vissza a cimoldalra
2021-01-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11567)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (5853)
musical (199)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (104)
Média, zene, ízlés (117)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4928)
Társművészetek (2210)
Lehár Ferenc (740)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (185)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4340)
Kimernya? (3919)
Momus-játék (5985)
A MET felvételei (1351)
TOP 10 - Kedvenc énekesek (293)
Kocsis Zoltán (675)
Kedvenc magyar operaelőadók (1197)
Pantheon (2807)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

"A Fesztiválzenekarban játszani rangot jelent" (Körner Tamás)
Tóth Péter - Kerékgyártó György, 2003-07-15 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

Hol a produkciójuk kapcsán, hol a körülöttük zajló dolgok miatt kerülnek szóba. Mindenestre mindig beszélnek róluk. Az idén húsz éves Budapesti Fesztiválzenekar működéséről, helyzetéről, jövőjéről Körner Tamás menedzser-igazgatót kérdeztük.

Körner Tamás    - Végiglapozva a Fesztiválzenekar 2003/04-es évadtervét, meg kell állapítani, hogy nagyon gondosan szerkesztett koncerteken, többnyire nagynevű sztárokkal lép fel a zenekar. Egy hiányérzete mégiscsak van az embernek. Ez pedig a kortárszene mellőzöttsége. Mi ennek az oka?

   - Mellőzöttségről talán túlzás beszélni, hiszen a tavalyi Takács Jenő koncert után idén Kadosa Pál születésének centenáriumáról emlékezünk meg műveiből összeállított hangversennyel, nagyzenekari sorozatunkban Kurtág Brácsaversenye mellett - magyarországi bemutatóként - előadjuk a japán Akira Miyoshi "Kyomon" című, zenekara és gyermekkara írt művét, az Izraelben élő André Hajdu "Égető gyermekkorom" című darabját, kamarazenei sorozatunkban pedig - ősbemutatóként - Orbán György zongoraötösét. Fischer Iván "titok-koncertjein" is hangsúlyos szerepet játszik a kortárs zene. Az ugyanakkor igaz, hogy mi is szeretnénk több mai zenét játszani. A szándék megvan, de ez részben anyagi kérdés. Éveken keresztül volt egy nagyon sikeres, a kortárs zene izgalmas személyiségeit-irányzatait bemutató sorozatunk Új Zenei Estek címmel, de a zenekar nehéz anyagi helyzetében csökkenteni kényszerültünk tevékenységünk volumenét és a sorozatot nem tudtuk folytatni. Most, hogy anyagi helyzetünk javult, újra el lehet gondolkodni a folytatáson. Ennek többéves átfutási ideje van. Műveket kell rendelni, megfelelő karmestereket-szólistákat szerződtetni. Egy kortárs darab esetében a szokásosnál is fontosabb, hogy makulátlan előadásban szólaljon meg. A jó előadás egyben hitelesíti a művet.

   - Drágább egy kortárszenei koncert, mint egy hagyományos?

   - Nincs különbség. Arról van szó, hogy amikor a Fesztiválzenekar 1992-ben állandósult, költségvetését úgy terveztük meg, hogy évi 30-32 hetet dolgozzon. Amikor a fenntartás költségeit a BFZ Alapítvánnyal közösen vállaló Főváros támogatása évről évre csökkent, egy idő után a zenekar már csak úgy volt fenntartható, hogy a tevékenység volumenét 30-32 hétről 25-26 hétre csökkentettük. Nemcsak az Új Zenei Estek sorozat lett ennek áldozata, abba kellett hagynunk a pesti Vármegyeháza udvarán éveken át rendezett nyári barokk zenei fesztivált is. Most, hogy a Főváros mellett ez évtől a kulturális tárca is támogatja a zenekart, újra vissza tudunk térni az ideális, 30-32 hetes szintre.

   - Sok félértesülés kering a zenekar fenntartói szerkezetéről. Mi is a pontos helyzet?

   - 1992 és 2000 között a zenekart a BFZ Alapítvány és a Fővárosi Önkormányzat közösen tartotta fenn. 2000 óta fenntartója egyedül a BFZ Alapítvány, amelyet közhasznúsági szerződés formájában - tehát immár nem "társtulajdonosként", hanem "kívülről" - támogat a Főváros. Ennek összege 2003-ban 340 millió forint. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, amely korábban csak jelképes összeggel segítette a Fesztiválzenekart, idén nemzeti intézménnyé nyilvánította, és 300 millió forinttal támogatja az együttest.

