Melinda 2, Erzsébet 2)
- Palánkay Klára – 3 előadás (Gertrúd 2, Judit 1)
- Székely Mihály – 3 előadás (Kékszakállú 1, II. Fülöp 2)
Viszonylag egyenletes elosztást találunk a karmesterek között, a Háryn és a Bánkon osztoztak, a többi művet ugyanaz a dirigens vezényelte. Láthatjuk, hogy itt is a legerősebb gárda szerepelt:
- Komor Vilmos – 5 előadás (Bánk 1, Hoffmann 4)
- Lukács Miklós – 4 előadás (Don Carlos)
- Ferencsik János – 3 előadás (Kékszakállú / Székelyfonó 2, Háry 1)
- Kórodi András – 3 előadás (Bánk 2, Háry 1)
Bánk bán – Simándy József, Losonczy György |
Nem mehetünk el teljesen szó nélkül a nagyszabású vendégjáték időpontja mellett, hiszen az jelzi, hogy a politika nem a rendszerváltást követően jelent meg az Operaház életében. Az 1956-os forradalom leverését, s a szovjet csapatok magyarországi bevonulását követően szükség volt demonstrálni, hogy Budapesten normalizálódtak a viszonyok – akár kulturális területen is. Az Operaház turnéja a nyilvánvaló művészeti célokon túl ezt is fényesen bizonyította.
A vendégjátékról magyar nyelven viszonylag kevés tudósítás maradt fenn, a közreműködők visszaemlékezései szerint a Magyar Állami Operaház együttese rendkívüli sikert aratott a szovjet fővárosban. Erről tanúskodik a Don Carlosról fennmaradt jó minőségű hangfelvétel is.
Posa és Fülöp kettősét Székely Mihály és Jámbor László énekli, vezényel Lukács Miklós: