Király! - II. Szilveszter

Igaz, e sorozatunknak nem feladata, hogy a könnyebb műfajok felé kacsintgasson, ezúttal mégis kivételt kell tennünk. Egyfelől azért, mert a felfedezés, amelyről beszélni kívánunk, nagy horderejű, másfelől azért, mert érinti ez európai zene történetét.

Hosszú kutatás után nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a negyven esztendei magyarországi szocialista értéktorzítás újabb példájára bukkantunk: a kommunisták a maguk eszközeivel elhitették velünk, hogy a rap zene afro-amerikai eredetű; pedig az európai műzenében, pontosabban az egyházzenében gyökerezik, ráadásul kialakulásának magyar vonatkozásai is vannak. Nem csoda, hogy az aczéli elnyomás vasmarka erre is szemet vetett.

A műfaj megszületésében kulcsszerepe volt egy kiváló egyházfinak, a kiemelkedő egyházzenészként is ismert II. Szilveszter pápának. Természetesen olyan ostobaságot, hogy az első ezredfordulón élt II. Szilveszter rapzenész lett volna, nem állítunk (még akkor sem, ha az amerikai szakirodalom a felfedezés első szakmai publikálása óta csak Sly 2 néven említi őt), de be kell látnunk, hogy bizonyos formai kísérletei erősen hatottak a következő ezredforduló észak-amerikai zeneművészeire.

Éppen 1000 táján történt, hogy római rezidenciáján felkereste őt a magyar állam követe, Asztrik apát. A találkozás így zajlott közöttük:

Asztrik: Szentatyám! Uram küldött, István.
Szilveszter: Király!

Az elmés fordulat olyannyira elnyerte az audiencia résztvevőinek tetszését, hogy ismételgetni kezdték. Ma már köztudott, hogy egyes kolostori közösségekben a \"király\" felkiáltást bizonyos gregoriánok zárlataiba is beépítették, de az erre utaló kottákat később a Szent Offícium bizonytalan időre lefoglalta. A vatikáni levéltár közelmúltbeli megnyitása óta néhány kutató már találkozott ezekkel a lejegyzésekkel. Az azonban tagadhatatlan, hogy az úgynevezett király-zárlat a protestáns énekekbe is áthagyományozódott, és ezekkel egészen az újvilágig jutott, ahol aztán az afro-amerikai muzsikusok hasznosították a ma ismert módon.

Asztrik és Szilveszter történetéhez még hozzátartozik, hogy Asztrik koronát kérni ment a pápához, aki habozás nélkül adott, mivel épp kéznél volt egy. A korona eredetileg a lengyelek számára készült, de Szilveszternek az előző éjjelen angyal súgta meg, hogy az idegen ország követeinek kell adnia.

A lengyelek megbántódtak, hogy fölöslegesen tettek meg ilyen hosszú utat, és olyasféle párbajra hívták ki a magyar követséget, amilyet ma a detroiti underground világot ábrázoló Eminem-klipekben látni. A pápa azonban nem hagyta, hogy torzsalkodás helyszíne legyen az örök Város. Előadta rögtönzött dalát (amely azóta is talán a legnagyobb slágere), a Polák, venger dvá brátánki című művecskéjét, és - mint amikor penitenciát ró ki valakire - előírta, hogy ezt folyamatosan ismételgessék.

A jó keresztény követek természetesen fenntartás nélkül követték a pápai utasítást, de mivel a szentatya nem írta elő, meddig is mondogassák a dalocskát, a lengyelek és a magyarok a mai napig ismételgetik, hogy polák, venger dvá brátánki.

A lengyelek amúgy 1978-ban revánsot vehettek az egykori sérelemért: azóta lengyel a pápa. Kevesen tudják, hogy II. János Pál neve csak látszólag tisztelgés I. János Pál emléke előtt. A név előtt álló II. szám valójában egy titkos, csak a lengyelek számára érthető utalás az 1000-ben történtekre.

Nincs kétségünk afelől, hogy dolgozatunk meggyőzte az olvasót, milyen kártékony módon torzította tudatunkat a negyvenévi agymosás. Így-vagy úgy, végre vége. Azt is mondhatnánk: király!