vissza a cimoldalra
2022-12-06
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5775)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63962)
Társművészetek (2585)
Opernglas, avagy operai távcső... (21628)
Momus társalgó (6413)
Kedvenc felvételek (740)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Balett-, és Táncművészet (6153)
Momus-játék (6361)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3324)
A díjakról általában (1180)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1599)
Birgit Nilsson (60)
Pantheon (3198)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3188)
Kimernya? (4696)
Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? (141)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5405)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5230)
Gaetano Donizetti (1012)
Csajkovszkij, Pjotr Iljics (208)
A nap képe (2349)
Operett, mint színpadi műfaj (5258)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Nagypénteki varázs (Az NFZ és Ingrid Fliter)
Balázs Miklós, 2011-04-26 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Ingrid Fliter 2011. április 22.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Ingrid Fliter (zongora)
Vez.: Kocsis Zoltán

RAVEL: Pavane (Egy infánsnő halálára)
G-dúr zongoraverseny
Bolero
DEBUSSY: Ibéria

*

Csakugyan nem kell mindig kaviár, ahogyan nem kell mindig az alkalomhoz szabott áhítatos muzsikákkal fárasztani a fülünk, testünk és lelkünk. Tavaly karácsonykor tisztelettudóan végighallgattam Bach Karácsonyi oratóriumát, és - Isten ne vegye vétkemül - untam is kissé e kínos hosszúságú karművet. Az idei Nagypénteken, ezt is megvallhatom, nem lett volna erőm sem egy monstre Parsifalhoz, sem egy csaknem oly hosszadalmas Máté-passió szcenikához a többórás munka után. Lehet, hogy öregszem, vagy kávéznom kéne, de sokszor idejekorán kornyadozom.

Felmerült bennem a gondolat, hogy talán nem is a vasárnapokat, inkább a Nagypénteket kellene megfellebbezhetetlen munkaszüneti nappá transzformálni, hogy háromórás passiójátékok vagy négy és félórás "ünnepi szent színjátékok" is beleférhessenek egy súlyos munkaórákkal immár nem terhelt hétköznapba, s jusson idő a húsvéti készülődés mellett a spirituális elmélyedésre is a Megváltó megfeszítésének jeles napján. Mert ha már arra sem juthat időnk, akkor ugyan mire.

Alighanem tudta, vagy legalábbis megsejthette a Nemzeti Filharmonikusok programszerkesztője, hogy erre a dolgos, "ünnepi hétköznapra" nem okvetlenül kell aktuálisan tematikus hangversenyműsort kreálnia, sőt, akár a szokásosnál szűkebbre is szabhatja műsoridőt. Jól tette. (Az NFZ koncertjével egy időben Csalog Gábor éppen a "spirituális Lisztről" mesélt a közönségének a szomszéd teremben. De nem lehet az ember egyszerre két helyen.)
Az este így inkább sűrű volt, mintsem elegánsan rövid, s egyszersmind tömör és tartalmas. Bizony, tartalmas.

Ravel-Ravel-Debussy-Ravel a péntek estére rendelt kocsisi szerepvers egyetlen nagy versszakának sormintája, a "rímképlet", ha nem is túl eredeti, de valahogy pont olyan erős és egységes, figyelemfelkeltő, amilyenre szükségünk volt és van, a félkomoly Boleróval bezárólag - ráadás szigorúan nincsen.

A Pavane egy infánsnő halálára talán csak egy feltűnően jól sikerült és kivételesen szépen hangszerelt csinos karakterdarab. Talán. (Hallottam már ráadásszám gyanánt.) Kocsisnál az, méghozzá a szó legjobb értelmében, mert van karaktere. És mert hiányzik belőle minden oktalan érzelgősség. A (kamara)zenekar lassan melegszik bele, de pár ütem után összecsiszolódnak a vonósok, a kürtök is szép állásokat produkálnak, beindul a gépezet, forognak a fogaskerekek, mozgásba jönnek a csapágyak, csöpög a gépolaj.
Jó éjt, királylány!

