vissza a cimoldalra
2021-05-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11628)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2194)
Régizene (7161)
Társművészetek (2386)
Franz Schmidt (3819)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (881)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4616)
Eiffel Műhelyház (547)
Palcsó Sándor (346)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5134)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2871)
Kimernya? (4016)
Momus-játék (6039)
bakelitmentés (16)
Balett-, és Táncművészet (6105)
momus-express iránytaxi (6)
Miklósa Erika (1270)

Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Karmesterportrék XXX. - Rafael Kubelík
Balázs Miklós, 2011-05-13 [ Esszék és tanulmányok ]
nyomtatóbarát változat

Rafael Kubelík Kivételesen érzékeny művész, afféle idealista zenész volt. Nála nem létezett tűzzel-vassal képviselt előadói koncepció, amit a zenekartól megkövetelhetett volna. Hiányzott belőle a szigorú és tekintélyelvű, fegyelmező vezető valamennyi attribútuma. Rafael Kubelík soha nem emelte fel a hangját a próbákon, vezénylő mozdulataiból hiányzott minden parancsoló gesztus, muzsikusait csak "kedves barátaim" megszólítással instruálta, úgy hitte, nem utasítani, hanem meggyőznie kell a zenészeit, hogy elképzeléseit kövessék. A tiszta zenei kifejezés hitelességét nála semmi sem írhatta felül.

Rafael Jeroným Kubelík 1914 júniusában jött a világra Býchoryban, Morvaország kellős közepén, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia polgáraként. Hatodik gyermekeként született annak a Jan Kubelíknek, aki ekkor már ünnepelt hegedűművész és valóságos cseh nemzeti ikon volt. Talán nem mellékes körülmény, hogy anyai ágon magyar származású mestert tisztelhetünk benne: édesanyja Marianne Csáky-Széll grófnő.
Apja példáját követve Rafael is hegedülni tanult, előbb apjától, majd a Prágai Konzervatórium növendékeként - nem eredménytelenül. 1933-ban végzett, diplomakoncertjén Paganini egyik versenyművét játszotta, később a Brahms-koncertig jutott. Emellett érdekelte a zeneszerzés és a zongora is. Utóbbiban olyan eredményes lett, hogy édesapját is kísérte annak több európai és amerikai turnéján (1934-36).

Kubelík karmesteri karrierje Prágában, a rigorózus muzsikusként ismert Václav Talich vezette Cseh Filharmonikusok berkeiben indult, ahol 1934-ben mutatkozott be, két évvel később pedig már állandó meghívottnak számított; 1939-ig rendszeresen vezényelte az együttest. Ebben az időben többször megfordult az USA-ban is, s bár invitálták, állandó állást nem fogadott el. 1939-ben, mindössze huszonöt évesen, Brnóba, a helyi operaház élére hívták. Az intézmény zeneigazgatójaként egészen a német megszállásig megtartotta a posztot, s például Berlioz A trójaiak című nagyszabású operájának cseh bemutatóját is színre vitte. (Közben, 1940-ben, elveszítette apját, két évvel később pedig megnősült.) A náci adminisztráció a brnói opera működését nem, a Cseh Filharmonikus Zenekarét azonban engedte (1941), s miután Talich ekkor már a prágai Nemzeti Színházat vezette, hiányában Kubelíket nevezték az együttes zeneigazgatójává, mely feladatot 1948-ig, vagyis emigrációjáig ellátta.

Rafael Kubelík A II. világháború legborúsabb éveiben a megszállókkal szembeni passzív ellenállást választotta Kubelík. Előszeretettel játszott hazafias, nemzeti darabokat, s kategorikusan megtagadta Richard Wagner műveinek előadását, amit a nácik folyvást szorgalmaztak. Nemsokára ő vezényelhette a Cseh Filharmonikusok első háború utáni hangversenyét 1945 májusában, majd részt vállalt a Prágai Tavasz nevű fesztiválsorozat létrehívásában, melynek nyitókoncertjén is ő dirigálhatott.
A politikai változások felerősödésével fordulat következett el Kubelík pályáján. Minthogy irtózott minden szélsőséges, totalitárius hatalomgyakorlástól, a kommunista Csehszlovákiában nem volt maradása: 1948-ban elhagyta hazáját. Kijelentette, csak akkor hajlandó hazatérni, ha az ország megszabadul a bolsevik vezetéstől.
A '40-es évek végén és az '50-es években számos nyugati zenekar és operaház vendégeként felbukkant: szerepelt Edinburghban, Londonban, Amszterdamban, Bécsben, Salzburgban, majd Amerikában is kipróbálta magát. (A BBC Szimfonikusainál Adrian Boult utódját látták benne.) 1949-ben lépett fel először a Chicagói Szimfonikusok élén, ahová egy évvel később zeneigazgatóként - egyébiránt Reiner Frigyes közvetlen elődjeként - kötelezte el magát; 1953-ig tevékenykedett a Michigan-tó partján. Ekkortájt indult emelkedő nyugat-európai pályafutása: 1955 és '58 között a londoni Covent Garden operaházat vezette, ahol többek között Verdi Otellójával és Janáček Jenůfájával aratott emlékezetes sikereket.

