Bináris lenyomatok (Kurtág: 80)
KURTÁG: 80
GYÖRGY KURTÁG: ...concertante..., Op.42
GYÖRGY KURTÁG – GYÖRGY KURTÁG JR.: Zwiegespräch
GYÖRGY KURTÁG: Hipartita, Op.43
Excerpts from Játékok and Transcriptions
Márta and György Kurtág – piano
György Kurtág jr. – synthesizer
Keller Quartet
Hiromi Kikuchi – violin
Ken Hakii – viola
Hungarian National Philharmonic Orchestra / Zoltán Kocsis
BMC
BMC CD 129
Ha mintegy két év távlatából nagy koncertélményekre emlékszem, akkor mi többletre számíthatok egy hangfelvételtől? Menthető-e bináris kódba az esemény aurája?
Visszaadhat-e valamit az ezüstkorong abból a zene hatáskörén is túlmutató katarzisból, amit annakidején A csüggedés és keserűség dalai monumentalitása, vagy a Gottes Zeit ist die allerbeste Zeit misztikus világossága jelenthetett az ott lévőknek?
Igen nehezen szántam rá magam, sokáig csak kerülgettem ezt a lemezt. Féltem attól, hogy esetleg elbizonytalaníthatja, megkérdőjelezheti emlékeimet, ha tökéletlen tükörből pillantok rájuk vissza.
A habozás kivételesen hasznosnak bizonyult, mert a két korong hiába tartalmaz olyan hangversenyeken készült felvételeket, melyeken (legalábbis egy részükön) ott lehettem, a két dolog mégsem keveredik. Kellett ennyi idő, hogy átlássam: más, mégpedig nagyon-nagyon más dolog a koncert és a lemez.
A koncertélményt a számítógépem lejátszójáról, fülhallgatón keresztül várni teljesen reménytelen. Viszont elkezdek hallani valami mást.
Jól emlékszem, hogy élőben nem boldogultam maradéktalanul a Concertante nehezen áttekinthető, sűrű hangtömegeivel, akusztikai történéseivel. A felvétel készítésénél viszont érzékenyebb – és főleg több – eszközt használhattak, mint az én két, egyébként is olyan-amilyen fülem. A sok mikrofonnal operáló komolyzenei felvételeket szokás lebecsülni, mert nem olyan jó a „terük”, de most kifejezetten jól jön a plaszticitás. Követhetőbbek a szólamok, jobban tudok figyelni a részletekre. Működik, mint egy akusztikus nagyító.
Azt hiszem, ha valaki meg akarja ismerni a Concertantét, nem hagyhatja ki ezt a fázist. A CD-n hallható darabok közül valószínűleg ez a mű a legösszetettebb – és alighanem a legnehezebb is –, itthon mégis komoly és mély zenei élményt jelentett számomra.
A Zwiegespräch csak annyiban más eset, hogy azt eleve hangfelvételre komponálta az idősb és ifjabb Kurtág. A Concertante esetében a lemezhallgatás kiegészít és pótol, átláthatóbbá (áthallhatóbbá?) tesz, de ennek a szintetizátorra és vonósnégyesre komponált műnek alighanem ez az igazi és végleges, legmeggyőzőbb formája. (Ráadásul a darab nagyon szép is!)
A bakelitnek két oldala volt, könnyen szellemeskedtünk, amikor ezt a kétoldalúságot a műsorra átvitt értelemben is el lehetett mondani. Ebben a Kurtág-albumban két CD van, így ezeket lehet összevetni, hasonlóságokat – és komoly eltéréseket – keresve.
A második CD ugyanis szólóhangszeres felvételeket tartalmaz, és az ezekhez nélkülözhetetlen szuggesztivitás sajnos kevésbé jön át a berendezéseken.
A Hipartita tanulmányozható, sőt nagy csend és kifogástalan készülékek esetén élvezhető is ebben a formában, de az élő előadás szokásos gesztusai, a kottatartók körében végighaladó Hiromi Kikuchi lépései, mozdulatai a mű részévé váltak – és így kissé hiányoznak.
A fátyolos hangú, kis gyakorló pianínó hangja pedig egészen más történet.
Részletek a Játékokból és átiratok a Kurtág házaspár előadásában. Pontosak, ihletettek és nagyon szépek, de ami a koncerten intimitás, az a hangszóróból hiányérzet. Talán éppen a visszafogott, kissé zörejes, fátyolos hang okozta az egészen döbbenetes és mennyei pillanatokat – koncerten. Ezt a felvétel felidézi, emlékeztet rá, de nem hiszem, hogy önmaga létre tudja hozni.
Mindezzel együtt egy egészen különleges, jubileumi kiadványt sikerült létrehozni. Érdemes szó szerint idézni azt, amit a kiadvány művészeti vezetője és zenei rendezője, ifj. Kurtág György írt a mellékletben:
„Célunk a koncertfelvétel CD-adaptációjánál nem az volt, hogy azt hitessük el a hallgatóval, jelen van a koncerten, hanem az, hogy valamilyen módon a hanggal közvetítsük azt is, amit nem lát, mivel Kurtág zenéjében a gesztus rendkívül fontos. Nála, ha nem látjuk a zenészt, megváltozik minden, a hangok aránya sem ugyanaz. Ezért azt próbáltuk megtalálni, hogyan lehet hanggal pótolni, illetve hangra lefordítani a hiányzó látványt, mégpedig úgy, hogy ezzel új dramaturgia, új élmény is szülessen...”
A fontos körülmények felismerése és belátása, továbbá a körültekintő gondossággal párosuló művészi érzék hoz létre ilyen hangfelvételeket. Ha a lehetetlen nem is sikerült, az azért elmondható: ez egy fajsúlyos, komoly, és jelentős zeneszerző fajsúlyos, komoly és jelentős hanglemeze.