Az est szólistája, az argentin Ingrid Fliter szűk tíz esztendeje szívesen látott vendége a budapesti koncertpódiumoknak. Hogy a közepébe vágjak: e 22-i koncert is arról győzött meg, nem véletlenül ragaszkodik hozzá a zeneigazgató, hogy harmadízben vendégeskedjen nemzeti zenekarunknál, s nem ok nélkül tudhatja magán a mai zongorázás matriarchájának, Martha Argerichnek vigyázó szemeit és élvezi gondoskodó támogatását. (Nem szólva a gyümölcsöző EMI-lemezszerződésről.)
Fliter perfekt technikával zongorázik, Ravel kihívásos G-dúr zongoraversenye valósággal gond nélkül kipereg a keze alól. Kocsis és zenekara próbálja követni, többnyire azért sikerrel.
Mert megvolt az összhang, a közös muzsikálás záloga a péntek esti versenyműben: Fliter játéka annak ellenére intelligensnek és jól felépítettnek hat, hogy virtuóz és magakellető, de hiszen ez mind-mind benne van ebben a néhol különös hangulatú, harsány, máshol gyermekien bohó zongorakoncertben. Ravel virágról virágra száll, a romantikától a jazzig, a modernista polgárpukkasztástól a frankofón l'art pour l'art artificiális szépségideáljaiig. Megint a kürtök a jók, és több fafúvós is hozzáteszi a magáét, a vonósok csak végzik a dolguk, de azért ott vannak. Fliter belehúz, elszáguld, majd kicsit lassít, az Adagio elejét nem igazán érzi, vagy nem szereti, talán csak túl akar lenni rajta. De a zárótételt szépen megformálja, itt Kocsis is elemében van; egy már-már idealisztikusan jó előadás kerekedik ki végül.

A Képek című ciklusból kiharapott Ibéria és a Bolero maradt az est második felére. Hogy ismét a kellős közepébe túrjak mondanivalómnak: nem hinném, hogy sokan vannak ma a világon, akik ezt a darabot jobban, hitelesebben, markánsabban meg tudják szólaltatni, mint Kocsis Zoltán. Sem a fények és árnyak kacér játéka, sem a frivol táncritmus fülledt nosztalgiája nem omlik nála a jobb híján "impresszionistának" becézett hangmasszába, nem olvad "pasztell benyomásokat" kergető amorf dünnyögésbe. Itt nincs maszatolás. Egyik tétel nem olyan mint a másik, egyik ütem nem olyan mint a másik, egyik hangszín nem olyan mint a másik. Hanem van saját arca. Hallom az értő, az értelmes tagolást, a kényes egyensúlyt helyreállni, a pregnáns ritmust, a valódi koncepciót. Nem hallgathatom el: kitűnik a sok jó egyéni hangszeres teljesítmény, és nem okoz csalódást az összhang.
(A Bolero szintén igen jó előadás volt, de erről hadd ne kelljen komolyan írnom.)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
15:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Nyári Edit (ének), Szalóczy Pál (előadóművész), Neumark Zoltán (zongora)
"Ki nyer ma? - Játék és muzsika 70 percben"

18:00 : Budapest
Ötpacsirta Szalon (FSzEK Zenei Gyűjteménye)

Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor (csembaló)
"Egy tea a Händel-házban: barokk fuvolaszonáták"
Sammartini: G-dúr szonáta
J. Stanley: D-dúr szonáta
Geminiani: D-dúr szonáta, Op. 1/10
J. Stanley: h-moll szonáta
Händel: G-dúr szonáta, Op. 1/5.

19:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Wayne Eagling / Solymosi Tamás / Pjotr Iljics Csajkovszkij: A diótörő

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vásáry Tamás
Schubert: Rosamunde, D. 797 – Nyitány
Schubert: 8. (h-moll) szimfónia, D. 759 („Befejezetlen”)
Schubert: 4. (c-moll) szimfónia, D. 417 („Tragikus”)
A mai nap
született:
1929 • Nikolaus Harnoncourt, karmester († 2016)
1933 • Henryk Górecki, zeneszerző († 2010)
elhunyt:
2003 • Hans Hotter, énekes (sz. 1909)
2007 • Szőllősy András, zeneszerző (sz. 1921)