Bejelentkezés Regisztráció

Nagy zeneszerzők

Muzsika az asztal alatt - Bohumil Hrabal

2004-11-26 08:37:00 - kegy -

Muzsika az asztal alatt - Bohumil Hrabal Neve védjeggyé vált. Amin ez áll: Bohumil Hrabal, arról nyugodt szívvel kijelenthetjük: kiváló cseh termék. Bizony, nagy szó ez a zenei világban, amelyet féltehetségek és kontárok egész hada zülleszt nap mint nap.

Hrabal egy kis morva sörgyárban született a század elején. Egyesek szerint úgy bukkant elő a habok közül, mint Vénusz, de mások azt állítják, hogy őt is az édesanyja szülte. A bizonyítékok inkább ez utóbbit látszanak alátámasztani. Annyi bizonyos, hogy édesapja születése hírének hallatán boldogan karikázta körbe a környéket saját, Laurin&Klement gyártmányú motorbiciklijén.

Hrabal alkotói pályája nehezen indult. Bár a morva vidék népzenéje már egészen apró korától hatással volt rá (boldogan énekelgetett olyan helyi gyerekdalokat, mint a Sörben az igazság, Sört ittam én, sörös vagyok, Derűre is jöhet hásörű), a megélhetést először egészen másutt kereste. A jogi egyetemet abbahagyta, amikor a németek megszállták Csehszlovákiát, és némi családi protekciónak köszönhetően a vasúthoz került, ahol a háború végéig vonatokat ellenőrzött szigorúan.

Az ötvenes években nehéz fizikai munkát végzett a kladnói vasműben, de eközben már fel-felcsendült ajkán egy-egy munkadal, amit aztán hazaérve holtfáradtan is papírra vetett.

Később Prágába, Libeňbe költözött. Estéit a környék sörözőiben töltötte, ahol ekkoriban már tudatosan tanulmányozta a munkásság zenei szokásait. Eleinte elfütyülte valamelyik szerzeményét, de a hallgatóság így felelt: "jó, jó, de az asztalnál éhen halnál". Így aztán Hrabal a cél érdekében nem röstellt akár az asztal alá is a munkássággal tartani. Hátha éppen ott hangzik el egy-egy értékes dalfoszlány, zenei sor, ami számára használható lehet.

Munkamódszere a következő volt: egész este együtt énekelt a munkássággal, majd az örökkévalóság-gátja utcai lakásában lejegyezte, amire emlékezett. A munka ütemét lassította, hogy nem mindig emlékezett mindenre. Sőt néha semmire sem emlékezett.

Hrabal nagy utat tett meg, mire első dalfüzére, a Gyöngyök a mélyben felcsendülhetett egy prágai kamarazenekar előadásában. A kritika és a közönség egyaránt lelkesedéssel fogadta a sörözgető munkásokról, nagyokat zabáló utazóügynökökről, unatkozó vasutasokról szóló dalokat.

Aztán következtek a nagy művek. Sörgyári capriccio, Táncórák idősebbeknek és haladóknak, Adagio lamentoso, hogy csak néhányat említsünk a remekművek közül. Mondanunk sem kell, hogy ezeket a mai napig játsszák nem csak a cseh zenekarok: a világ nagy együttesei is.

A hatvanas évek fordulatot hozott Hrabal életében. Akkor találkozott Jiři Menzellel, a neves prágai karmesterrel, aki megkezdte a Hrabal-művek áthangszerelését. Együttműködésük sikert aratott Csehszlovákiában, majd világszerte is.

Hrabal későn, felnőtt fejjel vált zeneszerzővé, de termékeny alkotóévei alatt behozta "lemaradását". Terjedelmes életművet hagyott hátra, amelynek legtöbb darabja máig a nemzetközi koncertpódiumok kedvelt száma.

Utolsó éveit magányosan élte le. A Prágához közeli kertvárosba, Kerskóba költözött, ahol leginkább kedvenc macskái (Beethoven, Bach, Mozart, Bartók) etetésével és megfigyelésével foglalatoskodott.

Kórházban halt meg. Az utolsó pillanatokban még galambokat és verebeket etetett az ablakpárkányról. Egyesek szerint úgy röppent el verébvonta fogatán, mint Aphrodité, de mások azt állítják, hogy a földre zuhant. Egyikre sincs bizonyíték.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.