vissza a cimoldalra
2021-02-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11571)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (6432)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7413)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4428)
Erkel Színház (10793)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4953)
Társművészetek (2270)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62545)
A MET felvételei (1363)
Momus-játék (6007)
Kimernya? (3955)
Erkel Ferenc (1091)
Operett, mint színpadi műfaj (4685)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2160)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5083)
Franz Schmidt (3786)
Opernglas, avagy operai távcső... (20733)

Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Nem mintegy (Monteverdi Vesprója a Mátyás-templomban)
Varga Péter, 2008-12-23 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Claudio Monteverdi 2008. december 18.
Mátyás-templom

Cantus Corvinus
Custos Viola Consort
Sebastian Consort
Sonatores Pannoniae
Vez.: Klembala Géza

MONTEVERDI: Vespro della Beata Vergine

Monteverdi és egy kis csoport énekes 1595-ben elkísérte Magyarországra Vincenzo Gonzagát, aki hadseregével a törökök ellen jött harcolni. A zeneszerző vezényelt is a visegrádi csata előestéjén egy zsoltárt vagy Magnificatot. Hogy valóban járt a Duna partján, arra az látszik bizonyíték lenni, hogy a Laetatus sum néhány üteme lombard (éles) ritmusú muzsikával ékes, amely példa nélküli az életműben, talán valami népies tánczenében hallhatott ilyet az utazás alatt Monteverdi.

Hogy valójában, miért és hogyan keletkezett és nyerte el azt a formáját a Vespers, amely 1610-ben Amadinónál Velencében megjelent, még mindig nem teljesen tiszta, lényeg az, hogy mára az lett a gyakorlat, a műve(ke)t úgy kell előadni, ahogy abban a kiadványban található(k). Így hallottuk szépen sorban, egyben az egészet most is, és ebben a formájában az addig keletkezett egyházi művek között formáját tekintve a legnagyobb szabású, és zenei tartalmát nézve is a legjelentősebbek egyike.

Ugyanakkor a Vespro megszületése egy új zenei stílus eljövetelét jelezte, sőt egy évszázadokat átívelő, teljesen új zenei világ nyitódarabja. Monteverdi valahogy sejtette ezt, hiszen a diadalmas kezdőtétel, a Deus in Adjutorium zenei alapanyaga ugyanaz, mint az Orfeo Toccatájáé, amely szintén egy új műfaj, az opera megszületését adja hírül, megragadó erővel, a makacsul ismételgetett D-dúr akkordokkal. Sokféle felrakású és stílusú darab következik ezután, pontosan jelezve azt a szerepet, amelyet az addigi múlt és a máig tartó jövő határán álló zenemű betölt. A többszólamú tételek alapja egy gregorián dallam, de már szerepelnek monodikus stílusú énekek is, és vannak hosszabb, hangszeres concertáló szakaszok is.

A Cantus Corvinus tíz énekessel állt fel, az általában egy szólam, egy énekes elvet követve, de például az említett nyitányban kettőztek is szólamot. Természetesen a szólótételeket és -részeket a kórus tagjai énekelték, illetve a szólisták adták a kórust is. Nem is emelnék ki közülük senkit sem – nem is voltak megnevezve –, már csak azért sem, mert produkciójuk végig egységesen magas színvonala képezte az este nagyon is pozitív megítélésének alapját. Tiszták, pontosak voltak, egyenes vagy majdnem egyenes hangokkal, hűen engedelmeskedtek Klembala Géza dinamikai utasításainak, ritka élményt nyújtva. A szólózók oda illő hangon, rendkívül virtuózan szólaltatták meg a trillókat, groppókat, melizmatikus díszítéseket, és itt sem volt semmi hiba. Ismét csak: élményszerű volt.

A hangszeresek is végig kitűnően látták el feladatukat, hegedűk, gamba, cselló, csembaló, kisorgona, archiluto, furulyák, cinkek, harsonák szerepeltek a zenekarban, olyan hangzást biztosítva, amelyet szintén csak örömmel lehetett hallgatni. Semmi esetlegesség, természetes könnyedséggel szólalt meg mindegyik hangszercsoport. Klembala Géza pedig, a feszültséget mindvégig fenntartva, általában élénk, vagy, ha kellett, visszafogottabb tempókat vezényelve vitte végig mind az egy és háromnegyed órát, rendkívüli sikert aratva a maga és társai számára a végig figyelmes és értő közönségnél.

A „quasi” régizenei koncertek után, amilyeneket még ma is gyakran hallani – a quasi itt azt jelentené, hogy vagy az autentikusság sérül valahol kicsit vagy nagyon, vagy az előadás színvonala (legalábbis bizonyos részletei) mutatnak olyan hiányosságokat, hogy nem lehet teljesen komolyan venni őket –, most egy nagyszabású, kórusos-zenekaros mű olyan megszólaltatását hallottuk kizárólag magyar előadókkal – és ez külön öröm –, amelyet csak dicsérni lehet. Monteverdi remeke ritkán hangzik fel nálunk – ha igen, legyen ilyen.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1727 • Armand-Louis Couperin, zeneszerző († 1789)
1873 • Enrico Caruso, énekes († 1921)
1940 • Jesús López-Cobos, karmester († 2018)