Vanhal darabjai nem sokkal maradnak el a nagy kortársak Haydn, vagy Mozart művei mögött. Éppen csak az a megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan plusz hiányzik belőlük, amitől az igazi tehetségek alkotásai évszázadokon át is népszerűek maradnak.

Bartók két korszakos alkotásával ismerkedhetünk meg a Naxos historikus sorozatában most megjelent lemezről. A két felvételt Yehudi Menuhin neve köti össze, aki nem szimplán előadói minőségben ismerte a zárkózottságáról híres komponistát.

Znaider nagyon jól veszi az akadályt, megcsillogtathatja technikai tudását, ábrázolóképességét. Kihasználja az alkalmat, és frenetikus játékával talán Korngold versenyművét is jobban elfogadtatja a kicsit finnyásabb hallgatóval.

Ha mondjuk, a kortárs Richard Strauss mércéjével mérjük Korngold zenéjét, zongorázni lehet a különbséget. De ha alkotásait a múlt század első felének amerikai mozizenéje felől közelítjük meg, mindjárt felértékelődik az osztrák szerző életműve.

Hatalmas feladatra vállalkozott a Szecsődi-Kassai páros Hubay hegedű-zongora műveinek adathordozón történő megörökítésével. A korábbiakkal egybecsengően változatlanul azt tudom mondani, a megvalósítás koncepcióját továbbra is dicséret illeti.

A norvég kortárs zene számunkra fehér folt, tartok tőle, hogy az is marad egy ideig, mindenesetre most megismerhetjük egy szeletét, hat szerző hegedű(k)re írt művét, Stig Nilsson fantasztikus előadásában

Csáki András birtokában van a legfontosabb dolognak is, ami művészembernek szükségeltetik. Megvan a képessége ahhoz, hogy megteremtse az átélt dolgok és a zene közötti kapcsolatot. Ettől válik egy játékos igazán hitelessé.

Gaál Erzsébet Európában és Amerikában is számos helyen koncertezik, tanít, előadásokat tart. Lelkes terjesztője a magyar kortárszenének is, s igazi, elhivatott mestere csodálatos hangú hangszerének.

Vagány előadók, bevállalós előadások. Nem is gondolná az ember, hogy például Beethoven egyetlen hegedűversenyéről érdemes még több bőrt lehúzni. A felvételt meghallgatva a válasz: mi az, hogy!

Ami a művek szerkezeti felépítését illeti, a pianista minden dicséretet megérdemel. Azonban Szolcsányi György a romantikus előadásmód magabiztos megvalósítójaként lép fel, s így sok helyütt - minden ártó szándék nélkül - felülbírálja a szerző utasításait.