vissza a cimoldalra
2022-08-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5617)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2401)
Opernglas, avagy operai távcső... (21476)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63566)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7708)
Társművészetek (2569)
Momus társalgó (6402)
Kedvenc felvételek (684)
Haladjunk tovább... (237)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Kedvenc előadók (2930)
Digitális kerekasztal (128)
Milyen zenét hallgatsz most? (25110)

Olvasói levelek (11891)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
film és zene (213)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5210)
Edita Gruberova (3174)
Pantheon (3121)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (902)
Ilosfalvy Róbert (1003)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (318)
Verdi-felvételek (634)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (115)
Miklósa Erika (1273)
Rost Andrea (2126)
Operett, mint színpadi műfaj (5197)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3261)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5389)
Radnai György művészete (67)
Callas (476)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Karmesterportrék XXXI. - Carl Schuricht
Balázs Miklós, 2011-05-23 [ Esszék és tanulmányok ]
nyomtatóbarát változat

Carl Schuricht"Schuricht rendkívül alapos betanító volt. Nagyon ügyelt a pontosságra és [...] kiadós magyarázatokkal szolgált. [...] [E]sténként, hetvenhat éve dacára, a legnagyobb teljesítményre tudta buzdítani a zenekart. [...] Vezénylő mozdulatai mindig egyszerűek voltak, arckifejezése kizárólag a zenére vonatkozott és többet mondott, mint sok kollégájának gesztikulálása. [...] »[N]agy öregúrnak« tekintettük, akit a személyes érintkezésben mindenkor szeretetreméltóság és szívélyesség jellemzett. Szerettük őt." Így ír sokat idézett könyvében Otto Strasser, a Bécsi Filharmonikusok egykori legendás hangversenymestere, az "arany évtizedek" krónikása Carl Schurichtról, a német karmesterről*. Különösen az utolsó, szűk tőmondat árulkodó.

Carl Adolph Schuricht 1880 júliusában született, Danzigban (ma Gdańsk, Lengyelország). Apja egy megbecsült orgonaépítő dinasztia sarja volt, édesanyja képzett zongorista és neves oratóriuménekes, így aztán Schuricht egész gyermekkorát zeneszó vette körül. Bár apja pár héttel Carl fia születése előtt meghalt, anyja elkötelezettségének köszönhetően a fiú hamar elkezdett zenét tanulni: hatévesen fogott a hegedű- és zongoratanulásba, s tizenegy évesen már komponált. Polgári tanulmányait berlini és wiesbadeni reálgimnáziumokban végezte, miután - húsz esztendősen - elnyerte első állását, mint a mainzi Állami Színház kórus-korrepetitora.

Egy ösztöndíjnak köszönhetően Berlinben és Lipcsében képezte tovább magát mások mellett Max Reger növendékeként, első zeneműveit is ekkor publikálta (1902). A következő években indult be németországi, majd nemzetközi karrierje: dolgozott Dortmundban, Zwickauban, Frankfurtban, majd Wiesbadenben a helyi Állami Szimfonikus Zenekar élén (1906-13). 1914-ben mutatkozott be külföldön: Londonban, majd Milánóban járt. Ekkortájt kezdett levelezni Frederick Deliusszal, s mutatta be az angol szerző műveit a német közönségnek.

Carl SchurichtA II. világháború előtti években azonban kétségkívül az akkoriban mintegy százezer lakossal bíró, de hallatlan dinamikával fejlődő Wiesbaden városa lett Carl Schuricht szellemi otthona. Mielőtt 1923-ban formálisan is a Rajna-parti település zeneigazgatója lett, 1921-ben már nagyszabású Brahms-fesztivált szervezett itt, melyet Wilhelm Furtwänglerrel együtt irányított. De bemutatott több nagy Mahler-szimfóniát (Deutsches Mahlerfest, 1923), továbbá fontos operákat és jelentős kortárs zeneműveket tűzött műsorára. Vezetése alatt Wiesbaden az ország egyik fontos zenei központjává érett. (1953-ban a város díszpolgári címmel honorálta Schuricht áldozatos munkáját.)

1944-ben, immár hatvannégy évesen megnősült, s ez évig látta el wiesbadeni posztját is Schuricht, eközben vendégfellépéseket vállalt, pl. rendszeresen szerepelt Berlinben: 1929-től itt kezdett lemezeket készíteni, majd '33-34-ben a Berlini Filharmonikusok Énekkarát vezette. De megfordult Lipcsében, Bécsben és az Egyesült Államokban (St. Louis) is, valamint 1937 és '44 között ellátta a Frankfurt Rádiózenekar, '43-44-ben pedig a Drezdai Filharmonikusok első vendégkarmesterségét. 1930 és '39 között állandó vendége volt a Scheveningeni Fesztiválnak (Hága, Hollandia). Drezdában nemsokára zeneigazgatói állást ajánlottak számára, amit ő el is fogadott, ám a háború közbeszólt: 1944-ben elhagyta Németországot és Svájcba költözött, ahol a Suisse Romande Zenekarral kezdett dolgozni.

