Bejelentkezés Regisztráció

Esszék és tanulmányok

Karmesterportrék XXIX. - Günter Wand

2011-04-22 09:21:27 Balázs Miklós

Günter Wand Sokak szerint csak eredendő szerénysége és visszafogottsága akadályozta abban, hogy nagyobb karriert fusson be, holott közel hét évtizeden át volt jelen Európa és a világ zenei életében. Hírlik, csak a tiszta, absztrakt zenének élt, pedig a szó szoros értelmében a romok alól kaparta össze Köln városának zeneszerető közösségét a nagy kataklizma után. Az utolsó nagy Bruckneriánusnak mondják, jóllehet csak hatvanévesen talált utat Bruckner nagy ívű szimfonikus műveihez.
Günter Wand egyszerre reprezentálja a nemes teuton hagyományt és képviseli az érzékeny lelkű, félénk, de hitében megingathatatlan művész ideálját. Egyike volt azon keveseknek, akiknek pályája a II. világháború kitörése előtt indult, a vége pedig már átível a XXI. századba.

Günter Wand 1912 januárjában született Elberfelben, Észak-Rajna-Vesztfáliában. Általános és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, majd a Kölni Konzervatóriumban hallgatott zongorát és zeneszerzést, később filológiát tanult. Noha a Müncheni Konzervatóriumban fel-felbukkant vendéghallgatóként, a karmesteri "mesterséget" elsősorban önképzés útján sajátította el. Első, korrepetitori állását Wuppertalban nyerte el (Elberfeld, Barmen és Cronenberg városok egyesülése után a települést 1930 óta nevezik így), dirigensi bemutatkozására is itt került sor, Robert Stolz Venus in Seide című operettjével.
A következő négy esztendőt a kelet-poroszországi Allensteinben (ma Olsztyn, Lengyelország) töltötte, ahol korrepetitorként és karmesterként dolgozott, több mint hatszáz balett-, opera- vagy operettestet, illetve zenekari hangversenyt dirigálva. Ezután, a '30-as évek közepén több jelentősebb német színház vezetésére is pályázott, sikertelenül, mert nem volt hajlandó belépni a náci pártba.

Günter Wand Rövid detmoldi (1938) kitérő után 1939-ben Kölnben vállalt először másod-, majd első karmesteri állást az Operánál. Részben itt töltötte a II. világháború éveit is, melynek végeztével - bár a színház a bombázások során súlyos károkat szenvedett - zeneigazgatónak nevezték ki. (1944-45-ben gyakorta feltűnt a Salzburgi Mozarteum Zenekarának élén, innen tért vissza a Harmadik Birodalom összeomlása után lábadozó hazájába.) 1945-ben Wandnak, mint Németország legfiatalabb Generalmusikdirektorának, gyakorlatilag a romokból kellett újraépítenie a kölni zenei életet.
1947-től a Gürzenich Zenekart (az operaház koncertzenekarát) is ő irányíthatta, majd 1948-ban kezdett vezénylést tanítani a Kölni Egyetemen.
A standard klasszikus-romantikus repertoár mellett akkoriban erősen vonzódott a kortárs szerzőkhöz is Günter Wand; kölni éveiben olyan komponisták művei szerepeltek a repertoárján, mint Paul Hindemith vagy Bernd Alois Zimmermann, a német modernizmus egyéb jelesei, de emellett kedvvel játszott Honeggert, Messiaent is.

Nagy-Britanniában 1951-ben szerepelt először, a Londoni Szimfonikusok vendégeként a Covent Gardenben, de több németországi együtteshez is hívták az '50-es években: egyebek mellett a Kölni Rádiózenekar (Westdeutscher Rundfunk Sinfonieorchester Köln) és a Müncheni Filharmonikusok élén is fellépett, ahová a későbbi évtizedekben is gyakran visszatért. Ekkor kezdett intenzív lemezkészítésbe Wand, méghozzá a korban igen népszerű Club Français du Disque előfizetéses lemezklub számára. A Gürzenich Zenekar közreműködésével Mozart, Haydn és Beethoven műveiből rögzített számos értékes hanglemezt.

