vissza a cimoldalra
2021-01-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11567)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (5853)
musical (199)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (104)
Média, zene, ízlés (117)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4928)
Társművészetek (2210)
Lehár Ferenc (740)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (185)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4340)
Kimernya? (3919)
Momus-játék (5985)
A MET felvételei (1351)
TOP 10 - Kedvenc énekesek (293)
Kocsis Zoltán (675)
Kedvenc magyar operaelőadók (1197)
Pantheon (2807)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Black Advent - ahogy azt Móricka elképzeli
Tóth Péter, 2000-02-25 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2000. február 24. - Erkel Színház

"Hát ilyen nincs, de mégis van." Vitray szállóigévé érett döbbenete volt a legenyhébb, ami eszembe jutott az Erkel Színház erkélyén, ahol mintegy harmincad magammal abban a megrázó élményben volt részem, hogy este héttől háromnegyed tízig a magyar zenésszínház elmúlt húsz évének abszolút mélypontját láthattam, hallhattam. Eddig csak mesélték, de nem hittem nekik. Hiszen annyi rosszat megéltünk már…

Bacsó Péter, mozgalmi dalok szerzője, később filmrendező, Adamis Anna mindenidők egyik legjobb dal szövegírója, és Vukán György dzsessz-zongorista, zeneszerző. Három nem tehetségtelen ember. Azt mondják, az egész több, mint a részek összessége. Ebből (is) születnek a remekművek. Filmek, dalok, operák. Itt sajnálatos módon ennek az ellenkezője történt.

Az első gond, maga a történet. Mármint annak hiánya. Egy férfi - feltehetőleg vétlenül – elgázol egy gyereket. Egy másik férfi – masszív alkoholista és narkós, s akiről nem derül ki, hogy mi köze a gyermekhez – lelövi. Kisvártatva agyonverik a rendőrök. Előtte és utána "a capella" gospelt adnak elő négerre maszkírozott kórustagok. Azt énekelve, hogy: Szeretet az élet. Kétszer húsz percen át. Időnként a Jingle Bell dallamára előbb csengő pénzről, majd pengő cimbalomról énekelnek a gyermekek. (Ez utóbbi vagy népi hangszer az atlantai fekete közösségben, vagy a helyi magyar étterem kisebbségi zenekarából került a népek nagy olvasztótégelyébe.!!?)

A második gond, a vers. Kevés helyen okoz problémát, mert többnyire egy árva szót sem érteni az énekesekből. Már a Peter Grimes kapcsán is fölvetettem a szükségességét a „magyarul” énekelt előadások feliratozásának. Igazság szerint nem is igen alszom nyugodtan. Mi van, ha ebben a "drámában" minden rendben volt, csak én nem értettem, amit a szereplők mondtak? Mentségemre szolgáljon, hogy megpróbáltam orvosolni a bajt, s a szünetben venni akartam egy műsorfüzetet, de az addigi "élményektől" fölpaprikázva úgy éreztem, hogy ötszáz forint emellett az előadás mellet a rablás kategóriájába tartozik. (Bár szívesen megnéztem volna a brosúrát árusító néni arcát, amikor áfás számlát kérek.)

Mivel egy-egy kellően pikírt, frappáns bekezdés kedvéért bárki édesanyját szívesen eladom, örömmel írnám, hogy Adamis Anna szövegei a két közismert kategóriába sorolhatók, úgymint elviselhetetlen, valamint iszonyatos, de akkor nem lennék igazságos. A helyzet az, hogy a búvópatakként föl-föl tűnő jobb szövegei sem adekvátak az operaszínpaddal. Ami természetesen hangzik egy pop- vagy rock-dalban, koncerten, vagy lemezen, az természetellenes ebben a műfajban. Az egyik legerősebb kép az élet szemétdombján ülő patkányarcú csöndről már-már komikussá, de mindenképpen idegenné válik.

A harmadik gond, a zene. Nem szívesen bántom Vukán Györgyöt, de ez most nem jött össze. Nem (csak) az a baj, hogy nincs egyetlen épkézláb dallam – mert nincs -, nem az a baj, hogy ami van, az primitív – mert az -, nem az a baj, hogy mindez (többnyire) rosszul van hangszerelve – mert rosszul van -, hanem az egész együtt. Ha még hozzáteszem a koncepciótlanságot, a drámai/zenei ív hiányát és az, ahogy mi elképzeljük az amerikai fekete közösség felfokozott vallási érzületét zenei megoldásait, nagyjából képben lehetünk.

A rendezést nem érheti gáncs. Ami nincs, azt nem is lehet – se jól, se rosszul – színpadra állítani. Az énekesek többnyire nem bántottak senkit, bár odafigyelni sem nagyon lehetett rájuk. Az operaház kórusának mozgáskultúrtalanságáért pedig nem a rendező a felelős.

Úgy hírlik, lesz még egy-két előadás. Ha sietnek, még kapnak jegyet.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1994 • Róna Viktor, balettművész (sz.1936)
2005 • Victoria de los Ángeles, énekes (sz. 1923)