   - A nemzeti intézménnyé nyilvánítás mennyire nyújt biztosítékot a hosszú távú finanszírozásra?

   - A nemzeti intézmény státusza azt jelenti, hogy a Fesztiválzenekar az NKÖM költségvetésében külön soron jelenik meg, vagyis az Országgyűlés a költségvetési törvényben nevesített támogatást biztosít számára. Hogy mennyit, azt nem köti meg semmi: ad abszurdum előfordulhat, hogy kevesebbet, mint az előző évben, de ez nem valószínű, hiszen Magyarországon a bázisalapú költségvetés az elfogadott: a tavalyinál senki nem szokott kevesebb pénzt kapni. Mi szerencsére nem egy, hanem három lábon állunk - állam, főváros, alapítvány -, így kevésbé vagyunk sebezhetőek.

   - Mennyire gyakori ez a struktúra?

   - Európában a vezető zenekarok általában a befogadó város és az állam közös fenntartásában működnek. Amerikában más a helyzet, ott a zenekarokat non-profit alapítványok tartják fenn, közpénzekből egy centet sem kapnak. A Fesztiválzenekar ezt a két struktúrát ötvözi.

   - A hangversenyrendezők mindig azt mondják, hogy nem rentábilis koncerteket szervezni. Mi a helyzet a Fesztiválzenekar esetén? Egy koncert viszi, vagy hozza a pénzt?

   - Ha a zenekar árát, vagyis a zenészek honoráriumát is figyelembe veszem egy-egy koncert költségeinél, magyarországi koncertjeink ráfizetésesek. A Fesztiválzenekarnál a zenészeket a teljesített munka arányában fizetjük. Minden többlet próba, vagy koncert tényleges többlet honoráriumköltséget jelent. A zenekar költségéhez jön a karmester és az esetleges szólista honoráriuma, a kották ára, jogdíj, terembér, műsorfüzet. A jegybevétel ennek csak töredékét fedezi, még akkor is, ha koncertjeink kivétel nélkül teltházasak és jegyáraink is magasabbak, mint a többi magyar zenekaré. Más a helyzet a külföldi turnéknál: ezek összességben nullszaldósak, vagy szerény nyereséget hoznak.

   - Hány hangversenyt ad a zenekar évente?

   - Itthon körülbelül 45-50-et. Ezek 60-70 százaléka nagyzenekari, a fennmaradó rész kamarazenekari, kamarazenei és gyerekkoncert. Ehhez jönnek a külföldi fellépések, évente 40-45 hangverseny. Itthon eddig - néhány kivételtől eltekintve - főleg Budapesten léptünk fel. Az NKÖM a támogatás fejében azt kérte, hogy a jövőben vidéken is többet koncertezzünk: örömmel teszünk ennek eleget.

   - Miben látja a zenekar nemzetközi sikerét? Miért éppen a Fesztiválzenekart hívják a nagy fesztiválokra, koncertsorozatokra?

   - A döntő tényező nyilvánvalóan a minőség, de fontos az is, hogy fiatal zenekarról van szó. A koncertrendezők örülnek, ha a jól ismert sztárzenekarok mellett be tudnak mutatni egy-egy, kimagasló minőséget képviselő, de a világ élvonalában csak néhány éve jelen levő zenekart is. De még egyszer hangsúlyozom, a nagy zenei központok és rendezvények elsősorban különleges minőségéért hívják a Fesztiválzenekart. Úgy látják, hogy megütjük azt a mércét, amit egy-egy nagy múltú fesztivál, vagy rangos koncertsorozat megkövetel.

   - Megfogalmazható-e, hogy mitől más a Fesztiválzenekar, mint a többi, akár magyar, akár külföldi együttes?

Körner Tamás    - A kérdésre autentikus választ nyilván Fischer Iván adhatna, akinek már a Fesztiválzenekar megálmodásakor határozott víziója volt arról, milyen együttest szeretne, és ehhez hol és mennyiben szükséges eltérni a zenekarok munkájának kialakult gyakorlatától. Külföldi kollegákkal, szakemberekkel, kritikusokkal a Fesztiválzenekarról beszélgetve ők legtöbbször azt szokták kiemelni, hogy játékában a technikai perfekció mellett mindvégig érezni a zenészek odaadását, elkötelezettségét, egyfajta felelősségtudatot, hogy minden koncertnek egyszeri, különleges, megismételhetetlen eseménynek kell lennie és ebben mindenkinek, az utolsó pultnál ülő tuttistának is megvan a maga szerepe.

