vissza a cimoldalra
2022-08-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5583)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63558)
Momus társalgó (6402)
Kedvenc felvételek (684)
Haladjunk tovább... (237)
Társművészetek (2550)
Opernglas, avagy operai távcső... (21470)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7675)
Kedvenc előadók (2930)
Digitális kerekasztal (128)
Milyen zenét hallgatsz most? (25110)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)

Olvasói levelek (11890)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Pantheon (3115)
Operett, mint színpadi műfaj (5197)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (108)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3261)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5209)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5389)
Radnai György művészete (67)
Callas (476)
Kolonits Klára (1223)
Edita Gruberova (3172)
A nap képe (2319)
Rost Andrea (2113)
Kimernya? (4574)
Momus-játék (6308)
Wagner (2701)
Jonas Kaufmann (2526)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

A verő páros - Csínom Palkó és Csínom Jankó
- kegy -, 2004-11-19 [ Nagy zeneszerzők ]
nyomtatóbarát változat

Nagy zeneszerzők - Csínom Palkó és Csínom Jankó Kuruc ingoványok zsongító mélye, erdők-berkek labancgyötrő hűvöse, csikóbőrös kulacsocskák karcsú szája zengte dalaikat, amelyeket aztán bugák Jakabjai, tenkesek kapitányai adtak pödört bajszos ajakról pödört bajszos ajakra. Mégis oly keveset tudunk a két honfiról, Csínom Palkóról és Csínom Jankóról, akik egyszerre hódoltak Marsnak és a Apollónak, akik lóháton nyargalás és fokoslengetés közben is úgy ontották magukból a szebbnél szebb dalokat, mint... De hisz erre hasonlat sincs!

Ha kortárs életrajzírójuk, Kucugh Balázs afféle szorgos Eckermannként fel nem jegyez mindent, ami e rendkívüli alkotópárossal történt, ma alig tudnánk a fiúkról valamit. Így azonban egész bizonyos, hogy testvéreknek születtek, mivel azonos volt az édesanyjuk és - az édesanyjuk bevallása szerint - az édesapjuk is. Tudjuk továbbá, hogy csontos volt a kalabérjuk, de erre csak később derült fény.

Palkó és Jankó annyira hasonlított egymásra, hogy szüleik sem igen tudták, melyikük melyik. Tulajdonképpen mindegy is volt. Ha valamelyik rossz fát tett a tűzre, szájon vágták azt, amelyik előbb szembe jött, a gyerekek pedig megvitatták a dolgot maguk között. Igaz, így előfordult, hogy hosszabb ideig Jankó (vagy Palkó) kapta a pofonokat a másik helyett, de ez is teljesen mindegy volt, mert eddigre a gyerekek sem tartották számon, melyik nevet melyikük viseli. Szerencsére ez később, a szerzői jogok elosztásánál nem okozott gondot, hiszen egyformán dolgoztak a dalokon.

Igazából mindketten Robin Hoodnak készültek, de a korabeli EU bonyolult üzleti világában inkább a hazai piac látszott sokkal kecsegtetőbbnek, ezért kurucnak álltak. Az erdő rejtekéből osztrák akcentussal énekelt labanc katonai dalokra csaptak le, elorozták a hadsereg zenészeinek arzenálját, a zsákmányolt ritmusokat pedig ügyes hangkovácsuk segítségével nyújtották és élesítették, hogy aztán szétosszák az anakronizmustól vezérelt, toborzóra éhes szegények között.

E zsákmányolgatás közben csiszolódott ki Palkó és Jankó igazi stílusa. Eladdig inkább a labanc dalok paródiáit énekelgették nagy átéléssel, de a mindennapi találkozás a néppel, amely jelezte, hogy még egy labanc dal esetén a fejükön töri el a fokost, megérlelte a változások szelét.

Nagy volt ám az élet a kuruc mocsárban. Esténként Vujicsics Tihamér vezetésével elénekelték a főcímdalt, mindannyiuk kedvencét, majd Palkó és Jankó zendített rá legújabb szerzeményeikre. Az előadást daltanítás és táncház követte berúgással elegyítve, amitől másnap a lecsapás a labanc zenészekre nem mindig ment gördülékenyen.

Palkó és Jankó művészetét korai haláluk után egy időre elhomályosította a bukolikus idillel és nyelvújítással érkező nemzeti klasszika, de a romantika újra lehetővé tette, hogy énekeljük dalaikat. Gondoljunk e két páratlan tehetségre, ha nyári éjszakán műveiket halljuk felcsendülni valamelyik közeli nosztalgiamocsárból!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Rumbach utcai Zsinagóga

Bauer Andrea (ének)
Kéménczy Antal (zongora), Pusztai Csaba (ütőhangszerek)
Goldmark Károly: Sába királynője, Op.27 nyitány
Goldmark Károly: Szulamit imája
Händel: Aria „Lascia ch’io pianga” from Rinaldo
Johann Sebastian Bach: BWV 165 „O heilges Gest- und Wasserbad”
Rimszkij Korszakov: A fülemüle és a rózsa
Kéménczy Antal: Sion – Zsoltar 137
Johann Sebastian Bach: Air – improvises live Andrea Bauer
Kodály Zoltán: A csitári hegyek alatt
Osvaldo Golijov: Ainadamar
Rimszkij Korszakov: Sadko – Song of India
Pusztai Csaba: Improvisation
Rimszkij Korszakov: Scheherezade
Arvo Pärt: Silentium
Giuseppe Verdi: Aida "O patria mia"

20:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Giuseppe Verdi: Attila

20:00 : Budapest
Rákospalotai Evangélikus Nagytemplom

Pintér Anna (orgona)
Anima Musicae Kamarazenekar, művészeti vezető G. Horváth László
Orgonapont koncertek - "A kakukk és a fülemüle"
Händel: g-moll orgonaverseny HWV 289
Albinoni: g-moll Adagio
Vivaldi: A-dúr "A Kakukk" hegedűverseny Rv 335
Händel: F-dúr orgonaverseny HWV 295
19:00 : Fertőd
Esterházy Kastély

Authentic Quartet:
Kalló Zsolt, Bozzai Balázs, Rác Gábor, Vályi Csilla
Haydn: d-moll vonósnégyes Op. 42
Haydn: h-moll vonósnégyes Op. 33 No. 1
Haydn: c-moll vonósnégyes Op. 4 No. 3

20:00 : Sárospatak
Rákóczi-vár udvara

Nyári Zoltán (tenor)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
vezényel: Hollerung Gábor
Zempléni Fesztivál - Nyitóhangverseny
Mendelssohn: 5. "Reformáció" szimfónia, d-moll, Op.107
Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus, Op.13
A mai nap
született:
1935 • Harry Kupfer, operarendező († 2019)
elhunyt:
1928 • Leoš Janáček, zeneszerző (sz. 1854)
1992 • John Cage, zeneszerző (sz. 1912)