vissza a cimoldalra
2021-09-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5121)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7554)
Társművészetek (2466)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)
Opernglas, avagy operai távcső... (21078)
Kedvenc felvételek (152)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8621)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62716)
Kedvenc előadók (2871)
Momus társalgó (6360)
Milyen zenét hallgatsz most? (25095)
Haladjunk tovább... (230)

Olvasói levelek (11809)
A csapos közbeszól (98)
Legfrissebb fórumaink
Richard Strauss (759)
Zenei események (1024)
Eiffel Műhelyház (563)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2282)
Franz Schmidt (4014)
Erkel Színház (10931)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4896)
Kimernya? (4284)
A MET felvételei (1608)
Bartók Rádió (795)
A nap képe (2290)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (892)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1496)
Pantheon (2952)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2905)
Operett, mint színpadi műfaj (4934)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Költészet álruhában (Petőcz András és Sáry László közös alkotásai)
BaCi, 2009-07-29 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Közeledések és távolodások Közeledések és távolodások
Petőcz András és Sáry László közös alkotásai

Sáry László – szöveg, fütty, zongora, orgona, harmonika, ütőhangszerek
Petőcz András – szöveg, ütőhangszerek
Sáry Bánk – orgona, harmónium, zongora

Hungaroton
HCD 31392

Petőcz András és Sáry László közös alkotómunkája több mint 20 évvel ezelőtt, Párizsban kezdődött. Az 1990-ben kiadott lemez anyaga pusztán csak egy válogatás a szerzőpáros alkotásaiból.

Az elhangzó darabok zene és szöveg újszerű kapcsolatából születtek, ahol nem egyszerűen a két művészeti ág intellektuális kötődéséről, hanem egy közös létforma világra hozásáról van szó.

Bár a szövegek előbb készültek el mint akusztikus változatuk, mégsem kezelhetjük a verseket magasabb rendű produktumként.

A közös létezésmód nagyban hozzájárul a művek könnyebb befogadásához. A szövegre és a zenére egyaránt jellemző minimalista és repetitív jelleg egyszerre igyekszik a lélek és az elme útjain hozzáférkőzni a hallgató legbelsőbb rétegeihez. A szavak értelme nem csak az ismétlődések miatt kerül más dimenzióba. A ritmus és a megszólaló harmóniák is a szokványos értelmezés elvesztését, az eredeti jelentések elmosódását segítik elő. Az alkotók szabadulni akartak a tudatos gondolkozástól, s éber állapotban, a meditációhoz hasonló koncentráció segítségével igyekeztek eljutni az emberi elme tudat alatt rejtőző, mögöttes tartalmához.

A baj csak az, hogy a művek fent leírt létezésmódját sokkal inkább Petőcz András ismertetője alapján fogalmaztam meg, mint a lemez anyagának sugallatára. Sáry László és Petőcz András meditációja ugyanis egészen más területre kalauzolja a hallgatót, mint a gondolatmentes, befelé figyelő, ellazult test- és lélekállapot.

A meditáció és a művészet kapcsolata önmagában is ellentmondásokat rejt. Az alkotó és a befogadó koncentrációjának iránya nem befelé forduló, hanem egy külső produktumra irányul, így minden esetben kivezet az ÉN-ből. A koncentráció jellege is egészen más. A meditáció energiaszintje lineárisan mozog, míg a művészet megkívánja a hullámzást. Feszült pontok és ellazulások követik egymást, mindennek iránya, helye, értelme, szerepe van.

A lemez anyagának érdekessége leginkább abban rejlik, hogy a meditáció külsőségekben ugyan jelen van, de valójában megmaradunk a művészettől megszokott hatások bűvkörében.

Amit hallunk, az nem elcsitítja a lélek vad mozgásait, hanem felkorbácsolja azokat. Sötét, félelmetes részein járunk az emberiség pszichéjének, amely ezúttal nem kerül az egyén kis teherbíró képességének is megfelelő messzeségbe, hanem ott tobzódik, toporog a szemünk előtt, hogy a biztonságot, nyugalmat ígérő meditációs eszközök álruhájában még sokkolóbb legyen a hatása.

József Attila költészete iszonyú erővel bír. „Levegőt!” c. versét minden magyar ember jól ismeri. Bármi módon utalunk rá, az feloldhatatlan belső feszültségeket hoz felszínre a hallgatóból. Éppen ezért korántsem vagyok biztos abban, hogy a költő beleegyezett volna művének ilyenfajta újraszületésébe. A vers eredeti mechanizmusai lemerevednek, a mű szerkezetének természetes mozgása leáll, s ez a rendellenes halál megintcsak nem az elsimulás felé vezet, sokkal inkább a feloldatlan, görcsös félelmeket rögzíti.

Úgy tűnik, a szerzők értelmezése szemben áll a létrejött műalkotások tényleges alakjával. Nyugalomra készítik fel hallgatóságukat, s aztán alaposan mellbe vágják az ellazult egyént az élet feloldhatatlan feszültségeivel.

A lemezt elsősorban erős idegzetű művészetrajongóknak ajánlom, de ők is jobb, ha nem pesszimista napjaik egyikén ismerkednek meg a versekkel.

Petőcz András és Sáry László ezúttal a nehezebbik, sötét arcukat mutatják meg nekünk.

Hogy Sáry Lászlóban benne rejlik a lélek napos oldala is, azt nem sokkal ezelőtt írtuk meg e lap hasábjain. Manuel Zurria fuvolája, s a keverőpultján éjszakákon át megalkotott hangszínek Sáry zenéjéből a kedves, emberközeli részeket nagyították fel.

Petőcz András a másik oldalt hozta felszínre.

A döntés az Önöké: hallgassák, amelyik közelebb áll a lényükhöz!

Hírek
• Újra nyílik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Erkel Színház

R.STRAUSS: Salome
A mai nap
történt:
1869 • A Rajna kincse bemutatója (München)
született:
1931 • Nello Santi, karmester († 2020)
1954 • Gőz László, harsonás
1958 • Andrea Bocelli, énekes
elhunyt:
2001 • Isaac Stern, hegedűs (sz. 1920)