vissza a cimoldalra
2022-11-29
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Opernglas, avagy operai távcső... (21621)
Társművészetek (2583)
Momus társalgó (6413)
Kedvenc felvételek (740)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63905)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5767)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Kimernya? (4687)
Gaetano Donizetti (1012)
Csajkovszkij, Pjotr Iljics (208)
A díjakról általában (1179)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3307)
Balett-, és Táncművészet (6150)
A nap képe (2349)
Pantheon (3193)
Operett, mint színpadi műfaj (5258)
Momus-játék (6352)
Sass Sylvia (490)
Ilosfalvy Róbert (1008)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5404)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1596)
Zenei események (1027)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (904)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Inkább tankönyv (Almási-Tóth András: Az opera – egy zárt világ)
- zéta -, 2008-11-27 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Almási-Tóth András: Az opera – egy zárt világ ALMÁSI-TÓTH ANDRÁS: Az opera – egy zárt világ
137 oldal
1800 Ft
Typotex

Látszólag hiánycikket dobott piacra a Typotex kiadó, amikor Almási-Tóth András, az operarendező szempontjából készült elemzését kezünkbe adta. Hiszen Huszár Klára 1970-es izgalmas könyve (Operarendezés) és Walter Felsenstein 1979-es olvasmánya (Zenés színház) óta emlékeim szerint nem jelent meg a témát tudományos formában boncolgató kötet magyar nyelven. De akkor miért látszólag? – kérdezhetjük.

Mint Almási-Tóth András a bevezetőben említi, a könyv alapját doktori disszertációja képezte. A diplomamunkák, disszertációk, egyetemi dolgozatok stb. „közös együtthatója”, hogy viszonylag kevés önálló gondolatot tartalmaznak (persze kivételek nyilván akadnak), szerepük inkább a már meglévő, azaz a mások által már bizonyított tudásanyag remélhetően pontos és precíz összegzésére korlátozódik. Almási-Tóth munkájának pontosságával és alaposságával nincs semmi baj. Széleskörű és kellően rétegzett tudásmennyiséget összegez, nyilván az osztályzata jeles is volt. Ahhoz viszont, hogy önálló könyvként tudjam elfogadni, kicsit kevésnek érzem.

Almási-Tóth könyvében számos szerzőtől idéz, átlag minden oldalon találhatunk egy hosszabb-rövidebb idézetet az adott témában Sztanyiszlavszkijtól Brookig, Fodor Gézától Ruszt Józsefig, Barenboimtól Harnoncourtig, Csehovtól Brechtig és még sorolhatnám. Ha összevetnénk az idézetek és a saját szöveg arányát, hát mondjuk 40-60%-ot kapnánk. Számomra gond, hogy ezen idézeteket nem a lábjegyzetben, hanem a szövegbe applikálva találjuk. Így – némi rosszindulattal – úgy tűnik, Almási-Tóth összeszedte a témába vágó legremekebb írásokat, és átvezető szöveggel összerakta őket önálló olvasmánnyá. Tudom, durva megállapítás, de a könyv olvasása közben minduntalan ilyen érzéssel küszködtem.

Azt hiszem, a helyzet inkább csak annyi volt, hogy a szerző, nem tudván elszakadni a tanulmányai során oly nagyon csodált mesterektől, a biztonság kedvéért nem eresztette el kezüket később sem, mondván, így nem sülhet ki rossz dolog belőle. És egy így is van. Almási-Tóth, ha nem is saját szavaival, de biztonsággal kalauzol el bennünket az opera kialakulása körüli színházi hagyományok ködös történetébe, a zenei folyamat színpadi cselekménnyé alakulásának zegzugos ős-sztorijába. Nem elsőre jutottam a megoldásra, hogy könyve így inkább „csak” tankönyv, annak viszont teljesen korrekt. (Későbbi szerzők Almási-Tóthtól nyilván keveset is fognak idézni.)

Vélelmezem, hogy a szerző is szembesülhetett ezzel a problémával, s ezért a kötet második felében néhány önálló megállapításra is jutott. Azonban ezek egy része leírva túlontúl banális, azaz közhelyes. Ilyenek: „Az éneklésben semmi sem lehet homályos, minden hangnak funkciót és értelmet kell nyernie.”(45. oldal) Vagy: „Nehéz hinni egy olyan világban, ahol egy zenekar játszik, a karmester vezényel, és mindenki énekel.”(57.oldal) Máshol: „Nincs mentség: aki a színpadon van, tudnia kell, miért van ott.” (82. oldal)

Más megállapításai egyszerűen vitathatók. Például NádasdyOláh Bohéméletjéről: „...az egész előadás siralmas: hiszen pont a színészekkel való munka nem örökíthető át.” (71. oldal) Nyilván nem látta Kelen Péterrel és Tokody Ilonával. Vagy kicsivel odébb: „A szerep hamar ’kész van’, és elvész az egészséges kíváncsiság.” Vajon akkor hogy értékeljünk egy néhány évtizeden át tündöklő alakítást, például Melis György Falstaffját? Vagy Cherubino kapcsán: „Ezek a szerepek nem véletlenül íródtak nőkre: ezt a furcsa erotikát egy nő tudja igazán képviselni a színpadon...”(93. oldal) Azt hiszem, ez így nagyon sommás, a nadrágszerepek kialakulása ennél jóval bonyolultabb volt, szerintem ezzel Almási-Tóth is tisztában van.

Mindent egybevetve Almási-Tóth könyve tehát nem volt hiánycikk. Nem pótolja a kor (vagy a közelmúlt) vezető rendezőinek operai témájú elméleti munkáit, vagy azok fordításait. De tankönyvnek teljes mértékben megfelel.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Richard Wagner: Az istenek alkonya

18:00 : Budapest
Ötpacsirta Szalon (FSzEK Zenei Gyűjteménye)

Szabó Marcell (zongora), Onczay Zoltán (gordonka), Kanyó Dávid (fuvola), Kővári Eszter Sára (ének)
Az est házigazdája: Madarász Iván zeneszerző


Liszt: 104. Petrarca-szonett, S.161/5
Bartók: Három Csík megyei népdal, BB 45b
Dohnányi: Ruralia Hungarica, Op. 32/a, 32/d
Horváth Márton Levente: Sonata da chiesa
Madarász Iván: Három történet oboára
Bella Máté: A pillangó álma
Balogh Máté: Hét hangya
Madarász Iván: Fú a szél a nádasban

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Lajkó István (zongora)
"A fekete-fehér színei 2022"
Liszt: Zarándokévek, Második év: Itália – 47. Petrarca-szonett, 104. Petrarca-szonett, 123. Petrarca-szonett
Schubert: Három zongoradarab, D. 946
Medtner: Szonáta-ballada, op. 27

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Nagy Réka (gordonka, viola da gamba)
Savaria Barokk Zenekar, vezényel: Németh Pál
C. Ph. E. Bach: A-dúr gordonkaverseny
J. Pfeiffer: A-dúr versenymű viola da gambára
A mai nap
született:
1797 • Gaetano Donizetti, zeneszerző († 1848)
elhunyt:
1643 • Claudio Monteverdi, zeneszerző (sz. 1567)
1924 • Giacomo Puccini, zeneszerző (sz. 1858)
1957 • Erich Wolfgang Korngold, zeneszerző (sz. 1897)