Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Basszustalálkozó - Don Giovanni a Zeneakadémián

2005-02-09 17:07:00 LÁ

2005. február 6. - Zeneakadémia
MOZART: Don Giovanni
Km.: Cserna Ildikó, Halmai Katalin, Korondi Anna, Hámori Szabolcs, Ionel Pantea, Kovács István, Szvétek László, Timothy Bentch (ének)
Orfeo Zenekar
Purcell Kórus
vez.: Vashegyi György

Másfél hónapon belül a második Don Giovanni-koncertet hallhattuk a Zeneakadémia nagytermében, ezúttal korabeli hangszereken, Vashegyi György és az Orfeo Zenekar jóvoltából.
Vashegyi György lassú tempót diktált a zenekarnak az egész este folyamán. Ez a lírai részeknél (pl. Don Giovanni-Zerlina-kettős) gyönyörű hangzást eredményezett, máshol viszont (pl. pezsgő-ária) furcsán hatott. Vashegyi koncepcióját következetesen végigvitte, s nem rajta múlt, hogy ezen az estén az Orfeo Zenekar rezes- és ütős szekciója cseppet sem volt formában. Ezt kissé ellensúlyozta, hogy a Purcell Kórus a tőle megszokott remek teljesítményt hozta. Nagy kár, hogy ez alkalommal olyan kevés lehetőségük volt ezt kimutatni, hiszen a mai estén a figyelem főleg a szólistákra irányult.

Kovács István minden tekintetben uralja Don Giovanni szerepét. A fiatal énekes tökéletesen játszik hangjával: mézédesen csábít, öntelten dühöng, fenyeget, alakoskodik, s mégsem tűnik soha mesterkéltnek. Szerenádjában olyan lírai, lágy hangon udvarol, melyet bármelyik cselédlány örömmel hallgatna. És ami a fő: vokálisan is tökéletes Don Giovanni.
Már az első percekben nyilvánvaló, hogy legnagyobb ellensége, a Kormányzó ezen az estén méltó partner. Szvétek László mély, erőteljes basszusa ideális szólamához. Az opera nagy bariton- és basszusigénye mellett végre sikerült olyan szereposztást alkotni, ahol a címszereplő és a Kormányzó hangilag is egyenrangúként csaphatnak össze a második felvonás fináléjában.

Bevallom, kissé elfogult vagyok, mivel hazánkban Timothy Bentchet tartom Don Ottavio legjobb megszemélyesítőjének. Éppen ezért ért meglepetésszerűen az, hogy első felvonásbeli áriájában a mélyebben fekvő hangok csúnya hörgésbe fulladtak. A második felvonásbeli áriában aztán tovább sokasodtak a hibák, tőle sose tapasztalt hangok törtek elő, míg végül az ária közepén a művész becsukta kottáját és távozott a színpadról. Először döbbent csönd, majd taps. (De vajon miért nem jelentették az előadás elején betegségét, indiszponáltságát stb.???)

Bár Halmai Katalin gyönyörűen énekelt az este folyatán, a fenti eset után következő áriája is jól sikerült, mégsem tudtam koncentrálni akkori produkciójára. Szerencsére Bentch később visszatért, így az előadás nyugodtan folytatódhatott.
A Don Giovanni köré csoportosuló hölgykoszorú további tagjaira sem lehet kifogás. Cserna Ildikó néha kiereszti hangját, máskor viszont szépen visszafogja, szerepéhez és az együttesekhez igazodva; intelligensen és szépen énekel. Korondi Anna küzd egy kicsit Zerlina szerepével, a magasabb hangok nem mindig sikerülnek tökéletesre, alakítása ezzel együtt meggyőző. Párja, Masetto szerepében Hámori Szabolcs elsősorban szép hangjával tűnik ki.

Ionel Pantea alakítása már nem ismeretlen, az Operaházban többször is hallhattuk. Hangi adottságai mellett komikusi tehetségét is kamatoztatja, még koncertszerű előadáson is kész jeleneteket varázsol elénk.
Még egy embert kell kiemelni a szereplői gárdából. Egyes előadásokon előszerettel elhanyagolják a recitativók kidolgozását. Ezúttal Gyöngyösi Levente continuo-futamai érzékletesen illeszkedtek a megfelelő részekhez, s ennek is szerepe volt abban, hogy ezen az estén ilyen szép Don Giovanni-előadást hallhattunk.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.