vissza a cimoldalra
2021-05-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11628)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2194)
Régizene (7161)
Társművészetek (2386)
Franz Schmidt (3819)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (881)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4616)
Eiffel Műhelyház (547)
Palcsó Sándor (346)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5134)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2871)
Kimernya? (4016)
Momus-játék (6039)
bakelitmentés (16)
Balett-, és Táncművészet (6105)
momus-express iránytaxi (6)
Miklósa Erika (1270)

Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Két dimenzió között a földön heverve (A Manon Lescaut a Májusünnepen)
- zéta -, 2011-05-16 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

2011. május 12.
Magyar Állami Operaház

PUCCINI: Manon Lescaut

Cristina Gallardo-Domas, Massányi Viktor, Francesco Anile, Szüle Tamás, Mukk József, Martin János, Gémes Katalin, Derecskei Zsolt, Geiger Lajos, Gerdesits Ferenc, Clementis Tamás
A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
Vez.: Hamar Zsolt)

*

A Manon Lescaut a Májusünnepen "Szomorúnak érzem, hogy a Manon Lescaut még mindig szinte csak arról szól, milyen borzasztó is az, hogy Manon rémes természete miatt szegény Des Grieux és maga a lány is szörnyű sorsra ítéltetik." - írta Johanna kolléganőm Puccini operájának legutóbbi (2008-as) bemutatója kapcsán. Ő még nem tudta, hogy ezzel a tapasztalattal nagyon is jól járt, szemben velem, aki ugyanezen rendezéssel (elkövette Valló Péter, Szlávik István és Szakács Györgyi tettes-társaságában) egy teljesen más apropó kapcsán találkoztam az idei Májusünnepen. Az amúgy is szegényes rendezői szándék mára teljesen lekopott a produkcióról, de helyébe különös módon szinte semmi nem lépett.

Kicsit bosszant, hogy -ppp- kolléga a múlt heti harmatos Otello kapcsán lelőtte a "Májusünnep - ünnep nélkül" frázist, így nekem maximum a májusgyalázat (így, kisbetűvel!) maradhat. S ettől nem is álltunk olyan nagyon messze.

Mert ezen a bánatos/gyalázatos májusi napon a Manon Lescaut nem igazán szólt semmiről. Kínosan peregtek a percek, negyed- és félórák, de csak nem lett világos, hogy ez a mai előadás igazán miről szól. Nem derült ki se Manon rémes természete, de még a rájuk váró szörnyű sors sem. Itt először azt írtam, hogy a "szerelmesekre váró szörnyű sors", de töröltem, mert azt sem lett világos, hogy a két főszereplőnk között valami kialakult. Ők ugyanis különböző dimenziókban kísérleteztek (azt hiszem, ez jó szó, hiszen volt azért szándék) valami közösségi élmény megteremtésével, persze a legkisebb esély nélkül. Elméletben ugyanezen művészek néhány napja már találkoztak ugyanezen mű kapcsán. Lehet, hogy akkor még tragikusabb volt a helyzet?

Volt egy igazán jól csengő ígéret, Cristina Gallardo-Domas a címszerepben. Szépen felépített pálya a jobbnál jobb Puccini-szerepek mentén. Nos, mire Gallardo-Domas kisasszony eljutott hozzánk, a voce igencsak megkopott. A hang kiegyensúlyozatlan, alul sápadt, melyet tulajdonosa egyfajta sötétítéssel próbál ellensúlyozni, fölül viszont bántóan lebeg. Ez utóbbi az utolsó felvonásban még jól is jönne, pontosan illusztrálhatná a hősnő zaklatott haldoklását, de akkor nem nagyon tudjuk hova tenni (főleg) az első két felvonást, ahol bizony Manon még nagyon is eleven.

De Gallardo-Domas rutinos énekesnő lehet, ezért trükkösen próbálkozik áthidalni a gondokat. Néha, egy-egy jelentősebb dallamív erejéig ez sikerül is, azután mégis minduntalan megtörik a szándék. Zenei megfogalmazásai ugyanis maximum néhány sor erejéig terjednek és nincs bennük átkötő elem. Változatai a néhol kislányos, néhol kurvás, máshol kedvesen gondoskodó, vagy önzően makacs zenei megfelelője. Nem, nem egy folyamat részesei voltunk, melynek során Manon eljutott A-tól B-ig, hanem az énekesnő össze-vissza ugrándozott a különféle felfogások, gondolati síkok között. Áriákon belül, frázisokon belül, dallamíveken belül.

A Manon Lescaut a Májusünnepen Azt gondolhatnánk, hogy akkor legalább a színpadi játékban egységesebb alakítást kapunk. Ebben valamivel jobb a helyzet, mert Gallardo-Domasnak legalább van valami halovány elképzelése a figuráról, és - mint majd látni fogjuk - ezzel nem volt mindenki így. Ugyanakkor az átfogó elképzelés az apróságokon folyton meg-megbicsaklott.
Ez a Manon a kezdetekben tényleg kislányos, aki kicsit idegesen hallgatja des Grieux szemérmesen esetlen kezdeményezését. Majd egy pillanatra átcsap kurvásba, utána vissza kislánynak. Pontosan ugyanúgy, mint az éneklésben, de azzal aszinkronban. Hát néző legyen a talpán, aki követni tudja.
Az alapprobléma ráadásul az volt, hogy művésznőnkből teljességgel hiányzik az a kisugárzás, aminek a Manon címszereplőjénél evidenciának kéne lennie. De ismétlem: Gallardo-Domas legalább nagy vonalakban tudta, miről szól a darab.