Az 1974-es esztendő hozta a legnagyobb fordulatot a pályáján: ekkor vált meg a Kölni Operában betöltött posztjától, s ezután Svájcba költözött, innen pedig egyre többet utazott. A nyugat-német rádiós és televíziós társaság, az ARD számára kezdett dolgozni, később a BBC Szimfonikusainak lett állandó vendégkarmestere, de többször ellátogatott Tokióba, Japánba, az NHK Szimfonikus Zenekar meghívására. Ez idő tájt rendszeresen feltűnt Bernben a helyi szimfonikus zenekarnál, s a Kölni Rádió Szimfonikus Zenekarával egy komoly lemezvállalkozásba fogott, Franz Schubert és Anton Bruckner valamennyi szimfóniáját lemezre vette a Deutsche Harmonia Mundi lemeztársaság égisze alatt, s emellett számos rádiófelvételt is készített.

Günter Wand A következő fontos mozzanat 1982-ben következett el Wand életében, amikor elfogadta a hamburgi Észak-német Rádió Szimfonikus Zenekarának (Sinfonieorchester des Norddeutschen Rundfunks Hamburg) ajánlatát és az együttes zeneigazgatója lett - a zenekarnál mindössze két idény erejéig működő Klaus Tennstedtet váltva -, formálisan 1991-ig betöltve a posztot. Életének ezen évtizedében így Hamburg lett első számú otthona, s nem kevés munkával, mondhatni, próbaórák ezreivel európai rangra emelte a korábban kisé fásult Hanza-városi zenekart, ahol 1987-ben élethosszig tartó karmesteri rangot nyert.
Mivel utazni sosem szeretett, s a nyilvánosságot is inkább kerülte, vendégfellépéseket a '80-as években már keveset vállat: 1982-ben a BBC Szimfonikusainál vendégszerepelt és igen későn, 1989-ben mutatkozott be Amerikában, a Chicagói Szimfonikus Zenekarnál. A '90-es évek közepén Berlinben, a Berlini Filharmonikusok élén is több ízben felbukkant, számos emlékezetes, később lemezen is napvilágot látott koncerten dirigálva. Gondolatait és emlékeit felidéző So und nicht anders című könyve (Wolfgang Seifert szerkesztésében) 1998-ban jelent meg.
2001 októberében állt utoljára közönség előtt, Hamburgban; 2002 februárjában, a svájci Ulmizban érte a halál, kilencvenéves korában.

Noha Günter Wand lemezkészítő munkásságának első időszakából viszonylag kevés zenei dokumentummal rendelkezünk (ezek a Gürzenich Zenekarral készült korai lemezek), a 60-as évek közepétől már bőven akadnak könnyen hozzáférhető kölni rögzítések (stúdiófelvételek, rádióhangversenyek), melyek a Nyugat-német Rádió jóvoltából kerültek szalagra. Méghozzá egy igen széles repertoárral: pályájának ezek szakaszában ugyanis Wand a német romantikus alapműveken kívül számos francia és orosz szerző (Berlioz, Saint-Saëns, Koechlin, Stravinsky, Prokofjev stb.) műveit is kedvvel játszotta, később pedig a már említett modernista, kortárs tendenciák bemutatása gyanánt műsorára tűzte például Webern zenekari darabjait, érdeklődése ekkor Monteverdi és Bach műveitől Frank Martin, Ligeti György és Edgard Varese kompozícióiig húzódott.

