vissza a cimoldalra
2021-01-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11567)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (5853)
musical (199)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (104)
Média, zene, ízlés (117)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4928)
Társművészetek (2210)
Lehár Ferenc (740)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (185)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4340)
Kimernya? (3919)
Momus-játék (5985)
A MET felvételei (1351)
TOP 10 - Kedvenc énekesek (293)
Kocsis Zoltán (675)
Kedvenc magyar operaelőadók (1197)
Pantheon (2807)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Zongoristák a Zeneakadémián (NFZ + Igor Roma)
-té.pé-, 2003-10-28 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2003. október 25.
Zeneakadémia
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Igor Roma - zongora
Vez: Kocsis Zoltán

Első pillantásra meglehetősen eklektikus és nem is nagyon fantáziadús műsorral lépett a közönség elé a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Egy ismeretlen angol zeneszerző műve után két Liszt "zongoraverseny", a Haláltánc és a Magyar Fantázia következett. A második részben pedig Dvorák Újvilágja hangzott fel.

Nincs könnyű helyzetben az a külföldi zongorista, aki "magyar" művekkel lép dobogóra. Legyünk őszinték; hihetetlenül elfogultak vagyunk. Él bennünk valami - nehezen megmagyarázható - felsőbbrendűségi tudat, hogy ezeket a népzenéhez, népies műdalhoz kötődő zongoraműveket csak mi, "büszke magyarok" vagyunk képesek a maguk teljességében megszólaltatni. És persze a produkciók többnyire igazolják is kételyeinket.

A svájci születésű, Olaszországban élő Igor Roma nem tartozik ebbe a kategóriába.
Keze alatt a Haláltánc olyan tökéletesen szólalt meg, amilyet már régen nem hallhattunk. Markáns billentéssel, de sohasem erőszakosan játszik. Előadásában a futamok minden hangja megszólal, a nagy hangközugrások pregnánsan és tisztán hangzanak. Igor Romának pontos elképzelése van a darabról, annak formai felépítéséről. Ennek érzékeltetésében nem is nagyon akadályozta meg Kocsis Zoltán, bár egy-egy tempóváltásnál nem mindig sikerült a zenekart és szólistát azonos sebességre kapcsolni.

A Magyar fantázia - hogy finoman fogalmazzak - nem tartozik a nagy kedvenceim közé. Igaz, eddig többnyire nyúlós csöpögős magyarkodó álromantikus megközelítésben volt szerencsém hozzá. Most is féltem, hogy a kitűnő Haláltánc után milyen megdöbbentő élményben lesz részem, de csalódnom kellett. Szerencsére.

Nem nagyon tudom, mit is csinált másként Roma, mint megszoktuk, de tény, hogy egészen élvezhető (verseny)mű született a keze alatt. Közbevethetné valaki, hogy a Daru-nótát nem egészen úgy tagolta, ahogy azt egy szöveget értő tenné, de talán pont ettől a távolságtartó rálátástól, ettől az eredetitől elvonatkoztatott "tiszán zenei" gondolkodástól lett előadása sallangmentes. Hogy pontosan hogyan is hangozhatott ez a darab 150 évvel ezelőtti bemutatóján, azt ma már nehéz lenne kideríteni, és talán nem is fontos, de tegnap este több centit nőtt a szememben.
Kocsis Zoltán rezzenéstelen arccal, kicsit kardozó mozdulatokkal irányította a kíséretet. A zenekari hangzás azonban - érthetetlen módon - messze elmaradt az elvárhatótól. Pontatlan belépések, csúnya fafúvós állások, értelmetlenül forszírozott mélyrezek tették próbára a közönség fülét.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1994 • Róna Viktor, balettművész (sz.1936)
2005 • Victoria de los Ángeles, énekes (sz. 1923)