vissza a cimoldalra
2022-08-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2403)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5618)
Opernglas, avagy operai távcső... (21476)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63566)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7708)
Társművészetek (2569)
Momus társalgó (6402)
Kedvenc felvételek (684)
Haladjunk tovább... (237)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Kedvenc előadók (2930)
Digitális kerekasztal (128)
Milyen zenét hallgatsz most? (25110)

Olvasói levelek (11891)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
film és zene (213)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5210)
Edita Gruberova (3174)
Pantheon (3121)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (902)
Ilosfalvy Róbert (1003)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (318)
Verdi-felvételek (634)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (115)
Miklósa Erika (1273)
Rost Andrea (2126)
Operett, mint színpadi műfaj (5197)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3261)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5389)
Radnai György művészete (67)
Callas (476)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Alban Darche: Stringed
Flór Gábor, 2005-02-08 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

Alban Darche: Stringed Alban Darche: Stringed
Alban Darche - szaxofon, Gadó Gábor - gitár, Sebastien Boisseau - bőgő
RTQ String Quartet:
Bujtor Balázs - hegedű, Janzsó Gergely - hegedű, Winkler Zsófia - brácsa, Gál Béla - cselló
BMC CD 104

Általában tetszenek a BMC lemezborítói. Még azt is megszokom lassan, hogy a belső borítón a zenészek sokszor úgy néznek kifelé a fényképből, mintha a Vörös Brigádok akcióra készülő tagjai lennének (különösen a főszereplőkre vonatkozik ez, a vonósok, más szereplők már egészen normális módon tekintenek ránk). Erre a lemezre ez különösen igaz, a három muzsikus mintha még rá is játszott volna egy kicsit a mord anarchista szerepére. De ismétlem, megszoktam, néha már tetszik is. A külső borító viszont kifejezetten csúnya, szín- és formavilágában egyaránt (arról nem is beszélve, hogy legalább hangulatában nem ártana, ha illene a zenéhez, de inkább valami elektronikus zenei alkotáshoz passzol).

Ezért maradnék is inkább a muzsikánál. Ez a lemez tökéletes példája annak, hogy a mai jazz többfelé vált: egyrészt megmaradt a hagyományoknál, másrészt popularizálódott, harmadrészt pedig beleolvadt a kortárs komolyzenébe (vagy inkább - ebben az esetben - magába olvasztotta a kortárs komolyzenét).
Egy időben nagyon sok kortárs zenét hallgattam (főleg tizenéves, korai huszonéves koromban, amikor azt hittem, híres fuvolaművész leszek), köszönhetően Matúz Istvánnak, aki a mai napig is az egyik kedvenc magyar fuvolistám. Ekkor találkoztam a francia kortárs szerzők műveivel (jó ez a kortárs szó: ezek között a zeneszerzők között szerepelt például Debussy, Jolivet, Boulez), és nagyon szívesen hallgattam is ezeket.
Ezt a zenei világot idézte nekem első hallgatásra Alban Darche lemeze. Valami olyasmit, amit én francia kortárs zenének hívok, bármennyire is szakszerűtlen ez a megfogalmazás.

Mindenesetre áthatja valami hangulat ezt a zenét, ami akkor is föltűnne, ha nem tudnám, hogy francia zenészek (is) játsszák, és nagy többségében francia szerző műveit. (Egyébként érdekes dolog ez, hogy eddigi tapasztalataim szerint a magyar és a francia jazz az, ami szinte első hallásra fölismerhető.)
Talán nem véletlen ez a hatás, hiszen mind a szaxofonos Alban Darche, mind a bőgős Sebastien Boisseau, és Gadó Gábor is klasszikus zenei tanulmányokkal indult, onnan "nyergeltek át" a jazzre.

A lemezen szereplő 12 darab egy kerek egészet alkot: Prelude az első szám címe, Postlude az utolsóé. A szándékosság nyilvánvaló. Az egész mű, az összes rész egy észrevehetetlen határvonalon mozog, igen érzékenyen egyensúlyozva a zenei stílusok között. A vonósok (az RTQ String Quartet) és a szaxofon-gitár-bőgő-trió hol kiegészítik egymást, hol külön életet élnek, vagy éppen választ játszanak egymás kérdéseire.