Günter Wand Mindezek ellenére Wandot mint a német-osztrák szimfonikus zeneirodalom bajnokát tartjuk számon, nem véletlenül, hiszen ebben a szegmensben aratta legnagyobb sikereit. 1974-ben indult útjára Anton Bruckner valamennyi szimfóniáját rögzítő, emlékezetes vállalkozása a Harmonia Mundi német részlegénél (később az EMI és az RCA/BMG kiadásában) a Kölni Rádiózenekarral, mely 1981-ben ért véget. 1977 és '84 között készült el Schubert szimfóniáinak összkiadása ugyanitt. Hamburgi éveiben azután új lendültet kapott a Wand-lemezek sora, számos koncertfelvétel jelent meg ekkor már az RCA Red Seal címke alatt, az Észak-német Rádió Szimfonikus Zenekarának közreműködésével, műsorukon több Bruckner-darabbal (III-IX. szimfóniák, 1987-2001), valamint olyan alkotásokkal, mint Csajkovszkij "Patetikus" szimfóniája (1991), Muszorgszkij Egy kiállítás képei (1999), Debussy Szent Sebestyén vértanúsága (1982), Mozart utolsó három szimfóniája (1990 és '94), Schumann III. és IV. szimfóniája (1990-91), Brahms- (1982-83), valamint Beethoven összes szimfóniája (1985-87).

Legismertebb és egyszersmind legragyogóbb lemezeit azonban alighanem Berlinben rögzítette Wand. Az 1990-es és 2000-es években több ízben szerepelt a Berlini Filharmonikusok vendégeként, együttműködésük gyümölcsét természetesen CD-felvételek őrzik. Schubert "Befejezetlen" és "Nagy" C-dúr szimfóniája (1995), Bruckner V. (1996), IV. (1998), XI. (1998), VII. (1999) és VIII. (2001) szimfóniái jelentek meg ebben az időben. Az utóbbi évek bőséges CD- és DVD-termésének hála, Wand hangzó hagyatékának mind nagyobb hányada napvilágot látott a közelmúltban: több, korábban nem publikált müncheni és hamburgi koncertje elérhető immár a TDK és a Profil kiadók gondozásában.

Günter Wand minden bizonnyal a legalaposabban, leglelkiismeretesebben próbáló dirigensek sorát gyarapítja. Egy Beethoven- vagy Brahms-szimfónia elmélyült betanulásához általában 5-8 próbát kért akkor is, ha a zenekar korábban jól ismerte a darabot. Mert semmit sem bízott a rutinra vagy a koncert spontaneitása szülte véletlenre. Ezért sem vonult stúdióba a '80-as évektől fogva, hisz előadásai a legapróbb részletekig, mondhatni a végletekig kidolgozott formában, úgymond lemezkészen kerültek a koncertközönség elé.

Günter Wand Amellett, hogy feltétlen kottahűségre és végiggondolt, tudatos építkezésre törekedett, nála a zenekari együttjáték precizitása, mesteri csiszoltsága, az összhangzás tökéletesen kivitelezett arányossága jelentette a produkciói szilárd fundamentumát, jóllehet sosem törekedett az émelyítően szép hangzásra, vagy harsány színgazdagságban tobzódó tónusok bemutatására. Wandnál a feszes, világosan tagolt és tökéletesen kontrollált zenekari játék, a plasztikus, transzparens felrakás, ugyanakkor a tárgyilagos, kissé szikár megszólalás adja Beethoven-, Brahms-, vagy Bruckner-interpretációiának egyedülálló erejét, hatását.
Távol állt tőle minden kétes magamutogatás, rossz, ízléstelen hatásvadászat vagy öncélú pátosz, elutasította a szentimentalizmus valamennyi formáját. Ehelyett személyisége egyfajta intellektuális, nemes és puritán jellemet, természetes tisztaságot közvetített, s ezen keresztül olvasatai egyfelől egy megfellebbezhetetlen klasszikus egyensúlyt és sztoikus nyugalmat sugallnak, másfelől hatalmas, mégis emberien esendő, hömpölygő energiákat mozgatnak.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.