vissza a cimoldalra
2021-05-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11628)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2194)
Régizene (7161)
Társművészetek (2386)
Franz Schmidt (3819)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (881)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4616)
Eiffel Műhelyház (547)
Palcsó Sándor (346)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5134)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2871)
Kimernya? (4016)
Momus-játék (6039)
bakelitmentés (16)
Balett-, és Táncművészet (6105)
momus-express iránytaxi (6)
Miklósa Erika (1270)

Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Na, végre! (A Drezdai Filharmonikus Zenekar hangversenye a MűPában)
-vp-, 2011-04-20 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

A Drezdai Filharmonikus Zenekar hangversenye a MűPában 2011. április 13.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Dresdner Philharmonie
Viviane Hagner - hegedű
Danjulo Ishizaka - gordonka
Vez.: John Axelrod

LISZT: Hamlet-nyitány
BRAHMS: a-moll kettősverseny, Op.102
SCHUMANN: I. (B-dúr, "Tavaszi") szimfónia, Op.38

*

Van ez a - frusztrált országunkban - a kelleténél talán nagyobb port felvert novemberi Gramophone-lista, amelyen a világ legjobb(nak tartott) zenekarai sorakoznak egytől húszig, minőségük szerint. A verdiktet komoly szakemberek, a világ vezető zenekritikusai hozták, tehát illik komolyan venni, mint ahogy komolyan vették a britek is, akik például azon sajnálkoztak, hogy csak az LSO szerepel a sorban, igaz az a negyedik. Nekünk semmi okunk panaszra, a Fesztiválzenekar a kilencedik, őket követi a Dresden Staatskapelle. Persze érdekes, hogyan jött ki, hogy a legjobb a Royal Concertgebouw Orchestra, harmadikok a Berlini Filharmonikusok, közéjük meg éppen befér, minő csoda, pont a Bécsi Filharmonikus Zenekar.

A dolog nyilván nem véresen komoly, de rajta lenni a húszas listán, akárhányadik helyen, mindenképpen jelent valamit, és egy drezdai zenekar ott van. Tehát kérdés, mit tud egy másik, mire marad egy azért nem igazán nagy városban még erő.
Sokra.
Például egy olyan szimfonikus zenekarra, a Dresdner Philharmonie, amely meg tud szólalni a BBNH nagytermében, teljes egészében képes betölteni a hangterét. Sőt, mi több, nem kell fülelnünk, hogy halljuk a mélyvonósokat.

És ez már rögtön Liszt Hamletjének az elején kiderült. A művet a kortársak (pl. Bülow) előadhatatlannak ítélték, bár érdemes elolvasnunk Walker monográfiájának második kötetében, milyen szellem uralkodott a zenészek körében annak idején, mit tudtak és mit nem. Társadalmi és anyagi megbecsülésük alig-alig volt, teljesítményük ezzel állt arányban. Mindenesetre Liszt szimfonikus költeményei az addig megszokottnál sokkal többet kívántak egy zenekartól, nem csoda, hogy egy szűk körű próbát leszámítva évekig várt bemutatóra a nyitány.

A drezdaiak nem csak egyszerűen eljátszották, hanem a jelentőségének megfelelő rangját is megadták a szimfonikus költeménynek. Volt tehát egységesen, telten szóló hegedűkar, és nagyon erőteljesen, ugyanakkor kontúrosan szóló vonósbasszus, finoman szóló fafúvósok. Ez így nagyban segítette a karmestert abban, hogy kibonthassa a drámát. A mintegy tíz percben Liszt természetesen nem elmondani akarja zenében a dán királyfi történetét, csak érzelmileg ráhangolni a nézőt arra, ami következik: Ofélia halála, Hamlet "őrülete". Készen álltunk. Függöny fel!

De ez hangverseny volt, így Brahms műve jött, két fiatal művésszel a főszerepben, akik Stradivarikkal a kezükben léptek a színpadra. A drámai, túlfeszített megközelítésmód tovább folytatódott, talán itt-ott kissé kárára is vált az első tételnek, néhol finomabb kézzel kellett volna a zenei szövethez nyúlni. A cselló az elő nagy szólóban a mély regiszterben kissé döngött, feljebb közelített inkább a szép, jól ismert gordonkahanghoz, a hegedű alapvetően vékonynak tűnt, de azért a két művész megtalálta a hangot egymással és a zenekarral is. Ráadásnak szépet választottak, Ravel hegedű-cselló szonátájának második tételét játszották.

Van egy fórum a Gramophone honlapján. Azt kérdezi indítója, vajon miért vált Mahler napjaink "mindent vivő" zeneszerzőjévé, holott az ő ifjúkorában, a hatvanas évekig az egyébként korántsem maradi Proms-koncertek műsorán Negyedik szimfóniáján kívül más nem szerepelt tőle. Alig lehetett arról hallani, hogy tavaly Schumann-évforduló is volt, teszi hozzá.
Semmiképp sem gondolnám, hogy döntenem kéne most itt arról, melyik zeneszerző érdemel több figyelmet. De nagyobb élmény egy egyébként is nagyszerű Schumann-szimfóniát olyan erőteljes előadásban hallani, mint amilyen a drezdaiaké volt Axelroddal, mint egy kötelességszerűen letudott Mahlert, akár Mehtával.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1824 • Beethoven IX. szimfóniájának bemutatója (Bécs)
született:
1833 • Johannes Brahms, zeneszerző († 1897)
1840 • Pjotr Iljics Csajkovszkij, zeneszerző († 1893)
elhunyt:
1825 • Antonio Salieri, zeneszerző (sz. 1750)
1942 • Felix Weingartner, karmester (sz. 1863)