A végtelentől a mindenségig (Beethoven-vonósnégyesek / Endellion Quartet)

BEETHOVEN: String Quartet Op.18 No.3 & Op.132
Endellion Quartet
Warner
2564 62196-2

Már egy hete hallgatom az Op.132-es vonósnégyes harmadik tételét.

Sokáig azt hittem, hogy Mahler utolsó befejezett szimfóniája, a Kilencedik egyedüli, kivételezett teremtménye a csodának, amit mi mindannyian Zenének hívunk. Igen, azt gondoltam, hogy Mahlernek sikerült egyedül üzennie a túlvilágról, úgy mutatni be a Halált, ahogy még senkinek sem sikerült. Lágynak, elomlónak, határtalannak. Halála előtt alig több, mint egy évvel ilyennek érezte.

De most egyre csak Beethoven Tizenötödikjét hallgatom, annak is a harmadik tételét.

A Mesterről köztudott, hogy az utolsó három évében már csak kvartetteket komponált. Egyiket a másik után, szám szerint ötöt. Úgy látszik, sok éve teljes süketségben, visszavonultságban ebben a műfajban találta meg a végső esszenciát. 1825 tavaszán fogott az a-moll vonósnégyeshez.

Már jócskán benne járt a műben, amikor súlyosan megbetegedett. Mikor felépült, Badenbe utazott, ott folytatta a megkezdett darabot. Egy új lassú tételt illesztett a közepébe és címet is adott neki: \"A lábadozó hálaéneke az istenséghez, líd moduszban\". Éppoly lágyat, elomlót és határtalant, mint Mahler. Talán mondani sem kell, alig volt több ideje hátra, mint egy éve.

A harmadik tétel az Endellion Quartet előadásában különösen megrázó, bár ez a szó itt és most nem azt jelenti, amit korábban. A semmiből indul, talán a végtelenből, mert megállt az idő, a metrum is kikattanhatott tengelyéből. Árva, egyenes üveghangok szólnak (molto adagio), pontosan úgy, mint Mahlernél. Amint nagy sokára akkordokká állnak össze, már inkább középkort idéző reneszánsz fúvósötösre emlékeztetnek, érthetetlen átalakulással. A metrum - mondom - szinte érzékelhetetlen. Sejthettünk már valamit a Missa Solemnis Benedictus tételében is ebből, de nem ennyit. Beethoven nagyon közel járhatott az \"istenséghez\".

A tétel középső szakasza váratlan lendületet vesz: \"Új erőt érezve\". 3/8-os lüktetés ragadja meg a hallgatót - mi más ez, ha nem a megélénkülő véráram? Persze, a Hatodik szimfónia természeti képe a pataknál, de mégis, mennyire másabb ez így! Majd ismét visszavált: \"Bensőséges érzéssel\". Ismét az élettelen, vagy még inkább életen túli világ csöndes merengése. Átölel és magunkra hagy.

Azt hiszem, még napokig nem fogok szabadulni ettől a harmadik tételtől.

Hibátlanul kidolgozott felvétel. Aki teheti, vegye meg!