A világháború után, 1946-ban már az újra megnyitott Salzburgi Fesztiválon dirigálta a Bécsi Filharmonikusokat, s a zenekarral a jövőben szorosabbra fűzte az együttműködést. Egészen haláláig számos alkalommal volt a Bécsiek vendége Schuricht; 1956-ban, André Cluytens-nal "karöltve", amerikai, majd európai (1958) koncertkörútra egyaránt vihette az együttest. 1956-ban Nicolai-medállal tüntették ki, 1961-ben a Filharmonikusok rangos Nicolai-koncertjét vezényelte.

Carl Schuricht 1956-ban a Lyoni Fesztiválon Beethoven valamennyi szimfóniáját eldirigálta, majd 1957-ben a Chicagói Szimfonikusoktól meghívást kapott a Raviniai Fesztiválra, de vezényelte a Bostoni Szimfonikusokat is Tanglewoodban ugyanebben az évben. Az '50-es és '60-as években rendszeresen fellépett az Észak-német Rádiózenekar, valamint a párizsi Orchestre de la Société des Concerts du Conservatoire (a továbbiakban a Conservatoire Zenekara) vendégeként, de több ízben szerepelt Londonban is, továbbá állandó vendégkarmesterként a Stuttgarti Rádió Szimfonikusait is több alkalommal dirigálta.
Életének utolsó tíz évében fájdalmas reumás betegség kínozta, mely mind jobban megnehezítette munkáját. Utolsó hangversenyét Salzburgban adta 1966 augusztusában, a Bécsiekkel. 1967 januárjában hunyt el Svájcban, temetését Wiesbadenben temetőjében rendezték.

Jóllehet Carl Schuricht sohasem volt állandó, kivételezett művésze egyetlen nagy lemeztárságnak sem, munkássága a hanglemezek tükrében is kiválóan nyomon követhető. (Noha tény, repertoárja szinte kizárólag a hagyományos osztrák-német repertoár mezsgyéin mozgott.) 1929-től kezdve szinte folyamatosan készített hangfelvételeket a német mester: 1939-ig a Berlini Filharmonikusokkal több tucat sellaklemez került ki a keze alól, főleg Beethoven, Mozart, Wagner és Bruckner műveit rögzítve. A II. világháború éveiben a Concertgebouw és a milanói Scala zenekarával is több izgalmas előadás maradt ránk a vezényletével. Ezen vészterhes időkből származnak híres, sokat idézett, ma már közismert felvételei pl. Bruckner 7. és 9. szimfóniájából (Berlin, 1938 és 1943 - utóbbi a Berlini Állami Zenekarral).

Természetesen 1945 után is lelkes lemezkészítő maradt Schuricht. Legemlékezetesebb stúdióprodukciói alighanem a Conservatoire Zenekara élén készített Beethoven-szimfóniaciklus (1957-59, EMI), mely az interpretációtörténet első teljes Beethoven-sorozata volt, melyet francia zenekarral vettek fel.

Carl Schuricht A század derekán a Concert Hall Record Club, majd a Decca Records címkéje alatt is számos megkerülhetetlen rögzítés köthető a nevéhez előbb a Suisse Romande és a Tonhalle, később a Bécsi Filharmonikusok és a párizsi Conservatoire Zenekarának közreműködésével: páratlan szépségű és intenzitású Mozart-, Beethoven-, Mendelssohn-, Schubert-, Schumann-, és Brahms-lemezek kerültek ki ekkor Schuricht műhelyéből (1947-56). Mindezekből érdemes kiemelni ihletett "Rajnai" (1953, Párizs) és mesterien kivitelezett "Befejezetlen" szimfóniáját (1956, Bécs).
A kései időszak, az 1960-as évek legismertebb Schuricht-lemezei három Bruckner-szimfóniát szólaltatnak meg. 1963-ból származnak a 8. és 9. szimfóniák örökbecsű bejátszásai, a 3. szimfónia rögzítése 1965-ös keltezésű (mindhárom Bécs, Bécsi Filharmonikusok). Nem túlzás azt állítani: a huszadik századi Bruckner-játszás elidegeníthetetlenül fontos mementói ezek, mint a művek előadás-történetének kivételesen fontos állomásai, melyek korának kiemelkedő Bruckner-karmesterévé avatják készítőjüket.
Mindezeken túl felbecsülhetetlen értékű koncertfelvételek maradtak ránk a Stuttgarti Rádiózenekar berkeiből a Dél-német Rádió jóvoltából (1950-65), valamint a bécsi és salzburgi hangversenyek anyagai az ORF raktáraiból, illetve párizsi koncertrögzítések a Francia Rádió archívumából, melyek tovább árnyalhatják és fontos adalékokkal színezhetik a Schurichtról kialakuló képet.

