2004. május 30.
Budapest Kongresszusi Központ
Kocsis Zoltán születésnapi jótékonysági koncertje

Kocsis Zoltán tizennegyedik éve ajánlja fel születésnapi hangversenyének bevételét az 1990-ben alakult Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára. Régi hagyománya ezeknek a koncerteknek az is, hogy a magyar zenei élet legjobbjait hívja vendégül erre az eseményre. Így aztán garantáltan mindenki jól jár. A súlyos belépők az árva és/vagy fizikai és/vagy értelmileg sérült gyermekek ellátását biztosítják, a közönség pedig különleges zenei élményben részesülhet a pénzéért. Így láthattuk/hallhattuk annak idején sokévnyi mosolyszünet után újra egy színpadon Kocsist és Ránkit, hogy csak egyet emeljek ki a közel másfél évtized kínálatából.

Idén az egyre népszerűbb és ismertebb, sokszoros versenygyőztes Kelemen Barnabás volt a partnere. Éppen ezért csodálkoztam el a plakátok és szórólapok "közreműködő" kitételén. Kelemen ugyanis nem csupán a hangok mennyisége és a technikai nehézségek hasonló mértékének, hanem a kivitelezés terén is igazi partnernek bizonyult. Szó sem volt - a műfajból következően nem is lehetett - alárendelt, "másodhegedűsi" szerepről.
Műsoruk - Kocsistól megszokhattuk - jól megszerkesztett, klasszikusan felépített, Beethoventől Bartókig ívelő, mutatós estét ígért, és ebben (sem) csalatkozhatott senki.

Beethoven A-dúr szonátájával (op. 12, no. 2) indítottak, s bár el kellett telnie jó néhány percnek, mire a fülünk ráhangolódott a kamarahangzásra, hamar meggyőztek mindenkit, hogy "kellemes" zenét is lehet komolyan játszani, anélkül, hogy erőszakot tennének rajta. Az egész estét ez a természetesség jellemezte. Olyan magától értetődő egyszerűséggel szólaltak meg a zeneirodalom hegedű-zongora szonátái, mintha sem formai, sem technikai problémákat nem rejtenének. Kelemen hegedűhangja lágy, alkalmazkodó, és ami legfontosabb (és a legritkább), számtalan hangszín bemutatására képes. Másként szólt a húrokon Brahms op. 100-as szonátája, másként Dvorák remeke. Egyedül a Debussy-szonáta (hangi) megformálását éreztem kissé modorosnak, de aztán Bartók 1. Rapszódiája újra meggyőzött arról, hogy Kelemen Barnabás kitűnő Bartók-interpretátor. Kocsis nem telepedett rá partnerére, de nem is játszott unterman-szerepet. Kamarazenéltek. Nekem ennyi bőven elég. Pedig nem vagyok kisigényű!