vissza a cimoldalra
2022-11-28
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Momus társalgó (6413)
Opernglas, avagy operai távcső... (21610)
Kedvenc felvételek (740)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63905)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5767)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
Társművészetek (2582)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Kimernya? (4679)
A díjakról általában (1173)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3306)
Ilosfalvy Róbert (1008)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5404)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1596)
Pantheon (3192)
Operett, mint színpadi műfaj (5257)
Balett-, és Táncművészet (6148)
Momus-játék (6349)
Zenei események (1027)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (904)
Rost Andrea (2134)
Kolonits Klára (1237)
Lehár Ferenc (817)
MET-es operaelőadások moziban (631)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Romantikus könnyűzene északról (Ramsöe: Rézfúvós kvartettek)
BaCi, 2006-06-23 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Ramsöe: Rézfúvós kvartettek WILHELM RAMSÖE:
I. kvartett, Op.20
II. kvartett, Op.29
IV. kvartett, Op.37
V. kvartett, Op.38

Ewald Rézfúvós Kvintett
(Bakó Levente, Tarkó Tamás - trombita, Kovalcsik András - kürt, Kelemen Lajos - harsona, Kelemen Tamás - tuba)

Hungaroton
HCD 32351

Már megszokhattuk, hogy a Hungaroton kiadványai mindig valami zenei ritkasággal ismertetik meg a hallgatókat. Bár manapság a réz hangszerek egyre népszerűbbek, a romantika idejében írt alkotásokat csak ritkán hallhatjuk. Az ok teljesen egyértelmű. Sokkal jobb zenéket is írtak a XIX. században, mint a korból származó rézfúvós muzsika. Az igazán zseniális szerzők (Liszt, Brahms, Mendelssohn) nyilván a nagy múltú hangszereket és az emberi hangot részesítették előnyben, mivel ezek mögött már több évszázad hangszertechnikai tapasztalata rejlett. Õk pedig nem kísérletezni akartak, hanem visszahallani, amit leírtak.

Ne feledjük azonban, hogy ha nem akadt volna pár zeneszerző a romantika idején, aki az akkor fejlődésnek induló réz hangszerek felé fordítja figyelmét, akkor biztos alapok híján a XX. század terjedelmes irodalma sem születhetett volna meg. Kétségtelen, hogy Bozza, Larson, Hidas művei koruknak sokkal jobb alkotásai, mint az elődöké. De kellett hozzá az a százévnyi kísérletezés, a XIX század rezes oldalhajtásai.

A hallgatóság azonban általában kimarad a zenetörténet "előzményeiből" és "oldalhajtásaiból". Õket már csak a műfaj, hangszer, a korszak legjobbjai érdeklik. A kismesterek alkotásaihoz rendszerint már elég sok magyarázatot kell fűzni, mert az élvezetes zenehallgatást nem maga a zene adja, hanem annak kapcsolódási pontjai a jelentős zenetörténeti alkotásokhoz.

Éppen ezért nem győzöm felemlegetni Gyenge Enikő nevét. Szerintem a Hungaroton kiadványait már csak az ő ismertetőiért is érdemes kézbe venni. Fülszövegei után már sok olyan CD-t meghallgattam, amely pusztán a borító alapján máig a polcomon porosodna. Az ember gondolkozni kezd, rájön, hogy a nagyoknak milyen előzményei voltak, megérthet egy-két dolgot a zenetörténet összefüggéseiből.

Õszintén szólva Wilhelm Ramsöe neve nem volt túl ismerős számomra. Nem akarom elvenni a booklet írójának kenyerét, ezért csak egy-két érdekességet említenék meg abból a temérdek információból, mellyel segíti a lemezen hallható muzsika értelmezését.

