Bejelentkezés Regisztráció

Jazz

Swing again and ever (A Papajazz lemeze)

2007-06-06 06:38:00 Flór Gábor

\"Papajazz Papajazz
Korb Attila - klarinét, pozan, ének
Kovács Péter - tuba
Marsall László - klarinét, szaxofon
Sidoo Attila - gitár

Vendégek:
Fekete Jenő - ének, gitár
Bényei Tibor - tuba
Mazura János - tuba
Szabó Antal - tuba

Papajazz 001

Újabb színfolttal gazdagodott a hazai tradicionális jazz palettája: megalakult a Papajazz zenekar, és meg is jelent első lemezük (természetesen magánkiadásban, mert még mindig nincs itthon egy olyan kiadó, aki tőkével és háttérrel felvállalva kiadna ilyen zenét is, mert még mindig ott tartunk, hogy mindenki okosabb mindenkinél, és kiváló zenészek inkább önellátóvá kezdenek válni, minthogy visszautasításokért kilincseljenek, ami azért nonszensz, no de mindegy, nem innen fogjuk megváltoztatni a világot, majd a világ úgyis megváltoztatja önmagát).

A zenekar felállása már nem annyira tradicionális, hiszen nem mondhatni, hogy a világon rengeteg tuba-pozan-szaxofon-gitár felosztású együttes létezik. Persze a tuba használata bőgő helyett az emberben rögtön elindít egyféle képet a zenekar világáról, amit a lemez első két száma, a Shine On Your Shoes és a Sweet Georgia Brown be is igazol, nyugodtan hátradőlünk a karosszékünkben, hogy itt van a jó kis harmincas évek feeling, \"swing again and ever\", jó is az - de csak azért, hogy rögtön harmadikként fölcsendüljön a Desafinado, ami sem korban, sem hangulatban, sem hangszerelésben nem illik a repertoárba, viszont jó (miért is ne lenne az).

De aztán elmúlik a latin hangulat, és tovább sodor a szving, ahogyan az kell. És ez nem is baj, hiszen azt is igazán jól játssza a banda, nem mintha persze latint nem játszana jól, csak nem értem, ebben az esetben minek. Mind hangulatban, mind hangszerelésben kilógnak a latin darabok. Mert nem hagyták egyedül árválkodni a Desafinadót, egy másik kitűnő, viszont igen lerágott csontot kapott párként, a Corcovadót, amit szintén nagyon jól játszik a Papajazz, sőt, még jobban is sikerült, mint a másik Jobim (például kifejezetten szép fúvóskórust sikerült bele írni), de ugyanúgy kilóg. Ha a lemez ennyire korszakhű, de mégis mindenképpen meg akarják törni a szvinges lüktetés esetleges monotóniáját, akkor egy bigin vagy bolero sokkal jobban passzolt volna a repertoárba.

Nekem személyes kedvencem a lemezt nyitó Shine On Your Shoes, és az utolsó előtti darab, a Rosetta. Mert bár az összes szám nagyszerű, hiszen a legnagyobb örökzöldek közül hallhatunk bő válogatást (Berlin, Gershwin, Kern, Armstrong szerepel szerzőként többek között), ez a két szám nem annyira ismert, sokat játszott, ám igazi hangulatos szving, olyan zene, amitől mosolyognia kell a hallgatónak, és ha ezt eléri egy zenekar, már érdemes volt lemezt csinálniuk.

A kevés hangszer ellenére a hangszerelés nem hagy űrt a hallgatóságban, a számok tömören, jól szólnak. Az én ízlésemnek kicsit halk a gitár az egész lemezen, de a szólóknál mindenképpen. Nem emelkedik ki eléggé a zenéből. Lehet, hogy ez a hangszínnek köszönhető, lehet, hogy csak az ízlésem más, de nekem jól esett volna, ha nem kell erőltetnem a fülemet azokban a számokban, ahol a gitár fúvós kíséretre szólózik.

Üdítő színfoltja a lemeznek Fekete Jenő vendégszereplése, akit eddig a közönség leginkább mint a tradicionális blues kiváló művelőjét ismerhette meg, de az utóbbi időben egyre inkább kacsingat a jazz felé is (új saját formációja is, melyet Egri Jánossal alakított, valamelyest errefelé irányul). Karakteres, rekedtes, fekete (nomen est omen?) énekeseket idéző hangja New Orleans-i és chicagói jazzkocsmák emlékét idézi föl bennünk még akkor is, ha soha nem jártunk ilyen helyen. A lemez záró darabjában nemcsak énekel, hanem gitározik is (bár sajnos szólólehetőséget nem kapott), persze itt azért annyira nem tagadja meg önmagát, hiszen ez a szám, a Mess Around, igen közel áll az általa mindig is képviselt világhoz.

A borító egy kicsit elkapkodott lett, vagyis a belső meg a hátsó szép, csak az első sajnos egy sokszor eljátszott ötlet újbóli alkalmazása, és így nem túl eredeti. Meg aztán, jó lett volna - ha már többoldalas booklet készült, szép grafikával - egy kis helyet foglalni pár sor szövegnek a zenészekről. Mert azért el tudom képzelni, hogy van, aki nem ismeri mindegyikőjüket. De még én is szívesen olvasok a bookletben pár sor információt akár a bandáról, akár a tagokról, vagy akár a zenéről, vagy vicceket, vagy valamit. Képeket is szívesen nézegetek, de itt a kettő megoldható lett volna együtt, és még pluszköltségbe sem kerül.

Érdekes színfoltja a Papajazz a hazai jazz palettájának, új értelmezést adnak a tradicionális jazz fogalmának, első lemezük pedig egy nagyon jó bemutatkozó album. A sorszáma alapján várhatóan lesz több is, várjuk.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.