Hát én minnyá berosálok! Magyar Kultúra Napja van, és ezt most fogta a tévé meg a rádió is. Ez valami új! Múttkor a Zene világnapján néztem szét, tojtak rá mindenhol, most meg tényleg tele van a felhozatal. Igaz, az előbbi eurókompatibilis volt, ez meg pusztán hazai íz, de ettől még a mienk! Tessék örűni!

Maraggyunk házunk táján, mer hát a zene is kultúra, még ha ez nem is mindig hallatszik. Élőbe nyomul a Bartók! Hattól kapcsolás a Márványteremből (két Matuz meg egy zongorista), este meg az olaszkultúrintézetből (MR Énekkar énekel Lajthát).
Mongyuk, a Muzsikáló délután (16.00-18.00) kicsit előreszaladt a naptárban, mert az ertévérészletes szerint a műsor vezérfonala: "Variációk a Macbeth-, valamint a lányok, hölgyek, asszonyok- témákra". Ezeknél már most nőnap van? De végül is mindegy, mire iszunk - a medvére vagy a nőjére...
(Hogy ez a temakita hogy jött össze, jó kérdés, bár gyanítom a Lédi Mahhbet-boszorkányok-asszonyok asszocilá... accióciá... asszocitációs... szóval a vezérelvet.)

És ez még mind semmi, mer a tévék is rázizzentek az apropóra - na jó, csak az m2 meg a Duna, de hát nem ragozzuk tovább.
A királyi kettes a tavaly decemberi NFZ-koncertet hozza némi fáziskéséssel (21.05), a Duna meg 18.45-től portrét nyomat Lajtha Lászlóról, és akit nagyon izgat a dolog, hajnali 0.25-től megint ráragadhat a szkrínre, mert megy Lajthától a Quatre hommages (de mondjuk nyugodtan azt, hogy kátröomázs - ha már magyar kultúráról van szó).

Több Lajtha nincs, illetve hát az a koncert, amit a Bartók sugárzik szanaszét. (Lajtha dömping a Lajtán innen - höhö.)

Na, hamár a koncerteknél tartunk: a ziccer ki van használva (csakhogy egy kis gernamisztikus szenvedő műveltséget is fitogtassak)*.
Mert ugye a Magyar Kultúra Napján
- a Magyar Kultúra Alapítvány házában határon túli fiatal magyar zeneművészek hangversenyelnek,
- a Zeneakadémián a Magyar Távközlési Vállalat szimfonikus zenekara jáccik,
- az említett olaszban a Magyar Rádió Énekkara,
- a Magyar Tudományos Akadémián meg az Osztrák- Magyar Haydn Zenekar - na jó, ez határeset (úgyismint Sengen), viszont Seung Yeun Huh zongorál. Õ tutira nem magyar, de attól még jó is lehet.
(A magyar szó szigorújan esemény-központúság miatt kiemelve - no politika plíz!!!)

Kit hagytunk ki? Ja, a zoperát! De talán nem is baj. Az Erkelben a szevijjai megy, nem annyira magyar, de legalább a Szinetár rendezte. Az operaházban meg a kozí, igaz, azt is.

Lényegalényeg: az annyi az defakto annyi, amennyi és olyan, amilyen, de szlogen nem marad üresen, van nézni- meg hallgatnivaló.
Nem hiába írta meg a Kőcsei a himnuszt!

* Ezt a szólást a germanikus nyelvtudomány nevében korrigálni szükségeltetik, hiszen könnyen belátható, hogy ebben a mondattípusban nem maga a mondatszerkezet szenved, hanem az Olvasó. Kéretik a jövőben a szenvedő szerkezet helyett a "szenvedtető szerkezet" kifejezést használni! (a szerk.)