Érdekes módon, ennél a nagyon akusztikus lemeznél Gadó Gábor elektromos gitárhangja egyáltalán nem lóg ki, sőt, még érdekesebbé teszi a hangzást. Nem nagyon találhatjuk a hangszereket megszokott szerepükben: a bőgő, a gitár nem kísér állandóan, sőt, a vonósok sem "szőnyegeznek" A harmóniák néha durván disszonánsak, máshol pikánsan különösek, vagy édesen harmonikusak.
A számok nem válnak külön, nem is számok ezek igazán, hanem inkább tételek, egy egybefüggő folyamat részei. Onnan tudom, hogy "már egy másik szám jön", ha ránézek a CD-lejátszó kijelzőjére. De nem nézek. Mint ahogy nem dobolom a ritmust a lábammal, nem mozog viccesen a fejem. Gondolatok, hangulatok, képek, színek, illatok keringenek bennem akaratlanul és kikerülhetetlenül. A zene annyira erős érzelmi töltést hordoz, hogy nem lehet a hatása alól kibújni, de nem is akar az ember.

Ha lenne koncertterem Magyarországon, ahol olyan szépen szólnak a hangszerek, mint ezen a lemezen, akkor nagyon szívesen meghallgatnám élőben is ezt az anyagot, hiszen úgy valószínűleg még nagyobb hatást kelt. Nem tudom, van-e ilyen terem.
A lemez hangzása tökéletes. (Nem először írom le ezt BMC-lemezeknél, úgy látszik ez náluk tendencia. Ennél a lemeznél a Tom-Tom Stúdió és Kölcsényi Attila munkáját dicséri, de általában ott is jellemző ezekre a kiadványokra, ahol más stúdió, másik hangmérnök szerepel a lemezborítón.)

A tételeket/számokat Alban Darche jegyzi, egy kivételével: a Hommage á Alfred Schnittke Gadó Gábor szerzeménye. Darche hat tételt Magyar suite-nek nevezett el. És a címadás nem csak kedveskedés, udvariasság a lemezt kiadó ország vagy a zenésztársak irányában. Ezek a darabok valóban magyar zenei hatásokat tükröznek, a francia művész széles zenei műveltségéről téve bizonyságot: hallatszik, hogy ismeri és szereti a magyar zenét.

Nehéz lemez a Stringed, nem háttérzene, csaknem egy óra odaadó, teljes figyelmet kíván a hallgatótól. Megéri rászánni ezt az órát. Nem is egyszer.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Ötpacsirta Szalon (FSzEK Zenei Gyűjteménye)

A klasszikus ének új generációja: tanítványok, tehetségek, jelen és jövő csillagai
Prof. Laki Krisztina ének mesterkurzusának záró koncertje
Műsoron áriák és dalok klasszikus remekművekből.
Kísér Mezei Pál zongoraművész.

20:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

"Tenorissimo" - ünnepi operagála Fabio Sartorival és magyar énekesnőkkel
18:00 : Tokaj
Kulturális és Konferencia Központ, Zsinagóga

"Zempléni Fesztivál"
A XIV. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivál kórusai

19:00 : Fertőd
Esterházy Kastély

Keller Quartet:
Keller András, Környei Zsófia, Homoky Gábor, Fenyő László
Haydn: d-moll „Quinten” vonósnégyes Op. 76 No. 2
Dvořák: F -dúr „Amerikai” vonósnégyes Op. 96 No. 12
Haydn: D-dúr vonósnégyes Op. 76 No. 5

20:00 : Sárospatak
A Művelődés Háza és Könyvtára

Keszei Bori, Fodor Beatrix, Megyesi Schwartz Lúcia (ének)
Pokorny Lia (próza)
Budafoki Dohnányi Zenekar kamaraegyüttese: Lajhó Barbara, Nagy Szilvia, Nádasdi Szilvia (hegedű), Kusz Viktória (brácsa), Szabó Anna (gordonka)
"Zempléni Fesztivál"
Női sors Európában - asszonyok az operákban
Gounod: Júlia cavatina (Rómeó és Júlia)
Mozart: Barbarina ária (Figaro házassága)
Mozart: Grófné és Susanna duett (Figaro házassága)
Rossini: Isabella áriája (Olasz nő Algírban)
Puccini: Lauretta ária (Gianni Schicchi)
Puccini: Mimi ária (Bohémélet)
Bizet: Carmen ária (Carmen)
Offenbach: Barkarola (Hoffmann meséi)
Kacsóh: Iluska dala (János vitéz)
Erkel: Melinda Tiszapart-ária (Bánk bán)
Bernstein: Ludwig ária (Candide)
Lehár: Vilja dal (A Víg özvegy)
A mai nap
született:
1881 • George Enescu, zeneszerző († 1955)
1965 • Johan Botha, operaénekes († 2016)
elhunyt:
1975 • Vujicsics Tihamér, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1929)