vissza a cimoldalra
2021-01-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11567)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (5853)
musical (199)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (104)
Média, zene, ízlés (117)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4928)
Társművészetek (2210)
Lehár Ferenc (740)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (185)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4340)
Kimernya? (3919)
Momus-játék (5985)
A MET felvételei (1351)
TOP 10 - Kedvenc énekesek (293)
Kocsis Zoltán (675)
Kedvenc magyar operaelőadók (1197)
Pantheon (2807)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Carreras Pesten
-té.pé-, 2004-09-23 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2004. szeptember 22.
Erkel Színház
José Carreras gálakoncertje

Jó tizenöt évvel ezelőtt egy nagyobb társasággal ücsörögtünk egy francia kisváros olasz éttermében. Túl voltunk már egy sikeresnek mondott bemutatkozó hangversenyen. Tehetségesnek hittük magunkat, fiatalok voltunk és persze szegények. Zsebünkben az ismerősöktől feketén vásárolt valutával persze spagettit rendeltünk. Az olasz nyugdíjas tulajdonos/pincér hamar szóba elegyedett velünk és olasz-francia-német-angol keveréknyelven nagyjából meg is értettük egymást. Előkerült egy kancsó vörösbor is, és mivel több téma már nem jutott eszünkbe, házigazdánkra való tekintettel rázendítettünk az egyetlen olasz dalra amit tudtunk: Sul mare Luccica... A tulaj boldog volt és kieresztette képzetlen baritonját. Mi valamennyien frissen diplomázott zenészek voltunk, így ha a szöveget nem is tudtuk folyamatosan, de legalább a hangmagasságok eltalálása nem okozott különösebb nehézséget. Csak hát a hangminőség! Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, egyikünk sem volt az a kimondott hőstenor. De jól éreztük magunkat, és az sem kevés.

José Carreras gálaestjére igen szép számban kapkodták el a méregdrága jegyeket. Ezzel nem állítom, hogy abszolút telt ház volt - hiszen Rec. könnyen talált magának az erkély közepén üres széksort -, de a jobb helyeken (még a zenekari árokból kialakított VIP-székeken is) mindenütt ültek.

Mi kell a sikerhez, avagy meddig tart egy sztárkarrier? Ezen gondolkodtam, miközben Carreras perceken át fogadta az őt üdvözlő vastapsot. Aztán belekezdett műsorába. Olasz dalok, olasz dalok után. Keserédes, sírva mulatós műdalok követték egymást irdatlan mennyiségben. Olyanok, mint a harmincas évek magyar filmjeinek betétdalai. Jól megírt, korabeli szórakoztató zenék. Aki szereti, az talán még élvezni is tudja. Én nem különösebben szeretem. Pedig érdekesnek tűnt a hangszerelés. A zongorakísérethez vonósnégyes társult. Szerepük többnyire a dallam, illetve a basszus kopulázására szorítkozott, de akadtak komolyabban megírt szólamok is.

Önöket persze leginkább az érdekli, hogy milyen volt Carreras.
Szimpatikus. Szerény.
És a hangja?
Egy operista ismerősöm szerint tíz év jut minden énekesnek a pályán. A kivételesen nagy tehetségeknek legfeljebb másfélszer-kétszer ennyi. Carreras harmincegynéhány éve debütált...

Fénytelen, magasság nélküli, időnként egyenetlenségektől sem mentes voce. A záró hangokra rendre rányom, mint aki örül, hogy még egy dalnak vége. Ha azt mondom, hogy Pitti Katalin teljesítménye alulról közelítette az egykori spanyol sztárét, akkor nagyjából mindent el tudnak képzelni.

A siker persze óriási volt. A fotózási tilalom ellenére csattogtak a gépek, villantak a vakuk, repültek a virágcsokrok. Éltes matrónák könyörögtek a maestrónak egy mosolyért. A harmadik ráadás után eljöttem. Akkor már inkább egy kisvendéglő valahol Franciaországban, jó társasággal, olasz konyhával és dalos kedvű olasz tulajjal.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1994 • Róna Viktor, balettművész (sz.1936)
2005 • Victoria de los Ángeles, énekes (sz. 1923)