   - Az évek múltával miben változott a zenekar?

   - Azt gondolom, hogy miközben a társaság megtartotta frissességét, dinamizmusát, mellé jött egyfajta jó értelemben vett rutin. Ennek a mesterségnek is van olyan része, ahol hasznos a rutin. Kezdetben előfordult, hogy miközben a zenekar kiválóan dolgozott Fischer Ivánnal, a vendégkarmesterekkel nehezebben tudott szót érteni. Zökkenők voltak. Mert az illető más volt. Nem jobb, vagy rosszabb, csak más, szokatlan. A társaság nagy része fiatal, pályakezdő zenész volt, egész egyszerűen nem volt meg az ahhoz szükséges rutinjuk, hogy akkor is kihozzák magukból a legtöbbet, ha olyan valakivel dolgoznak, akit nem ismernek eléggé. Ezek időnként hallható gondot okoztak. Az ilyen típusú problémák jelentősen csökkentek.

   - Mennyire stabil a széke egy-egy zenésznek?

   - Nagyon fontos - és ebben kezdettől fogva nincs változás -, hogy a zenekarban senkinek nincs bérelt helye. Minden zenekari tag kétéves szerződést kap: a második év lejártakor a zeneigazgató dönti el, hogy az adott zenészt kívánja-e továbbra is foglalkoztatni, vagy nem. Ilyen értelemben egyfajta folyamatos bizonyítási kényszerben dolgoznak a zenészek.

   - Mekkora a fluktuáció?

   - Bár a lehetőség adva van, hogy akár kétévente kicseréljük a teljes zenekart, a tényleges fluktuáció kicsi. Általában két-három ember távozik. Ez arra is lehetőség, hogy valaki elmenjen "világot látni", kipróbálhassa magát külföldön is. Van olyan zenekari tagunk, aki miután több évig nálunk játszott, külföldre szerződött, majd hazaköltözvén megint nálunk játszik. Ez a rendszer mindkét félnek megadja a mobilitás lehetőségét.

   - Más zenekaroknál már egy-egy belső meghallgatás is felzúdulást kelt. Gyakran akár a vezetőség állásába is kerülhet. Önöknél mindenki szó nélkül elfogadja. Miért?

   - Nekünk könnyebb dolgunk volt, mert mi a kezdet kezdetétől így dolgozunk. Aki tehát hozzánk jön, az pontosan tudja, hogy mit vállal. Tudja, hogy kötelező a próbajáték, tudja, hogy a szerződések két évre szólnak. Sok külföldi kollégám irigyel is minket ezért. Ők némi túlzással legfeljebb akkor tudnak megszabadulni egy-egy leromlott zenésztől, ha az megveri a karmestert, vagy részegen összetöri a próbatermet. Egyébként nem látom be, hogy egy önmagát és a szakmáját komolyan vevő művész miért ne támogatna egy olyan vezetést, amelynek célja az, hogy a mellette muzsikáló kolléga is folyamatosan a lehető legmagasabb színvonalon teljesítsen. Persze minden nézőpont kérdése. Nyilván könnyebb egy fájdalmas döntést elfogadni, ha a szomszédomról van szó, és nehezebb, ha rólam. De ezt is lehet humánusan, kulturáltan csinálni.

   - Mennyire vonzó a zenekar a zenészek szemében?

   - Hogy egy zenekar kinek, mitől és mennyire vonzó, számos összetevőből alakul ki. A két meghatározó szempont nyilván a művészi rang és az anyagi kondíciók, de emellett sok kisebb-nagyobb elem van, gyakran nem is lehet feketén-fehéren eldönteni, mi vonzó, mi nem. A Fesztiválzenekar például évente két-két és fél hónapot tölt külföldön. A legtöbb zenész számára ez vonzó, de vannak, akik utálnak utazni, naponta ki-bepakolni, költözni - nekik a Fesztiválzenekar nyilván kevésbé lesz vonzó. Ezzel együtt azt hiszem a Fesztiválzenekarban játszani rangot jelent.

   - Mennyire érinti a Fesztiválzenekart a lemezpiac válsága?