Gyökereit tekintve Carl Schuricht ahhoz a nagy német dirigens-generációhoz és interpretációs iskolához tartozik, melyet Furtwängler, Klemperer, Erich Kleiber vagy Bruno Walter neve fémjelez, ám korántsem futott be olyan fényes karriert, amilyennel említett pályatársai büszkélkedhetnek. A huszadik század utolsó harmada ezért kissé talán alá is becsülte kvalitásit és jelentőségét, melyet az utóbbi évek kutatási eredményei kezdenek némiképp kiegyenlíteni, amennyiben Schuricht koncertfelvételeinek egy igen jelentős része CD-n is hozzáférhetővé vált, s e lemezek mára bekerültek a gyűjtői vérkeringésbe.

Carl Schuricht Schuricht elvei szerint a zenei előadóművésznek rendelkeznie kell egyfajta "spirituális zenei intuícióval", amivel eljuthat a darab "aktív magjához", mely voltaképpen az egész mű széttartó erőinek közös eredője. Ha ez sikerül, ezen aktív mag megértése vagy birtoklása végigvezeti az előadást a kompozíció legapróbb részletein is. A szubjektív interpretációs gesztusoknak, a karakterisztikának, az apróbb tempóingadozásoknak, drámai kitöréseknek, dinamikai váltásoknak is ezt kell szolgálniuk. Ennek mentén hosszasan és kitartóan próbált zenekaraival Schuricht, szerette szabatos magyarázatokkal köríteni megközelítésének miértjeit és hogyanjait. Mindig tudta, mit akar, és megvoltak az eszközei, hogy szándékait átvigye a zenészei felé. A szépen és elegánsan megformált hangszeres játékot és a tisztán hangzó, kifejezően meleg zenekari hangzást kedvelte és kérte, de soha nem tévesztette szem elől a zenei struktúrák kibontását.

Mindemellett valami megható egyszerűség, megkapó póztalanság jellemzi Carl Schuricht dirigálását, előadásait, valamiféle mély szerénység és tiszta szemérmesség, elbűvölő, fölényes nyugalom, mely híján van minden oktalan, felesleges tudálékosságnak. Mégis szigorú, határozott, és ha kellett, parancsoló is tudott lenni ez a "nagy öregúr", ahogyan Strasser kedvesen ábrázolta. "Szerettük őt." - teszi hozzá, s csakugyan, Schuricht egy igazán szerethető karmesterfigurája volt a korának: német volta ellenére azonnal a kedvence lett párizsi közönségének, s a bécsi zenekedvelők is hamar a szívükbe zárták, a stuttgarti publikum pedig valósággal rajongott érte. Mind a zenekarok, mind a közönség szívesen figyelte ezt a különös, zárkózott, botjára támaszkodó, bogaras alakot, aki, úgy mondták, "csak a zenének él".

* Otto Strasser: És ezért még fizetnek is - Életem a Bécsi Filharmonikusok között, Zeneműkiadó Budapest, 1980., 195 p.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Ötpacsirta Szalon (FSzEK Zenei Gyűjteménye)

A klasszikus ének új generációja: tanítványok, tehetségek, jelen és jövő csillagai
Prof. Laki Krisztina ének mesterkurzusának záró koncertje
Műsoron áriák és dalok klasszikus remekművekből.
Kísér Mezei Pál zongoraművész.

20:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

"Tenorissimo" - ünnepi operagála Fabio Sartorival és magyar énekesnőkkel
18:00 : Tokaj
Kulturális és Konferencia Központ, Zsinagóga

"Zempléni Fesztivál"
A XIV. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivál kórusai

19:00 : Fertőd
Esterházy Kastély

Keller Quartet:
Keller András, Környei Zsófia, Homoky Gábor, Fenyő László
Haydn: d-moll „Quinten” vonósnégyes Op. 76 No. 2
Dvořák: F -dúr „Amerikai” vonósnégyes Op. 96 No. 12
Haydn: D-dúr vonósnégyes Op. 76 No. 5

20:00 : Sárospatak
A Művelődés Háza és Könyvtára

Keszei Bori, Fodor Beatrix, Megyesi Schwartz Lúcia (ének)
Pokorny Lia (próza)
Budafoki Dohnányi Zenekar kamaraegyüttese: Lajhó Barbara, Nagy Szilvia, Nádasdi Szilvia (hegedű), Kusz Viktória (brácsa), Szabó Anna (gordonka)
"Zempléni Fesztivál"
Női sors Európában - asszonyok az operákban
Gounod: Júlia cavatina (Rómeó és Júlia)
Mozart: Barbarina ária (Figaro házassága)
Mozart: Grófné és Susanna duett (Figaro házassága)
Rossini: Isabella áriája (Olasz nő Algírban)
Puccini: Lauretta ária (Gianni Schicchi)
Puccini: Mimi ária (Bohémélet)
Bizet: Carmen ária (Carmen)
Offenbach: Barkarola (Hoffmann meséi)
Kacsóh: Iluska dala (János vitéz)
Erkel: Melinda Tiszapart-ária (Bánk bán)
Bernstein: Ludwig ária (Candide)
Lehár: Vilja dal (A Víg özvegy)
A mai nap
született:
1881 • George Enescu, zeneszerző († 1955)
1965 • Johan Botha, operaénekes († 2016)
elhunyt:
1975 • Vujicsics Tihamér, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1929)