vissza a cimoldalra
2022-08-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5616)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2401)
Opernglas, avagy operai távcső... (21476)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63566)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7708)
Társművészetek (2569)
Momus társalgó (6402)
Kedvenc felvételek (684)
Haladjunk tovább... (237)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Kedvenc előadók (2930)
Digitális kerekasztal (128)
Milyen zenét hallgatsz most? (25110)

Olvasói levelek (11891)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
film és zene (213)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5210)
Edita Gruberova (3174)
Pantheon (3121)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (902)
Ilosfalvy Róbert (1003)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (318)
Verdi-felvételek (634)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (115)
Miklósa Erika (1273)
Rost Andrea (2126)
Operett, mint színpadi műfaj (5197)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3261)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5389)
Radnai György művészete (67)
Callas (476)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Chopin és az avignoni g-moll
-kegy-, 2005-11-04 [ Elfeledett Zeneünnepek ]
nyomtatóbarát változat

Chopin és az avignoni g-moll A romantika kora, bizony, zsákszámra ontja a zenei legendákat és a karizmatikus egyéniségű szerzőket, akiknek munkássága és élete (ha egyáltalán a kettő szétválasztható) egyaránt alkalmat ad némi "pletykálkodásra". A leghíresebb ilyen személyiségek között találjuk Chopint is.

A kiváló szerző és virtuóz előadó harmincas éveiben már a szó szoros értelmében akkora sztár volt, hogy Kozsó elsírja magát, ha rágondol. A szalonok és hangversenytermek két kézzel kaptak utána, kész pechje szegénynek, hogy akkoriban még nem léteztek lemezcégek és szerzői jogvédő hivatalok.

Max Ritter kutatásai szerint 1845 júniusában Chopin Limoge-ban adott hangversenyt, amelynek végén egy elegáns, szimpatikus fiatalember lépett oda hozzá, majd Xaver Varqus néven bemutatkozott. Rövid udvariaskodás után elárulta, hogy ő orgona- és zongoraművész, valamint híres közéleti személyiség, és egy hónnappal később hangversenyt kíván szervezni Avignonban a pápaság avignoni fogságának hatszázhuszonkilencedik vagy négyszázhatvanhetedik évfordulóján, méghozzá hajnali négy óra tizenkettő perckor, annak emlékére, hogy annak idején III. Honorius pápa éppen ebben a pillanatban fordult a másik oldalára. A koncertre - tisztes gázsit ígérve - meghívta Chopint is.

A nagyszabású koncertet július 11-én tartották a Pápai Palotában, nagyszámú nézősereg előtt. A Chopin előtt ismeretlen fiatalember Avignonban valóban sztárnak számított. Újságok írtak róla, szalonokban rendezett beszélgetős estekre hívták, más hírességek szívesen vacsoráztak vele. A palota azonban nyilvánvalóan elsősorban az Avignonban először koncertező Chopin neve miatt telt meg.

Varqus főleg Bach-darabokat játszott, de amikor egy kicsit elkalandozott a figyelme, kiszaladt az ujjai közül egy-egy mű más szerzőktől is. Produkcióját siker koronázta.

Ekkor a közönség örömére a zongorához ült maga Chopin, és a legnagyobb meglepetésre néhány Chopin-darabot adott elő. Ritter forrásai szerint azonban a rutinfellépésnek (Ritter a "vidéki hakni" kifejezést használja) induló koncert egy ponton zseniális, ihlettől átitatott, szférikus magasságokba emelkedő performansszá alakult. Chopin lelkét ugyanis átjárta a hely szelleme, és az előre választott darabok ledarálása után rögtönözni kezdett.

Maga Chopin állítólag később úgy nyilatkozott, hogy kiskorában a haverokkal gyakran bezárták egymást a fészerbe, ezért Avignonban hirtelen rádöbbent, micsoda tragédia lehet százhatvankét évig fogságban élni, de Ritter más forrásokra hivatkozva azt állítja, a hajnali koncert hangulata és az értő közönség aurája késztette Chopin zsenijét ekkora elragadtatásra.

A koncert csúcspontja és egyben - szó szerint - záróakkordja egy elementáris g-moll hangzat volt, amelyet az eladdig hatalmas dallamívekkel operáló szerző-előadó tizenkét és fél percig játszott. Ritter szerint ez a g-moll, amely Chopin munkásságának legjobb g-mollja lehetett, méltóan fejezte ki, amit művész és közönség egyaránt érzett. A Chopin-rajongók ezt a hangzatot nevezték el avignoni g-mollnak.

Hogy minderről eddig mégsem tudtunk, az a pápai intézmény tekintélyének köszönhető. A Vatikán kellemetlennek tekintette, hogy akár egy ilyen kiváló zenei esemény is emlékeztessen a pápaság történetének e fájdalmas korszakára, ezért a Szent Hivatal egyszerűen begyűjtött minden ezzel kapcsolatos feljegyzést, amely aztán csak a vatikáni levéltár kutatók előtti megnyitásakor vált hozzáférhetővé.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Ötpacsirta Szalon (FSzEK Zenei Gyűjteménye)

A klasszikus ének új generációja: tanítványok, tehetségek, jelen és jövő csillagai
Prof. Laki Krisztina ének mesterkurzusának záró koncertje
Műsoron áriák és dalok klasszikus remekművekből.
Kísér Mezei Pál zongoraművész.

20:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

"Tenorissimo" - ünnepi operagála Fabio Sartorival és magyar énekesnőkkel
18:00 : Tokaj
Kulturális és Konferencia Központ, Zsinagóga

"Zempléni Fesztivál"
A XIV. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivál kórusai

19:00 : Fertőd
Esterházy Kastély

Keller Quartet:
Keller András, Környei Zsófia, Homoky Gábor, Fenyő László
Haydn: d-moll „Quinten” vonósnégyes Op. 76 No. 2
Dvořák: F -dúr „Amerikai” vonósnégyes Op. 96 No. 12
Haydn: D-dúr vonósnégyes Op. 76 No. 5

20:00 : Sárospatak
A Művelődés Háza és Könyvtára

Keszei Bori, Fodor Beatrix, Megyesi Schwartz Lúcia (ének)
Pokorny Lia (próza)
Budafoki Dohnányi Zenekar kamaraegyüttese: Lajhó Barbara, Nagy Szilvia, Nádasdi Szilvia (hegedű), Kusz Viktória (brácsa), Szabó Anna (gordonka)
"Zempléni Fesztivál"
Női sors Európában - asszonyok az operákban
Gounod: Júlia cavatina (Rómeó és Júlia)
Mozart: Barbarina ária (Figaro házassága)
Mozart: Grófné és Susanna duett (Figaro házassága)
Rossini: Isabella áriája (Olasz nő Algírban)
Puccini: Lauretta ária (Gianni Schicchi)
Puccini: Mimi ária (Bohémélet)
Bizet: Carmen ária (Carmen)
Offenbach: Barkarola (Hoffmann meséi)
Kacsóh: Iluska dala (János vitéz)
Erkel: Melinda Tiszapart-ária (Bánk bán)
Bernstein: Ludwig ária (Candide)
Lehár: Vilja dal (A Víg özvegy)
A mai nap
született:
1881 • George Enescu, zeneszerző († 1955)
1965 • Johan Botha, operaénekes († 2016)
elhunyt:
1975 • Vujicsics Tihamér, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1929)