vissza a cimoldalra
2021-01-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11567)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (5853)
musical (199)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (104)
Média, zene, ízlés (117)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4928)
Társművészetek (2210)
Lehár Ferenc (740)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (185)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4340)
Kimernya? (3919)
Momus-játék (5985)
A MET felvételei (1351)
TOP 10 - Kedvenc énekesek (293)
Kocsis Zoltán (675)
Kedvenc magyar operaelőadók (1197)
Pantheon (2807)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Három az egyben (Cziffra György felvételei)
Tóth Péter, 2002-10-15 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Cziffra György
LISZT: Esz-dúr zongoraverseny
GRIEG: a-moll zongoraverseny, op.18
GERSHWIN: Rhapsody in Blue

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Lehel György
Magyar Állami Hangversenyzenekar
Vezényel: Rozsnyai Zoltán
Hungaroton Classic
Mono
HCD 32134

Kevés (üzleti szempontból) találóbban szerkesztett lemezt lehetett volna a piacra dobni, mint a most megjelent Cziffra-CD. Liszt Esz-dúrja, Grieg a-mollja és Gershwin Kék rapszódiája külön-külön is kurrens cikk lehetne a 8 éve elhunyt zongoraművész előadásában. Így egybeszerkesztve viszont szinte garantált a siker. Akinek még megvannak otthon az eredeti, 1955-56-ban rögzített lakklemezek, illetve utánnyomásaik, azok azért fogják megvenni, hogy most jobb minőségben hallgathassák. Akiknek nincs, azok pedig pavlovi reflexszel könnyedén azonosítják Cziffrát Liszt Ferenccel, vagy Gershwin zenéjét a dzsesszel, ahonnan már csak egy ugrás a szórakoztató zene, a bárzene, s újra csak Cziffra.

Cziffrát illik egy kissé lenézni, komolytalannak tartani, játékát manírosnak, zongorázását bárzenélésnek beállítani. Eleve gyanús, ha valaki a pályán kívülről érkezik. Gyanús, ha akkor is könnyedén le tud játszani egy Chopin etűdöt, ha nem teszi tűvé a zongorát a hangokért. Ha sikere van a közönségnél. Ha előadásában nem látszik a gyakorlás izzadsága. Egyszóval (zenészberkekben) Cziffrát nem illik különösebben szeretni. Pedig érdemes meghallgatni.

A közel ötvenéves felvételekből egyértelműen kiderül, hogy Cziffra fantasztikus zongorista volt, és, hogy a Lehel György vezette Rádiózenekarnak nem ez lesz a páncélszekrényben őrzött etalon felvétele.
Kiderül továbbá, hogy a tökéletlen technikai minőség csak tovább romlik egy digitális átjátszáskor, s az eredeti lemezen a nagy recsegésben észrevehetetlen montírozási zajok ebben az új közegben még egy avatatlan hallgatót is roppantul idegesítenek.
(Ilyen - hogy csak a két legrémisztőbbet mondjam - az 1. és 2. track közti vágászaj, vagy a még ügyetlenebb, a 2. track, 2'29"-énél hallható vágás, amit ma már egy kezdő forgató sem engedne meg magának.)

Cziffra játékéról nehéz bármi újat is mondani. Briliáns, könnyed, érzelemgazdag, ha kell robusztus, vaskos, temperamentumos. Szó sincs manírokról, pózolásról. Csak a tisztelet van. A szerzők és a művek iránt. És a zongora iránti szeretet.
Ez utóbbi, még ezen a poros felvételen is áthallatszik.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1994 • Róna Viktor, balettművész (sz.1936)
2005 • Victoria de los Ángeles, énekes (sz. 1923)