vissza a cimoldalra
2021-01-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11567)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (5853)
musical (199)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (104)
Média, zene, ízlés (117)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4928)
Társművészetek (2210)
Lehár Ferenc (740)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (185)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4340)
Kimernya? (3919)
Momus-játék (5985)
A MET felvételei (1351)
TOP 10 - Kedvenc énekesek (293)
Kocsis Zoltán (675)
Kedvenc magyar operaelőadók (1197)
Pantheon (2807)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Debreceniek a Nemzeti Színházban
Tóth Péter, 2003-09-17 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2003. szeptember 14.
Nemzeti Színház
Debreceni Filharmonikus Zenekar
Debreceni Kodály Kórus
Ránki Dezső (zongora)
Vez.: Kollár Imre

Mindenekelőtt: nem is olyan randa. Mármint az új Nemzeti közelről. Eddig ugyanis csupán hátsó felével, kivételes esetben félprofiljával tisztelt meg a rosszhírű intézmény. Közelről viszont már-már szerethető. A Duna-hidak, vagy a három budai hegy látványán ront ugyan valamennyit a közeli lerobbant iparnegyed, de az idő minden bizonnyal az új kulturális városnegyednek dolgozik. Bár a parkoló koránt sincs annyira messze, mint a jóakarók állítják, viszont az tény, hogy meglehetősen szűkös. Mármint akkor, ha telt ház van a Nemzetiben.
Vasárnap este bőven elfértek az autók.

Jordán Tamás szemmel láthatóan minden erejével megpróbálja megtisztítani a politika sallangjaitól a házat. Megyejárás című sorozatának első állomása Hajdú-Bihar megye bemutatkozása volt. A háromnapos rendezvény záróhangversenyére sikerült ellátogatnom.

Hogy pontosan mi is lesz az esti hangverseny műsora, azt elég nehéz lett volna megmondani, ugyanis ahány helyen meghirdették, annyiféle műsort reklámozott a felirat. Csupán két dologban egyeztek meg: a Debreceni Kodály Kórus és Ránki Dezső szereplésében.

A műsor első felében a sebtiben Pro Cultura Hungarica kitüntetésben részesült kórus mutatta be frissen megjelent kortárszenei albumát. Az éppen a napokban az Operaházba távozott Szabó Sipos Máté vezényletével három generáció 14 magyar zeneszerzőjének több mint egy órányi a cappella muzsikáját rögzítették idén tavasszal a Debreceni Déri Múzeumban. Kis rövidítésekkel - többtételes művek esetén egy-egy tétellel - a teljes lemez anyag elhangzott.
Mit mondjak, gyorsan fáradt az amúgy sem túl nagy számú közönség. Pedig a művekkel nem volt semmi gond, az előadás pedig abszolút professzionális volt. De nem feltétlenül ebbe a színházterembe való.

A műsorközlő szerint a Debreceni Filharmonikusoknak jutott az a megtisztelő, ám cseppet sem hálás feladat, hogy hangversenyteremként is felavassa az intézményt. (Bár ez esetben jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mit csinált a kórus az előző háromnegyed órában?)

Már a kórushangverseny alatt is egyértelművé vált, hogy itt most a kutya és a szalonna minősített esetével állunk szemben. Legfeljebb arról lehet beszélni, hogy vannak ennél rosszabbul szóló színháztermek is. De, hogy koncertterem lenne, azt bármelyik akusztikus és bármelyik hangversenylátogató kikérné magának.

Ránki Dezső szólójával hangzott fel Mozart C-dúr (K467) zongoraversenye. A Debreceni Filharmonikus Zenekar Kollár Imre vezényletével szemmel láthatóan komolyan vette "feladatát", és egy rövid ideig úgy tűnt, talán bírni is fogják szuflával. Aztán ahogy oldódott a feszültség bennük, úgy lanyhult a figyelem is, és az előadás menthetetlenül a "kipipáltuk" kategóriába került.
Ennek persze számtalan egyéb oka is lehetett. Például az, hogy süket színpadon kínszenvedés muzsikálni. Ha a zenészek saját magukat sem hallják, miként várható el tőlük az egymásra figyelés, az intonálás?
Ránki Dezső a tőle évtizedek óta megszokott precizitással és odaadással látta el a szólista szerepét, és mindent megtett, hogy a versenymű ne muzeális darab, hanem mai zenei, zenedrámai élmény legyen. Ám az egyébként oly sokszor megcsodált zongorahang most szabályosan eltűnt a kulisszák közt, s csupán rövid, száraz hangok jelezték útját.

Schubert VIII., h-moll ("Befejezetlen") szimfóniájának ezek után már annyi esélyt sem adtam volna, mint a színházi balkon jobb és/vagy baloldalán ülőknek arra, hogy valamit is látnak majd a színpad széléből. Ennek ellenére ért néhány kellemes meglepetés, elsősorban a fafúvósok - klarinét, oboa - részéről.

Értem én, hogy egy-egy megye mindent meg akar mutatni kulturális értékeiből. Szép és nemes gondolat. De ne csodálkozzunk, ha a végeredmény a cseppet sem kielégítő körülmények miatt méltatlan lesz mind az eseményhez, mind pedig az előadókhoz.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1994 • Róna Viktor, balettművész (sz.1936)
2005 • Victoria de los Ángeles, énekes (sz. 1923)