Jean Francois-Victor Bellon révén már szóltunk a promenádkoncertekről és a szabadtéri zenei pavilonok szórakoztató hangulatáról. Ez akkoriban nemcsak a franciáknál volt divat. Az északiak (dánok, norvégok) éppen úgy vágytak a kikapcsolódásra, mint délebbi embertársaik. Ramsöe pedig nem az a fajta zeneszerző volt, aki egész életében egy kis garzonszobában agyal magvas zenei gondolatok fölött. Valószínűleg tisztában volt nem egészen zseniális szerzői képességeivel, s így megpróbált új, számára megfelelő utakat keresni az érvényesüléshez.

Élt, utazott, körülnézett, vállalkozott. Így került kapcsolatba a promenádkoncertek világával, aztán később a cári Oroszország egyik jellegzetes műfajával. Az 1700-as évek közepétől ugyanis keleti szláv szomszédaink egy új divatnak kezdtek hódolni. A 30-35 tagú kürtegyüttesek úgy tudtak frenetikus hangzással szolgálni, hogy az egyes embereknek nem kellett túl mély hangszerismerettel rendelkezniük. Minden játékosnak csupán pár hangot kellett megszólaltatnia, a különféleképpen hangolt natúrkürtök még így is több mint 4 oktáv hangterjedelmet eredményeztek.

Ezek voltak a hagyományos zene mellett jelenlévő könnyedebb, újabb hangzások, melyekkel Ramsöe találkozott. De zenéjének hallgatásakor ne felejtsük el azt sem, hogy Ramsöe, Bellonhoz hasonlóan, hegedűs volt. Ennek megfelelően a vonósnégyes műfaja erősen rányomta bélyegét az itt hallható kvartettekre. Zenéje mégis más, mint francia kortársáé. Ramsöe jobban el tudott szakadni a vonókezelés adta lehetőségektől. Zenéje inkább a fúvósoknak jobban megfelelő, nagy ívű dallamokra épül, nem kínozza a játékosokat a különféle vonásnemek rezes hangszerre való átültetésével.

Az Ewald Kvintett pedig hozza szokásos profi formáját. Bár mindegyikük ragyogó mestere hangszerének, mégis teljes az egység a csapatban. Ennek köszönhetően születik meg az a kissé misztikus hangzás, ami engem a rézegyütteseknél olyannyira meg tud fogni. Nem két magamutogató trombitást hallunk egy nehézkes tubával és egy töltelék kürttel, vagy harsonával, hanem négy összecsengő, egymástól csak árnyalatokban eltérő hangszínt.
Egységesek a hangindítások is, ami a fúvókák különböző méreteit tekintve nem kis teljesítmény! Előadásuknak egyik legnagyobb értéke, hogy nem akarnak többet kihozni a zenéből, mint ami benne van. A kortárs irodalomban lehetőség nyílik arra, hogy az ember a különleges effektek profi alkalmazásával színesítse játékát. Mivel a CD-n megszólaló zenében még erősen uralkodnak a vonós- és fafúvószene hagyományai, az előadónak rendelkeznie kell a romantika finomabb eszköztárával is.
Ez az öt fiatalember ezt is tudja.
Gratulálunk a szép játékhoz, és várjuk a további felvételeket!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Banda Ádám (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Prunyi Ilona (zongora)
Mozart: 26. (B-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 378
Dohnányi: cisz-moll hegedű-zongora szonáta, op. 21
Boëllmann: G-dúr zongoratrió, op. 19

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Óbudai Kamarakórus
vezényel: Erdős Ákos
zongorán közreműködik: Király Miklós
"Az Óbudai Kamarakórus 36. éves jubileumi hangversenye"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kriszta Kinga (szoprán), Vörös Szilvia (mezzoszoprán), Vigh Andrea (hárfa)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: Kovács János
Ravel: Pavane egy infánsnő halálára
Debussy: Két tánc
Saint-Saëns: Koncertdarab hárfára és zenekarra, op. 154
Debussy: La Damoiselle élue (A kiválasztott hölgy)
Ravel: La valse
A mai nap
született:
1632 • Jean-Baptiste Lully (Giovanni Battista Lulli), zeneszerző († 1687)
1829 • Anton Grigorjevics Rubinstein, zongorista, zeneszerző, karmester († 1894)