Bejelentkezés Regisztráció

Dalolj nekem

Dalolj nekem! - CCLVI / XV.

2006-07-08 09:44:00 Kerékgyártó György - Szűcs József
Bevezető Ki kicsoda? Az előző részek tartalma Az előző részek

\"Dalolj Alejandro elitül luxus lakása. Meglepő rend van. Alejandro az ágyán fekszik, mindkét lába gipszben, nyakán nyakmerevítő. Donna Isabella teátrális mozdulatokkal emeli az égre a karját, amikor meg-megáll izgatott le-föl járkálása közben.

    - Tudtam én! Amikor a telefonban titokzatoskodtál, hogy jöjjek át, már sejtettem, hogy valami nagy disznóságon töröd a fejed - kiabál.
    - De anya, baleset ért! - szabadkozik Alejandro.
    - Baleset, persze - méltatlankodik donna Isabella. - Téged mindig baleset ér. Akkor is folyton összetörted magad, amikor az iskolával egyhetes kávészüreten voltatok. Minden átkozott évben!
    - Az véletlen volt!
    - Persze, véletlen! A kubai VIT előtt is csak te kaptál allergiás kiütést, a többiek mind ott voltak.
    - Az a víztől volt - szabódik Alejandro.
    - A víztől - legyint donna Isabella. - Élhetetlen egy alak vagy.

Ebben a pillanatban kivágódik az ajtó, don Diego robog be rajta.
    - Te jó ég! - fordul a feleségéhez, miután alaposan végigmérte a fiát. - Ez rosszabb, mint gondoltam. - Majd Alejandróhoz fordul. - Édes fiam, ez a mi családunkban nem divat. Ha már nyakmerevítőt hordasz, illendő, hogy azt a megfelelő divattervezővel készíttesd el. Azonnal telefonálok is.
    - Nagyon sajnálom az esküvőt - vág közbe Alejandro, mielőtt apja eltűnne.
    - Nos, igen - fordul vissza elgondolkodva az Aranzabal-ház feje. - A mi családunkban az sem divat, hogy a balszerencse kifogjon rajtunk. Kapsz néhány hetet, hogy összeszedd magad, aztán irány a templom!

    - (Reklám, valamint gyászszünet, amiért egyetlen dél-amerikai csapat sem jutott be a FIFA Labdarúgó Világbajnokság döntőjébe) -

Esteban Fuentes luxusul elit irodája a Teatro Palazzóban. Az igazgató egy nagy pohár mentakoktélt dönt magába, Dolores Gutiérrez jegyzetfüzettel a kezében, a szoba közepén állva lesi a szavait.
    - Rég voltunk ekkora slamasztikában - közli Fuentes a homlokát törölgetve. - Ez nagyobb baj, mint amikor három éve a hadügyminiszter be akarta nyomni ide az unokaöccse operáját, amit a Vad angyalból csinált.*
    - Alejandro csak rövid ideig lesz beteg - jegyzi meg Dolores.- Egy törés legfeljebb hat hét, ha nincs komplikáció.
    - Hat hét! Addigra vége a nyári szezonnak - szögezi le Fuentes. - 1972-ben, amikor az apám volt még itt az igazgató, gerillák foglalták el Santo Quasimodót, és operát akartak íratni Ernesto Guevara fiatalkori naplójából. Na, az volt ekkora baj. Ott ültem, abban a székben, amikor az apámat megkötözték. És még én könyörögtem neki reggel, hogy hozzon el a dolgozóba.
    - De nem lett baja, igaz? - kerekedik el Dolores szeme.
    - Hol volt maga történelemóra helyett? - kérdi fásultan az igazgató. - Persze, hogy nem lett. Mire levitték az apámat a vesztőhelyre, a kormánypártiak visszafoglalták a várost, és gerillákat tarkón lőtték a főtéren. Mi pedig bemutattuk a Fidelt. Akarom mondani: a Fideliót.

    - Az ifjú Francisco Ferrer tökéletes volna Alejandro helyett - jegyzi meg Dolores. - Tudja a szerepet, és ígéretes tehetség.
    - Arról szó sem lehet - közli Fuentes. - Ferrer bevándorló. Minden bevándorló hamisan intonál. Ráadásul gutturális a h-juk, az affrikátákat képtelenek rendesen képezni. A tetejébe Ferrernél furcsán hangzanak az alveolárisan képzett laterális konszonánsok, nem is beszélve a labiodentális spiránsairól. Ehhhh! Hívja fel az ügynökségeket! De gyorsan!
    - Talán mégis jobban járnánk az ifjú Ferrerrel…
    - Amit mondtam, megmondtam - zárja le a beszélgetést az igazgató. - Találjon ki valamit!
    - Ha minden kötél szakad - mondja Dolores -, legfeljebb statikus rendezésben állítjuk be Alejandrót.

    - (Reklám) -

Alejandro elitül luxus és szokatlanul rendezett szobája. A szülői látogatás zord fellegei elvonultak, Alejandro gipszelt lábbal, nyakmerevítővel a Johnny B. Goodra léggitározik a szoba közepén. Közben bele-beleszív egy cigarettába, és kortyol a hifi tetejére állított sörösdobozból.
    Megcsörren a mobiltelefon. Beatriz Valente szól bele.
    - Alejandro, nem jöttél próbára - suttogja aggódó hangon. - Csak nincs valami baj?
    - Az égvilágon semmi - pöffent egyet Alejandro a cigarettafüstből. - Istennek hála, gipszben fekszem.
    - Mi ez a zene? - kérdi Beatritz furcsállva.
    - Egy kortárs darab - közli Alejandro. - Figyelj, Beatriz, látni akarlak. Izé, jót tenne nekem… Gyere ide hamar! Mondd azt, hogy korrepetálsz, vagy nálam maradt a zongorakivonat, vagy a zongorahangoló kulcs. Vagy mit tudom én!
    - Rendben - mondja Beatriz habozás nélkül.
    - És, kérlek, hozd magaddal a Vasterasi Igricek \'87 antológiát is! - leheli a fiú. - Várlak!

Vége a CCLVI / XV. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)


  * A szerzők ezúton köszönik meg, hogy ebből nem lett semmi.




A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.