   - Mindenki tudja, hogy a lemezpiac tönkrement. A világ legrangosabb zenekarai is alig készítenek felvételeket, a legtöbb nagy együttes lemezszerződése megszűnt. Itt nem egyszerűen a selejt hullott ki, hanem jószerével mindenki. Úgy látom, hogy a nagy lemezcégek sokkal nehezebben tudnak alkalmazkodni a válsághoz, mint a kicsik. Miközben korábban mindenki arra törekedett, hogy a nagy lemezcégekkel dolgozhasson - Magyarországon ez egyedül a Fesztiválzenekarnak sikerült -, most lehet, hogy az tesz jó lóra, aki a legfeljebb két-három embert foglalkoztató, rugalmas, hatékonyabb terjesztőmunkát végző kis cégekkel köti össze szekerét. A kérdésre válaszolva; a Fesztiválzenekar is gondolkodik azon, hogy egy ilyen kisebb lemezcéggel köt szerződést - nevet még nem mondhatok - és a Philipsszel a jövőben csak alkalmi projekteket csinálnánk, amilyen például a Kékszakállú felvétele volt, amely szeptemberben kerül piacra.

   - Saját kiadásban nem gondolkodnak?

   - Azt látom, hogy jobb híján majdnem mindenki ezt csinálja. A zenekar felveszi saját koncertjét és kiadja, esetleg saját közönsége körében terjeszti. Ez nem több, mint archiválás, dokumentálás. Ahhoz, hogy a CD ne csak archivált felvétel legyen, hanem saját életet élő lemez, nemzetközi terjesztőhálózatra van szükség. A mai technikával egy-egy koncert CD felvételét szinte ingyen el lehet készíteni, de az egész csak akkor igazán érdekes, ha a CD-t Londontól Bostonon át Koppenhágáig mindenütt meg lehet találni a lemezboltokban. Az Internetes terjesztés és árusítás ma még nem képes kiváltani a hagyományos kereskedelmi csatornákat.

   - A médiából szinte teljesen kiszorult a komolyzene. A CD-ipar haldoklik, sokan nem jósolnak nagy jövőt a DVD-nek sem. Hol van a helye a klasszikus zenének?

Körner Tamás    - Én ezt a kiszorulást nem tartom tragédiának. A komolyzene fő megjelenési helye ugyanis a koncertterem. Ez így volt több száz éven át és a társadalmi presztízse semmivel sem volt alacsonyabb - sőt! - mint amióta megjelent a rádió, vagy a hanglemez. Mindezzel együtt azt hiszem, rengeteg kiaknázatlan lehetőség van. Az nyilvánvalóan túlhaladott dolog, hogy a televízió négy-öt kamerával felvesz egy kétórás koncerttermi hangversenyt és azt egy az egyben leadja. Ez ma már a 25-30 perces műsorsávokban gondolkodó, reklámblokkokkal együtt élni kényszerülő csatornák világában nem megy. De rengeteg olyan ötlet van, ami akár alkalmazkodni is tudna a mai tévés szokásokhoz. Olyanokra gondolok, mint Bernstein zenemagyarázó sorozata volt. Azt nem csak azért nézték milliók, mert akkor még csak egyetlen csatorna volt. Ma is jelentős nézettsége lenne. De említhetném a mi kakaókoncertjeinket is, ahol öt-hat perces, rövid zeneművek hangzanak el. Állítom, hogy egy ezekből összeállított műsor egy kereskedelmi tévé számára is érdekes lehetne. Csak ötlet kérdése. Angliában például kereskedelmi szempontból is nagyon sikeres a csak klasszikus zenét sugárzó rádiócsatorna. Nyílt titok, hogy a legutóbbi pályázaton a Fesztiválzenekar is pályázott egy hazai rádiófrekvenciára - igaz, sikertelenül. Egy, az angliaihoz hasonló, klasszikus zenét sugárzó, népszerű, egész napos rádióműsort szerettünk volna csinálni. Ebből is látszik, hogy hiszünk a média nyújtotta lehetőségekben.

   - Húsz éves a zenekar. Szinte elkerülhetetlen a kérdés, milyennek szeretné látni újabb 20 év múlva?

   - Olyannak, amely meg tudta őrizni népszerűségét, fiatalosságát, dinamizmusát. Egyszóval olyan, mint ma. Csak egy kicsivel még jobb.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1994 • Róna Viktor, balettművész (sz.1936)
2005 • Victoria de los Ángeles, énekes (sz. 1923)