György Ránki King Pomade's New Clothes - Suites Nos 1&2 1514 - Fantasy for Piano & Orchestra Hungaroton - HCD 31957

Ötven éve rádiójátéknak indult. Néhány év alatt három felvonásos operává duzzadt. Volt aki mesének vette, volt aki politikai szatírának. A közönségnek tetszett, néhány megszállott posztwebernista fanyalgott. Nem színpadszerű, jegyzik meg sokan. A legjobb magyar vígopera - mondják megint mások. Én velük értek egyet. Persze könnyű innen nézve. Túl vagyunk már Darmstadton, a Varsói őszön, a Korunk/Körünk Zenéin, túl a modernen és a posztmodernen, egyszóval túl az óperencián. A mese újra az lehet, ami - elgondolkodtatva tanító, boldog képzelet- világ. Ahol a jó mindig győz az ostobaság, a gonosz erőszak fölött.

A zenei anyag - talán mert az ötvenes évek szelleme ellenére sem vette magát túl komolyan - most is eredetinek, frissnek hat. Az operából készült két szvit, mely teljes keresztmetszetet ad dalok, táncok és variációs tételek sorozata. Az eklektikus anyagot olyan elképesztő virtuozitással dolgozza fel, hogy az embernek könnyen az az érzése támadhat, Ránkinak mindegy mit ír, lehet az népdal, némafilmzene, vagy századelős jazz, a lényeg a kápráztató hangzás, a kaleidoszkóp hangszerelés. Ránki sportot űz a szakmai felkészültségéből. Mindent tud, amit tudni kell és lehet. Hallható itt a Tűzmadár és a Petruska, Debussy és Rimszkij-Korszakov, ha akarom - így utólag - még Nino Rota is belefér és mégis összetéveszthetetlenül más. Ránki a saját zenéjét írja a saját hangján, a saját szavaival mesél. Az emberi butaságról, a szervilizmusról a zsarnokságról és a humorról. Teszi ezt hol szatirikusan, hol romantikusan, de mindvégig abszolút jó ízléssel. A több mint 20 éves felvételen a Budapest Symphony Orchestra játszik. (E néven egy időben 3-4 zenekar szokott külföldön turnézni és mégis azt hiszem, hogy most a Rádiózenekarról van szó.) A felvétel kiegyenlítetten és dinamikusan szól.

Neked már megvan? Kérdezték barátaim, látva a kezemben a CD-t. Nekem már meg van. És Önöknek?