1961-ben Münchenbe szerződött, ahol a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának zeneigazgatói székét foglalta el. Nem kevesebb, mint tizennyolc esztendeig, 1979-ig tartotta meg e posztot. Müncheni éveiben ért karrierje csúcsára, itt tudott művészileg is maradéktalanul kiteljesedni. Korábban is meglehetősen széles repertoárja még tovább bővült, s bár ez idáig is számos lemezfelvételt készíthetett, ezen a téren szintúgy jelentőset lépett előre: hanglemezek tucatjait rögzítette ebben az időben, azaz a '60-es és '70-es években, elsősorban bajor zenekarával, illetve a Berlini Filharmonikusokkal, ritkábban más jeles európai vagy amerikai együttesekkel. Mindemellett olyan fontos zeneművek ősbemutatóját köthetjük Kubelíkhez, mint Martinů Piero della Francesca három freskója, Frank Martin Hét monológ a "Jedermann"-ból, Schönberg Jákob lajtorjája, vagy Hartmann Nyolcadik szimfóniája. Ezenközben, dirigensi hivatása mellett, maga is ihletett komponista volt, írt öt operát, több szimfóniát, kamara- és énekkari darabokat, ám igazán komoly zeneszerzői sikert sohasem könyvelt el.

Rafael KubelíkEmigrációjának éveiben fél szemmel mindig hazájára figyelt. 1956-ban, majd tíz évvel később is, a megkeresések ellenére mereven elzárkózott a hazatérés elől, nem volt képes feladni sem személyes, sem művészi szabadságát, nem beszélve jól jövedelmező nyugati állásairól. 1968-ban, a prágai forradalom leverésére érkezett szovjet invázióval szemben nemzetközi bojkottot szervezett a csehszlovák kommunista kormány ellen. "Elhagytam a hazámat, de nem hagytam el a nemzetemet." - mondta. 1963-ban pedig másodszor is megnősült.

Érdekes színfoltja Kubelík munkásságának New York-i elköteleződése: 1973-74-ben, mindössze hat hónapon át, a Metropolitan Operaház igazgatójaként dolgozott.
A '70-es évek végétől reumás, izületi gyulladásos gerincbetegsége mindinkább kínozni kezdte. Munkatempójának lassulásával megritkultak a fellépései is. A rendszerváltás után azonban szinte újult erővel érkezett vissza hazájába: Václav Havel meghívására 1990-ben a Prágai Tavaszon vezényelte Smetana Hazám című szimfonikus költemény-ciklusát, Mozart "Prágai" szimfóniáját, valamint Dvořák "Újvilág" szimfóniáját a Cseh Filharmonikusok élén. Alighanem ez volt élete utolsó nagy művészi cselekedete. 1991-ben, Tokióban lépett utoljára dobogóra.
Rafael Kubelík 1996-ban hunyt el, Svájcban. Maradványait kérésének megfelelően Prágában, apja sírhelye mellett helyezték nyugalomra.

Morva honfiként sokáig mint a cseh zenék "eszményi és hiteles" tolmácsolóját tartották számon Kubelíket. Csakugyan a cseh szimfonikus muzsikákban, Dvořák, Smetana, Martinů műveinek előadásában nyújtott kiemelkedőt, s szerzett elvitathatatlan érdemeket. Ám korántsem tartozott a specialisták közé. Ellenkezőleg. Repertoárja szerfelett gazdag és sokszínű volt, különös tekintettel a romantikus és posztromantikus, vagy a korai modernista zeneművekre. Érdekes tényadat, hogy pl. versenymű-felvételt alig hagyott maga után, zenekari, operai és oratorikus kompozíciók azonban nagy számban köszönhetnek ragyogó hanglemezfelvételeket Kubelíknek.