Mert a des Grieux-t életre keltő(?) Francesco Anilének minderről sejtelme sem volt. Adva van egy nem igazán hősszerelmes alkatú, elég darabosan, mondjuk ki: kifejezetten nehézkesen mozgó pasas. Végül is ilyet láttunk már tenoristában, de aki ilyen szinten be lett volna oltva színpad ellen, még nem. Anile közömbösen vánszorgott előre-hátra a színen, az anakronisztikusan szerelmi kettősnek nevezett jelenetben körülbelül olyan rezerváltsággal közlekedett, mint egy ijedt tizennégy éves gyerek, akit apja idejekorán beadott továbbképzésre a sarki prostihoz. Gallardo-Domasnak komoly munkával és nem kevés erőszakkal sikerült eljutnia odáig, hogy belehajthassa fejét "szerelmese", a tőle szemmel láthatóan idegenkedő (undorodó?) férfi ölébe. Itáliai temperamentum? No, ne vicceljünk már!

Anile honlapján olvashattuk, hogy a minap a patinás firenzei Maggio Musicalén Maestro Bartoletti pálcája előtt énekelte ugyanezt a szerepet. Az előadásra igyekezvén ez adott erőt, ebben bíztam. Hát, ennyit a patináról, ma már a megbízhatónak hitt nevekben sem szabad bízni. Anile hanganyaga még meglenne, hiszen igazi tökös tenorhang, mélyről megvágott, férfias magasságokkal. Nincs is semmi baj, ha az ember a hangokat egyenként hallgatja. Igen ám, de ebben a műfajban ez nem egy gyakori eset, s elődeihez híven Puccini mester is elkövette azt a hibát, hogy dallamíveket merészelt leírni. Ezzel galád módon megpecsételte Anile és az őt hallgató publikum sorsát. A tenorista kínlódva lépegetett egyik hangról a másikra, így bárminemű kifejezésről szó sem lehetett. Az első felvonás vége felé még reménykedhettünk, hogy a kezdeti lámpaláz(?) talán oldódni fog, de a második felvonásban azután nyilvánvalóvá vált, hogy amit hallunk (és amit nem hallunk) az Anilénél normális állapot, semmiféle indiszpozícióról nincs szó.

Ha már az indiszpozícióról szó esett, kerüljön szóba a húzónévnek gondolt Neil Shicoff neve is, akit az Operaház eredetileg des Grieux szólamára szerződtetett. Nem tudni, ki ajánlotta Shicoffot, s az illető mikor és miben hallotta őt. Mivel mostanában amúgy is dívik a vizsgálóbizottságosdi, érdemes lenne a kérdésnek utánamenni. Két előadást leadni erősen felemelt helyárakkal ilyen színvonalon - hát valamilyen felelős álljon ki valami épkézláb magyarázattal! (Ha már senkinek nem jutott eszébe bemondani az előadás után, hogy a pénztárnál a jegyárak x%-át visszafizetik y napon belül.)

A Manon Lescaut a Májusünnepen A főszereplők enyhén szólva minőségalatti állapota azután ráragadt a színpad további szereplőire is. Massányi Viktor halovány és meglehetősen szimpla Lescaut-jáért, Szüle Tamás közhelyesen unalmas Geronte-jáért még okolhatjuk a szemmel láthatóan hiányos és lapos rendezői instrukciókat, de a művészek szürke hangi teljesítményeiért aligha.

Mindehhez képest az árokban viszonylag rend uralkodott, Hamar Zsolt hallhatóan (és láthatóan) mindent elkövetett, hogy megteremtse Puccini világát, de ennyi szembeszéllel még egy karmester sem tudja fölvenni a harcot. Mindenesetre rajta legalább nem múlott.

Az idei fesztivál harmadik produkciójánál sikerült minden eddigi Májusünnepek abszolút mélypontját elérni. Hangja vesztett szopránt és színpadképtelen tenort hallhattunk emelt helyáron. Ezért nem érdemes fesztivált rendezni, hiszen bármely hazai énekverseny középdöntőjéből jobb párost mazsolázhatunk ki. Az áraikról nem is szólva.


(Fotók: Juhász Attila)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1824 • Beethoven IX. szimfóniájának bemutatója (Bécs)
született:
1833 • Johannes Brahms, zeneszerző († 1897)
1840 • Pjotr Iljics Csajkovszkij, zeneszerző († 1893)
elhunyt:
1825 • Antonio Salieri, zeneszerző (sz. 1750)
1942 • Felix Weingartner, karmester (sz. 1863)