vissza a cimoldalra
2022-08-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2403)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5618)
Opernglas, avagy operai távcső... (21476)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63566)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7708)
Társművészetek (2569)
Momus társalgó (6402)
Kedvenc felvételek (684)
Haladjunk tovább... (237)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Kedvenc előadók (2930)
Digitális kerekasztal (128)
Milyen zenét hallgatsz most? (25110)

Olvasói levelek (11891)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
film és zene (213)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5210)
Edita Gruberova (3174)
Pantheon (3121)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (902)
Ilosfalvy Róbert (1003)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (318)
Verdi-felvételek (634)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (115)
Miklósa Erika (1273)
Rost Andrea (2126)
Operett, mint színpadi műfaj (5197)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3261)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5389)
Radnai György művészete (67)
Callas (476)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Szent Benedek eltűnésének napja
- kegy -, 2005-11-18 [ Elfeledett Zeneünnepek ]
nyomtatóbarát változat

images/aberrata/zeneunnep/ez_004.jpg Akik csak egy kicsit is foglalkoztak már a szerzetesség, vagy konkrétabban a bencés rend történetével, tudják, hogy Szent Benedek számára megpróbáltatásokkal teli út vezetett a montecassinói kolostoralapításig. Ismeretes az is, hogy a szigorú aszketikus remeteséggel kezdődő és a zárt monasztikus közösségek felé teljesedő mozgalom Benedek korára, az V-VI. század fordulójára kifulladt. A szerzetesek, bizony, sokhelyütt elkényelmesedtek, és ez volt a baj.

A gazdag családból származó Benedek már fiatalon a vallásos élet, a teológia iránt vonzódott. Hamarosan el is hagyta a családi házat, Rómában megkezdte tanulmányait, de a szent város bűneit látván inkább kivonult a zöldbe, Effide városába. Azonban itt sem talált nyugodalmat: egy csoda miatt szentként kezdték tisztelni, ezért íziben az Anio folyó völgyébe menekült, hogy ott egy barlangban éljen magányos életet.

Aszketikus magánya olyan szimpátiát ébresztett a vicovarói sziklakolostor szerzeteseiben, hogy meghívták apátjuknak. És ebből lett a tragédia. Benedek ugyanis magától értetődőnek tekintette, hogy a derék szerzetesek azért hívták meg, mert olyan életet szeretnének élni, mint ő. Pedig erről szó sem volt. A sziklakolostorban bevezetett vasszigor felbőszítette az ott élőket, és megpróbálták megmérgezni Benedeket. Az áldáskor azonban a keresztvetésre széttörött a méregpohár. Benedek nem halt meg, de úgy látta, jobb lesz távozni.

Max Ritter könyve szerint - és erről a korábbi életrajzírók soha nem beszéltek - Benedek távozása teremtette meg a kora középkor egyik legnépszerűbb zenés ünnepi ceremóniáját. A vicovarói szerzetesek annyira megkönnyebbültek Benedek távozásakor, hogy egészen elfeledkeztek önnön mivoltukról. Mérhetetlen mennyiségű bort hozattak a városból, és három napos dínomdánommal ünnepelték megmenekülésüket.

Az ünneplés nem egyszerű iszogatásból állott. Az egyik testvér javaslatára közös zenéléssel is sokasították az örömöket. "Semlegesebb", vagyis nem húsvéti és nem karácsonyi alleluja-témákra kezdtek el szabad variációkat készíteni, ami roppant sikert aratott e belső körökben.

A háromnapos ünnep után a szerzetesek visszatértek rendes életükhöz, de minden évfordulón újra megtartották ezt a zenei szempontból is érdekes ceremóniát. Az alleluja-variációkat egy idő után lejegyezték, az ünnep híre pedig terjedni kezdett más kolostorokban is. Alig két évtizeddel Szent Benedek vicovarói távozása után már a keresztény világ jelentős részének szerzetesi közösségei megtartották az ünnepet.

E szép szokás a clunyi reform kiteljesedésével, egészen pontosan 1073-ban foszlott semmivé: ugyanis egy Hildebrand nevű toszkánai bencés szerzetest ekkor választottak pápává VII. Gergely néven. A szerzetesi közösségek jobbnak látták hallgatni. Az ünnepről és a témavariációkról szóló néhány feljegyzés csak nemrégiben került elő.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Ötpacsirta Szalon (FSzEK Zenei Gyűjteménye)

A klasszikus ének új generációja: tanítványok, tehetségek, jelen és jövő csillagai
Prof. Laki Krisztina ének mesterkurzusának záró koncertje
Műsoron áriák és dalok klasszikus remekművekből.
Kísér Mezei Pál zongoraművész.

20:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

"Tenorissimo" - ünnepi operagála Fabio Sartorival és magyar énekesnőkkel
18:00 : Tokaj
Kulturális és Konferencia Központ, Zsinagóga

"Zempléni Fesztivál"
A XIV. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivál kórusai

19:00 : Fertőd
Esterházy Kastély

Keller Quartet:
Keller András, Környei Zsófia, Homoky Gábor, Fenyő László
Haydn: d-moll „Quinten” vonósnégyes Op. 76 No. 2
Dvořák: F -dúr „Amerikai” vonósnégyes Op. 96 No. 12
Haydn: D-dúr vonósnégyes Op. 76 No. 5

20:00 : Sárospatak
A Művelődés Háza és Könyvtára

Keszei Bori, Fodor Beatrix, Megyesi Schwartz Lúcia (ének)
Pokorny Lia (próza)
Budafoki Dohnányi Zenekar kamaraegyüttese: Lajhó Barbara, Nagy Szilvia, Nádasdi Szilvia (hegedű), Kusz Viktória (brácsa), Szabó Anna (gordonka)
"Zempléni Fesztivál"
Női sors Európában - asszonyok az operákban
Gounod: Júlia cavatina (Rómeó és Júlia)
Mozart: Barbarina ária (Figaro házassága)
Mozart: Grófné és Susanna duett (Figaro házassága)
Rossini: Isabella áriája (Olasz nő Algírban)
Puccini: Lauretta ária (Gianni Schicchi)
Puccini: Mimi ária (Bohémélet)
Bizet: Carmen ária (Carmen)
Offenbach: Barkarola (Hoffmann meséi)
Kacsóh: Iluska dala (János vitéz)
Erkel: Melinda Tiszapart-ária (Bánk bán)
Bernstein: Ludwig ária (Candide)
Lehár: Vilja dal (A Víg özvegy)
A mai nap
született:
1881 • George Enescu, zeneszerző († 1955)
1965 • Johan Botha, operaénekes († 2016)
elhunyt:
1975 • Vujicsics Tihamér, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1929)