Rafael Kubelík Még Csehszlovákiából való emigrálása előtt kezdett hanglemezek készítésébe: egyebek mellett egy döbbenetes erejű, mesterien kivitelezett felvétel fűződik a nevéhez ezen időszakból Bohuslav Martinů Negyedik szimfóniájából (1948, Prága, Supraphon - a mű első lemezfelvétele). Az '50-es esztendők elején Londonban, a Philharmonia Zenekarral készített néhány szép lemezt a HMV számára, majd - még mindig korainak mondható - chicagói éveiben a Mercury Living Presence lemeztársaság égisze alatt vett fel számos jól ismert zenekari művet a zenekarával, egyebek mellett egy "best seller" Egy kiállítás képeit. De jól ismert rögzítések a Deccánál lemezre vett Mahler Első szimfónia és Janaček Sinfonietta (Bécs, 1955) is. Az évtized végén és a '60-as évek elején visszatért a HMV-hez, izgalmas Mozart-, Schubert-, Csajkovszkij- és Dvořák-előadásokat hagyva maga után.

Beethoven szimfóniáiból egy sajátos vállalkozás keretében készített lemezeket: valamennyi művet más-más európai vagy amerikai zenekarral rögzítette (1973-75, DG). Kedves zeneművéből, a Hazámból pedig összesen négy felvétel maradt az utókorra a vezényletével: 1952, Chicago; 1958, Bécs; 1971, Boston, valamint a már említett prágai koncert 1990-ből, de pl. Robert Schumann szimfóniáiból két teljes ciklus elérhető vele: 1963-64, Berlin, DG, ill. 1978-79, München, CBS. Dirigálásával Antonín Dvořák szimfóniáinak összkiadása - a Berlini Filharmonikusokkal - minőségében alighanem csak Kertész István londoni sorozatához mérhető. (1966-73, DG).
Operakarmesterként szintúgy fontos helyett vívott ki magának az interpretációtörténetben: Hans Pfitzner Palestrina című zenedrámájából mindezidáig egyedüliként készített stúdiófelvételt (1973, München, DG), továbbá izgalmas verzió az övé Verdi Rigolettójából (1964, Milánó, DG), Wagner Lohengrinjéből (1971, München, DG), valamint Mozart Don Giovannijából (1985, München, Eurodisc).

A Bajor Rádiózenekar közreműködésével rögzített Mahler-ciklusa (München, 1967-71, Deutsche Grammophon) pedig minden bizonnyal e diszkográfiai felsorolás élére kívánkozna. Bruno Walter óta talán senki sem nyúlt ilyen empátiával, ilyen érzékenyen és a kellő megértés szándékával Gustav Mahler művei után, mint Kubelík. Előadásai nélkülöznek mindenfajta kemény, akaratos, vagy drámaian túlzó interpretációs gesztust. A cseh karmester lenyűgöző figyelemmel, odaadással és megfellebbezhetetlen humánummal fordul Mahler zenéje felé, ez pedig a valaha készült legszebb, legegységesebb Mahler-ciklusként rajzolja ki Kubelík sorozatát.

Rafael Kubelík Mert a cseh maestro legfőbb előadói erényei vitathatatlanul ezek: a szerzőhöz és műhöz való elfogulatlan odafordulás, a teátrális túlzások kerülése, az emberiesség, a szelídség soha el nem véthető hangja, a magától értetődő muzikalitás. Mindemellett páratlan zenei memóriával bírt. Magát elsősorban muzsikusnak, nem pedig dirigensnek vallotta. Mert Kubelíket csak a zene érdekelte, legyen az régi vagy új, lírai vagy drámai, cseh, osztrák vagy orosz zene. Jóllehet előadásai így még a legfelkészültebb zenekarokkal is kissé összeszedetlennek, szétszórtnak, netán szétesőnek hatottak olykor - amiért a szigorúbb ítészek sokszor csak megkerülhető mesteremberként definiálták -, kerülték az éles, átható gesztusokat, ugyanakkor sohasem vétették el a magasrendű zeneiség legszebb formáit, amennyiben végig megmaradtak a zenei folyamatok bensőséges kifejezésének medrében.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1824 • Beethoven IX. szimfóniájának bemutatója (Bécs)
született:
1833 • Johannes Brahms, zeneszerző († 1897)
1840 • Pjotr Iljics Csajkovszkij, zeneszerző († 1893)
elhunyt:
1825 • Antonio Salieri, zeneszerző (sz. 1750)
1942 • Felix Weingartner, karmester (sz. 1863)