vissza a cimoldalra
2021-09-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (2457)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5115)
Kedvenc művek (144)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62716)
Kedvenc előadók (2871)
Momus társalgó (6360)
Milyen zenét hallgatsz most? (25095)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2378)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc felvételek (150)

Olvasói levelek (11804)
A csapos közbeszól (98)

Társművészetek (2457)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5115)
Franz Schmidt (4012)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2280)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3089)
Erkel Színház (10907)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4892)
Simándy József - az örök tenor (695)
Marton Éva (838)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5242)
Lehár Ferenc (773)
Balett-, és Táncművészet (6122)
Pantheon (2951)
Lisztről emelkedetten (1147)
A MET felvételei (1599)
Egyházi zene (233)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Képből zene (Haswell & Hecker: Blackest Ever Black)
Kerékgyártó György, 2007-07-31 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Haswell & Hecker: Blackest Ever Black Haswell & Hecker
Blackest Ever Black (Electroacoustic UPIC Recordings)

Russel Haswell, Florian Hecker

Warner
2564 64321-2

1953-ban egy zeneszerzéssel is foglalkozó mérnökember, Iannis Xenakis nagyon különleges szerkezeten kezdett el dolgozni: a terve az volt, hogy az általa létrehozandó gép képes legyen a betáplált grafikai elemekhez zenei hangokat rendelni. Sok év kísérletezés után, 1977-ben el is készült a UPIC névre keresztelt rendszerrel, amely gyakorlatilag immár arra volt képes, hogy a vizuális információt zenévé alakítsa. Vagyis a komponálásnak egy különös módja jött létre: a művész grafikai felületeket hozott létre annak érdekében, hogy azok hangként szólaljanak meg.

A nyolcvanas évek szereplései után szünet következett, de 1991-ben újabb fordulat állt be a UPIC történetében: a technika fejlődésével lehetővé vált, hogy az analóg rendszert digitalizálják, majd személyi számítógépeken is könnyen elérhetővé és kezelhetővé vált. Ráadásul a rendszer felfejlődött, egyre bonyolultabb grafikai elemeket lett képes átalakítani.

Így aztán megnyílt az út az experimentális hajlamú zenerajongók előtt. Közéjük tartozott Russel Haswell és Florian Hecker, akik 2004-től kísérleteztek a UPIC digitális változatának 1.1-es verziójával. Próbálkozásaik eredménye az az öt tételes, két csatornán rögzített felvétel, amelynek a Blackest Ever Black címet adták.

Szándékaik szerint korlenyomatot szerettek volna készíteni, ezért első körben olyan képeket tápláltak a gépbe, amelyek szerintük jellemzően festik le a nyugati kultúra idiotizmusát és szörnyűségeit: erotikus képeket, francia desszerteket ábrázoló felvételeket (amelyeket ők egyszerűen „ételpornográfiának” tekintenek), földrajzi és mikroszkopikus képeket, a Madridban felrobbantott vonatot és egy nukleáris felhőt. A második körben pedig saját, konceptualista felfogású grafikáikat adagolták a UPIC-ba. Eztán már csak várni kellett a hatást.

Egy barátom egyszer világosan elmagyarázta, az elektroakusztikus és a digitális zene rajongói nem csupán azt élvezik, hogy milyen szép dallamok szólalnak meg egy adott instrumentumon, ők kifejezetten a kikevert hangokért, hangszínekért vannak oda. Ez, persze, még nem volna újdonság, hiszen a gitárok esetében is tudjuk, Knopfler játékában az a jó, hogy semmilyen effektet nem használ, míg Hendrixében az, hogy a végletekig torzítja a gitárhangot. Az analóg szintetizátorok, Moogok, Thereminek és más efféle szerkezetek kedvelői azonban szerelmesek magukba az elektronikus zajokba és zörejekbe. Ezért arathattak akkora sikert a hetvenes-nyolcvanas években a Kraftwerk azon felvételei is, amelyekben perceken keresztül csak egy oszcilloszkóp, egy ide-oda tekergetett rádió vagy egy Morse-távíró hanga szól.

Nos, Haswell és Hecker lemezét elsősorban nekik ajánlom. Ha a tradicionálisabb zenei műfajok emlőin nevelkedettek közül valaki mégis szeretné meghallgatni, javaslom, vagy a családot küldje el otthonról, vagy gondoskodjék arról, hogy a műélvezet ideje alatt kés, balta, húsklopfoló ne akadjon senki kezébe: könnyen Kék Fény lehet a vége. A Blackest Ever Black ugyanis nagyjából úgy szól, mint amikor a nyolcvanas években az ember azt a Polimer 60-ast, amire a Commodore 64-re írt Bombázd le Moszkvát! című játékot másolta, véletlenül a kétkazettással próbálná lejátszani. Jó, breakelni talán lehetne rá, de ennyi. Mindent egybevéve valószínűleg nem ez a lemez lesz az, amiről a legtöbbet kérnek majd a rádiós kívánságműsorokban.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Erkel Színház

Ádám Zsuzsanna, Rost Andrea, Létay Kiss Gabriella, Miksch Adrienn, Váradi Zita, Bátori Éva, Szabóki Tünde, Kriszta Kinga, Szemere Zita, Bakonyi Anikó, Sáfár Orsolya, Rőser Orsolya Hajnalka, Lukács Gyöngyi, Farkasréti Mária, Boross Csilla, Kolonits Klára - ének
Doman Katalin, Hidegkuti Pálma, Jean Klára - zongora

Térj vissza győztesen!
A mai nap
történt:
1809 • Megnyílt a Royal Opera House Londonban
született:
1587 • Francesca Caccini, zeneszerző († kb. 1640)
1916 • Simándy József, énekes († 1997)
1971 • Anna Netrebko, énekes
elhunyt:
2008 • Maurizio Kagel, zeneszerző (sz. 1931)